|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 22:26:43, péntek
|
| |
| |
Tóth Gábor (T.G.)
Lehetsz
Mondd, lehetsz-e lábnyom,
Mely nem tűnik el többé?
Lehetsz-e csend
Elmémben örökké?
Lehetsz-e valóság
Ebben a nyüzsgő világban?
Mondd, lehetsz-e angyalom,
Ki szárnyal velem valódi boldogságban?
Ne mondd azt, hogy soha.
A mában, de nem a mának élek
A jövő fonalaiból,
A mostban fonódik az élet,
És ígérem, megteszem, ami tőlem telik.
Ami köztünk szép, el nem vehetik,
Maradandóra törekszem,
Melyből virágot bont a szív,
S amint lehet, neked is adhatok
Egyet, mely kinyílik benned és virágot ont,
S akkor tényleg értékeled azt,
Mi kettőnk közt réges-rég megköttetett.
Te a nap, én a hold,
Fényesség a sötétség felett,
Egymás nélkül csak tévelygünk az "életben".
Nemcsak a múzsám vagy,
Egymásnak mi a legjobb része vagyunk.
Szívünk, lelkünk másik fele, a valódi otthonunk,
S ha nem hiszed, hát hunyd le két szemed,
A csend s a természet tisztítja meg lelkedet,
S érezd szíved legmélyén,
Ki vár rád ott szívvel,
Ki foglal ott legbelül helyet?
S ki a legfontosabb neked?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 22:21:43, péntek
|
| |
| |
Berki István (vectra777)
Üzenet az új korból
Óh, Istenem, óh, Teremtőm,
Hitted volna, a szerelem ismét eljön?
Pedig itt van, hidd el, köztünk,
Érdemes, hogy sorsunkat összekössük.
Legyen szálas, erős, de puha és simogató.
Legyen halk, ritmusos, hívogató.
Legyen erős, ha szól a szív, lüktető,
De ne legyen sosem csüggedő.
Kérlek, légy hozzám türelmes,
Hiszen én újból tanulom a szerelmet.
Évekig azt hittem, szeretnek,
Miközben az orromnál fogva vezettek.
De vége már annak a kornak,
Nem kell hinnem hamis álmoknak.
Mellettem szendereg, ébred asszonyom,
És nem lesz többé könny az arcomon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 22:10:09, péntek
|
| |
| |
Deák Móni
Halálhírek
Mert mostanában mindig ez van...
El akarok menekülni ebből a rút világból,
Nem akarom látni, nem akarom hallani.
Elegem van már a sok halálból,
Nem tudom, nem akarom megérteni.
Nem tudom, miért szólít magához az Isten
Ennyi jó embert, akik még élni akarnak...
Nem tudom, miért van ez oly hirtelen,
Nem tudom, a jó lelkek miért nem maradnak.
Miért, ó, miért kell, hogy minden héten ez legyen?
Miért nem hallunk inkább születésről jó híreket?
Egyre több ember hagy itt minket, s csak nézünk oly bután
Egy újabb és újabb halálhír hallatán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 22:06:19, péntek
|
| |
| |
Korpos Albert
Hamis barátok
Régi idők emléke dereng fel bennem,
Kocsmáknak füstös levegőjét érzem.
Legény pajtásimmal vígan koccintgatánk,
Nem volt semmi gondunk, fülig ért még a szánk.
Homlokunkon nyoma sem volt még bánatnak,
Harag villámai szívünkben nem voltak.
Szemünk csillogásában a remény mosolygott,
Ifjú kebelünkben szerelem bimbózott.
Barátságunk egén nem voltak fellegek,
Őszinteségünk szivárványként lebegett.
Meséltünk egymásnak merész vágyainkról,
Áradozott lelkünk egy-egy kisleányról.
A változás szele betört életünkbe,
Életünk hajóját más vizekre vitte.
Az idő ködében szürkültek vágyaink,
Beteljesületlen maradtak álmaink.
Barátságunk fonalát csomók csúfítják,
Egymáshoz való viszonyunk mutatják.
Közös emlékeink a rozsda ette meg,
Irigység nyilával támadtok engemet.
Értetlenül nézek szét, mint a kisgyermek,
Ezt én titőletek mivel érdemlém meg?
Hogy csapjon belém a tüzes istennyila,
Ha ezt én rólatok gondoltam volna.
Szórjak fejetekre szitkokat, átkokat?
Távol álljon tőlem az ilyen gondolat!
Tudjátok mit, gonosz és hamis barátok?
Én így is szeretettel gondolok rátok!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 21:58:48, péntek
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső
Ének a semmiről
Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.
Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.
Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.
Én is öröktől ebbe voltam,
a semmiségre ráomoltan,
míg nem javultam és romoltam,
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:
eltűnni és feküdni holtan.
Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.
Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 21:35:47, péntek
|
| |
| |
Ébredés
Kosztolányi Dezső
Reggel, ha ébredsz, s harsonáz feletted
ez a mindennapos föltámadás,
már megtudod, nem él sok-sok szeretted,
ki éjjel élt, s szivedbe bánat ás,
de mert álmodba mindezt elfeledted,
oly frissen-új ködös a számadás,
hogy percekig nem fáj, mit régi heg fed,
s nézed magad, minthogyha volna más,
üres közönnyel. Még kacagni is mersz,
min sirni szoktál, majd mindent megismersz,
hogy ez tiéd, eldobni nem lehet,
és - mit tehetsz? - mint szennyes únt ruhádat,
magadra öltöd csöndesen a bánat
bilincseit, s viszed a végzetet.
.jpg)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 07:10:55, péntek
|
| |
| |
A számítógépen játszik a sürgősségi osztályon ez a recepciós, miközben az emberek a 40 fokban várakoznak a sorban
Budapesten a Bajzsi-Zsikinszky kórház sürgősségi osztályán a recepciós nyugodt szívvel játszott online számítógépes játékot, mikörban a sor valahol a bejárat környékén kígyózott. A férfi a klímás elzárt részben ücsörgött, az emberek a közel 40 fokos váróban sorakoztak.
Kibírhatatlan ez a meleg, de azt gondolom ez a kép egy az egyben bemutatja a magyar egészségügyet! Szerintem felháborító, hogy az emberek fizetéséből irgalmatlan összegeket levonnak adó és járulékok címszóval, és olyan rossz minőségű az orvosi ellátás hazánkban, amibe sajnos emberek ezrei, tízezrei meghalnak.
Minden betegséggel valamiféle gyászt fejez ki a szervezet. Olyan hiányt, amelyet nem orvoslunk megfelelően vagy időben.
Vámos Miklós
Nem az utcákon, bennünk száguld
veszettül szirénázva,
mibennünk vált a lámpa
sárgára, zöldre; tágult
pupillánk transzparense
int legelőször szabadot
megkönnyebbülten, látva, hogy
nem minket ért a balszerencse.
Kányádi Sándor
Új tantárgy jöhet, ha a kormány rábólint az orvosok ötletére
A kötelező egészségtan-oktatás haladéktalan bevezetését kéri a kormánytól a Magyar Orvosi Kamara. Már csak az a kérdés, hogyan tudják majd bepréselni a diákok órarendjébe az újabb órát...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-17 06:32:30, péntek
|
| |
| |
Péntek reggel egy tanulságos mesét hoztam, legyen szép hétvégéje mindenkinek, és a gyűlölet helyet a szeretet uralkodjon szívünkben!
Élt egyszer egy asszony az erdő közepén, egy kis tisztáson, takaros kis házikóban. A kéményből mindig szállt a füst, mert dolgos kezű volt. Már régebben megözvegyült, a gyerekei felnőttek, elmentek szerencsét próbálni, így egyedül éldegélt szépen
Ocztos István írása.
AZ ASSZONY ÉS A KATONA
Élt egyszer egy asszony az erdő közepén, egy kis tisztáson, takaros kis házikóban. A kéményből mindig szállt a füst, mert dolgos kezű volt. Már régebben megözvegyült, a gyerekei felnőttek, elmentek szerencsét próbálni, így egyedül éldegélt szépen. A ház berendezése úgy maradt, ahogy a férjével és a gyerekeivel élt régen. Nem szeretett semmitől megválni. Sem tárgyaktól, sem emberektől. Kereste a társaságot, sok ember megfordult nála. Ha arra járt valaki, azt befogadta, gondoskodott róla. Néhanapján nagy vacsorákat készített, ahová meghívta az erdő közelében élő ismerőseit, és távolabbiakat is. Ilyenkor sokan összegyűltek. A vendégek bókoltak az asszonynak és rendre mindent megettek, majd elmentek szépen haza. Az asszony egyedül maradt, így ezeket a vacsorákat többször megismételte.
Egyszer, egy ilyen vacsora közben váratlanul belépett egy jóvágású katona. Összeütötte a bokáját, szépen köszönt a ház asszonyának, majd egyesével minden vendéget kidobott az ajtón keresztül, ahonnan azok érkeztek. De nem állt meg ennyinél. Elkezdte a tárgyakat, bútorokat is kidobálni. Míg csaknem üres lett az egész ház. Az asszony a tűzhely mellett a sarokban állt. Keresztbe fonta a karját, úgy figyelte mi történik. Nem avatkozott közbe, tetszett neki a katona. A katona miután szinte teljesen kiürítette a lakást, így szólt:
A lakást megtisztítottam. Ettől fogva csak azokat engedheted be, akik szeretnek és megbecsülnek téged. Az üres lakás azért jó, mert csak azok a tárgyak kerülhetnek bele, ami a tiéd és amiket szeretsz. Így van ez az emberekkel is. Meg kell válogatnod őket, nem ereszthetsz be bárki, aki ugyan bókokkal elhalmoz, de nem marad más utána, csak az elmosatlan edény.
