|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2018-08-27 10:24:19, hétfő
|
| |
| |
Az első sírás
Madách Imre születése 150.
évfordulójára
Százötven éve Alsósztregován
csuklott fel élesen első sírása.
Redők gyűrődtek kicsi homlokán.
Anna asszony föléhajolt, hogy lássa.
"Megszülettem! Élek! Ember vagyok!"
- adta tudtul sírása a világnak.
Jégvirágot nyíltak az ablakok.
Némán aludt rügye a téli fáknak.
Nagy magyar tél volt. Január. A kertek,
téli fák, téli szívek, téli lelkek
fagybadermedten várták már a végét.
Sírj, kis Madách! Tied lesz a kiváltság,
hogy elsírd majd minden ember sírását,
s felragyogtasd egyetlen reménységét!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-27 10:12:27, hétfő
|
| |
| |
Niklai látogatás
Berzsenyi Dániel sírjánál
Niklára látogatok gondolatban -
sírodra tenni csendesen virágom,
és néhány hálás, halk köszönő szóval
könnyíteni a régi adósságon.
Hiszen az életútra indulóban
annyi kedves kísérőt adtál mellém.
- A "Fohászkodás" súlyos sorait
kisdiákmódra most is elfelelném! -
Tanítottál gyermekhittel keresni,
akit a bölcsek lángesze nem ér fel.
"Hervad már ligetünk, díszei hullanak!"
- Súgtad, ha szél játszott őszi levéllel.
"Forr a világ bús tengere, ó magyar!"
- hangzott szavad a viharban mellettem.
"Lélek s szabad nép tesz csudadolgokat!"
- biztattál, ha nemzetemet féltettem.
"Ó, a szárnyas idő hirtelen elrepül!"
- hallottam, hajszolva tűnő időket.
S látod, mindmáig még meg se köszöntem
a zengőszavú, drága kísérőket.
És azt, hogy egy niklai leány szíve
dalolni kezdett a te sírod mellett...
s hogy feleletül halk imádságára,
a dallam gyermekében tovább zengett.
Ha sírodnál nem száll fel az a kérés,
sose lesz énekké örömöm, könnyem.
- Niklára látogatok gondolatban,
hogy ezt ma hálásan mind megköszönjem.
Istennek! Poraid keze takarja.
Ő adott téged! Éretted is áldom.
- Niklára látogatok gondolatban...
sírodra tenni csendesen virágom.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-27 09:42:39, hétfő
|
| |
| |
,,Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt." (Zsolt 145,18)
Az elmúlt megpróbáltatások idején mindenkinek volt alkalma megtapasztalni, hogy közel van az Úr. Nem bűneink szerint bánt velünk, hanem kegyelmesen meghallgatott, és kimentett a nyomorúságból. Meghallgatta imádságainkat, és megszabadított a veszedelemből. Mert ,,közel van az Úr mindenkihez, aki hívja őt".
Az ember azonban nagyon könnyen elfeledkezik a nyomorúság napjairól. Akkoriban hányan fogadkoztak: ,,Istenem, ha most kimentesz ebből a bajból, ha túlélem a háborút, más életet kezdek!"
És maradt minden a régiben. Ugyanott folytatták, ahol abbahagyták. Pedig az Úr nemcsak a megpróbáltatások idején van közel, hanem mindenkor közel van azokhoz, ,,akik hűséggel hívják őt".
,,Hű az Isten" - olvassuk az Igében. Ő hűségesen teljesíti még ki nem mondott kéréseinket is. ,,Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram!" - kiált fel Dávid a zsoltárokban. Valóban igaz ez, mert van egy közbenjárónk, aki állandóan esedezik értünk az Atyánál. ,,Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre."
KUTAS HASONLAT * Némely ember imaélete olyan, mint a szivattyús kút: csak különféle nyomorúságok, betegségek esetén rántják meg alkalmilag. Másoké olyan, mint az artézi kút: ők követik az Úr intését, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni. De olyan is akad, mint a szökőkút: a szív úgy megtelik hálával és dicsérettel, hogy az imádság ujjongva tör elő belőle.
A te imaéleted is ilyen?
* Amikor még nyelvemen sincs a szó - 139. zsoltár
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-27 09:20:29, hétfő
|
| |
| |
Nekem nincsenek ilyen gyümölcseim...
"... mert gyümölcseiről ismerik meg a fát." Máté 12,33
A gyümölcsök tesznek bennünket bizonyosokká kiválasztottságunk felől. De ha nem látok magamnál ilyen gyümölcsöket, mi a helyzet nálam?
A Biblia óv bennünket az önámítástól. Lehet, hogy az a nevünk, hogy élünk, és közben az Úrnak azt kell rólunk mondania, hogy halottak vagyunk. Semmit sem segít rajtunk, ha áltatjuk magunkat. Sokaknak elég, hogy keresztyének; templomba járnak, imádkoznak, meg vannak keresztelve stb. De ezekből nem lehet arra következtetni, hogy kiválasztottak vagyunk, és Istenhez tartozunk. Ha őszintén beismerjük, hogy nincsenek olyan gyümölcseink, mint amilyenekről szó volt, akkor kívánatos ezt Istennek megmondani. Bevallani, hogy még nem tértünk meg, és hogy nem halhatunk meg így. De akkor imádkozzunk és könyörögjünk állhatatosan és buzgón Isten kegyelméért, hogy megtérhessünk, és ajándékozzon meg bennünket igaz hittel, és hogy mindaz, ami még hiányzik az életünkből, legyen meg a Szentlélek kegyelme által.
Mi magunkat nem tudjuk megváltoztatni. Az sem sikerül, ha megpróbálunk önerőből gyümölcsöt teremni, mert ha a fa rossz, milyen gyümölcsöket teremhet? Azért először a fát kell jóvá tenni, és csak azután lesznek rajta gyümölcsök. Kérjétek ezt az Úrtól teljes igyekezettel...
P. den Butter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2018. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
773 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35879 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 337
- e Hét: 1232
- e Hónap: 13107
- e Év: 200909
|
|
|
Offline
