|
2018-08-19 11:27:12, vasárnap
|
| |
| |
E mottó arra utal, hogy szeretnénk meghallgatni azokat az embereket, akik megtisztelnek a bizalmukkal és leteszik előttünk szívük terheit vagy éppen örömeit. Mindannyian éreztük már, milyen az amikor csak arra vágyunk, hogy valaki meghallgasson bennünket, csak üljön le mellénk, hadd mondhassuk el azt ami fáj !
Mindannyiunkban kavarogtak olyan titokzatos vágyak és indítékok, amelyeket ki kell mondanunk. Ki szeretnénk fejezni önmagunkat, beszélni szeretnénk önmagunkról anélkül, hogy attól tartanánk, esetleg elutasítanak, megítélnek bennünket.
Vágyunk arra, hogy meghallgassanak. Jó esetben van ember a környezetünkben, aki szívesen mellénk ül. De sokan ismerhetjük azt az állapotot is, amikor nincs kihez fordulni, vagy ha lenne is, a szégyen, a zavar, a tehetetlenség megbénít bennünket. Ilyenkor arra gondolunk, bárcsak valami csoda folytán bekopoghatnánk valahová, ahol értő figyelemmel várnak bennünket.
Ha rám figyelnek és meghallgatnak, értékesnek, fontosnak, valamint megtisztelve és biztonságban érezhetem magam, szeretetet tapasztalhatok, megnyugodhat a lelkem, békességet találhatok és visszatérhet az életkedvem, élet örömöm.
A segítő beszélgetés kapcsán ráeszmélhetek arra, hogy képes vagyok kapcsolatokat teremteni, csökkenhet bennem az ellenállás és félelem, szembesülhetek önmagammal, hiszen a beszélgető társam gyakran tükör számomra.
Azáltal, hogy megtapasztalom, milyen, ha meghallgatnak, én is megtanulhatom ezt, és így jobban oda tudok figyelni ember társaimra. Hétköznapi félelmeink gyakran azt sugallják, építsünk falakat magunk köré és bújjunk álarcaink mögé. Ha azonban megbízunk valakiben, aki ránk figyel, feltámadhat bennünk az öröm, a tágasság és az összetartozás érzése. Ez lehetővé teszi, hogy identitásunk növekedjen és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenneknek megálmodtuk magunkat, hogy lesszünk valamikor.. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