Azzal a katona elment. Az asszony ott maradt egyedül a szinte üres házban. Nagyon magányosnak érezte magát, de későre járt és hamarosan elaludt. A következő álom került a szeme elé:
Egy nagy, világos kastély hálótermében ébredt. Mindenütt virágok és friss levegő. Egyszer csak bejött egy férfi, a katona. De nem katonaruhában volt, hanem hercegiben. Szépen, udvariasan köszöntötte az asszonyt. Azt mondta, innentől minden a tiéd is. Az asszonyt régóta nem érzett melegség és boldogság töltötte el. Ekkor felébredt a szinte üres lakásban, ahol egyedül volt. Elszomorodott. Senki nincs rajta kívül mellette és bútorok, tárgyak is alig. Talált egy kis könyvet az ágya mellett. Egy apró lámpa világította meg. Felvette és belelapozott. A könyvecskéből hamarosan egy kis törpe ugrott elő, majd elszaladt, bebújt a szekrény alá. Onnan leselkedett ki félve. Az asszony megörült a kis törpének, még sincs teljesen egyedül, bár a katona rendes munkát végzett. A törpe lassan előmerészkedett. Lefeküdt félve a párnára és hamarosan elaludt. A kis törpe egyenletesen mélyen aludt, légzése megnyugtatta az asszonyt, ő is visszaaludt. A kis törpe arca hasonlított a katonára, az álombéli hercegre, csak kicsiben. Az asszony reggel kipihenten ébredt, kereste a törpét, de nem találta. Azt gondolta, talán álmodott. A párnán azonban észrevette a kis törpe lenyomatát, ahogy ott aludt. Kicsit kóválygott az asszony feje a sok esemény után, megmosakodott és felöltözött.
Kiment, ahogy szokta az erdőbe rőzsét gyűjteni. Így telt az idő, nap mint nap. Az asszony magányosabb volt mint valaha. Egyszer késő este, amikor épp hazaérkezett a munkából, nem találta a házát. Illetve megtalálta, de mások laktak benne, épp nagy lakomát ültek, sok bort ittak. Nevetgéltek. Azok közül voltak, akiket vendégül szokott látni. Amikor meglátták az asszonyt, feléje fordultak egy pillanatra, nem ismerték meg, elhallgattak kicsit, majd folytatták a lakomázást, mulatozást. Az asszony kiment a házból és elsírta magát. Ekkor megjelent a kis törpe, aki már nem félt és vigasztalni kezdte, de az asszony hajthatatlan volt. Mi történt? kérdezte. Ki volt a katona és mit tett? Tönkretette az egész eddigi megmaradt életem, tán még a házat is ő adta oda azoknak a mulatozó embereknek.
Ekkor megjelent egy hintó és megállt. Kinyílt az ajtó, megjelent a herceg, kézen fogta az asszonyt és beültette maga mellé a hintóba. A kis törpe felült a bakra a kocsis mellé és vígan énekelni kezdett. A hintó hamarosan elhajtott. Sokáig mentek, talán évekig is, mígnem egyszer csak a hintó megállt, a herceg kilépett, lesegítette az asszonyt és az előttük álló kastély felé mutatott. Az asszony azonnal felismerte, az volt, amit az álmában látott. A herceg megszólalt: Íme az új otthonod.
Szent Pál, a Szentírásból!
"A szeretet soha meg nem szűnik; a prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert rész szerint való az, amit megismerünk, és rész szerint való az, amit prófétálunk; midőn pedig majd eljő, ami tökéletes, véget fog érni az, ami rész szerint való. Midőn gyermek voltam, úgy beszéltem, mint gyermek, úgy viselkedtem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; midőn pedig férfiúvá lettem, felhagytam azokkal, amik gyermekhez valók. Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színről-színre. Most rész szerint ismerek, akkor pedig úgy fogom ismerni, amint én is ismert vagyok."
"A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. /.../ Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban."
Link
Pisch Ferenc
Az idő múlása
Repülnek a napok,
Repülnek az évek,
Egyszer elmúlik minden,
S elrepül az élet.
Az idő relatív dolog,
Az időkerék forog,
Elsuhan az életünk,
És vele a gondolatok.
Elszállnak az évek,
Jönnek az éjszakák,
Csendben elmélkedjük át
Az időnek múlását.
Megszépült emlékek
Mesélnek a múltról,
Hogy milyen volt egyszer,
S mit várunk a sorstól.
Elrepülnek az évek,
És vele is az élet,
Megmaradnak az ábrándok,
S a hiú, vak remények.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
329 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 356
- e Hét: 1004
- e Hónap: 4346
- e Év: 57054
|
|
|
Offline
