Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Anthony de Mello: Nemet mondani...
  2018-08-08 07:25:03, szerda
 
 





"Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés."

/Anthony de Mello/



  
 
0 komment , kategória:  Anthony de Mello  
Kisfiú meg az üres virágcserép
  2018-08-08 07:13:12, szerda
 
 





Kisfiú meg az üres virágcserép

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán, hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt.
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat és kihirdette:
Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom.
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Az egyik kisgyermek is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott, a magvak csak nem akartak kicsírázni.
"Milyen különös" ? álmélkodott a kisfiú, s végül az édesanyjához fordult segítségért. Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? - kérdezte.
Talán másik földbe kellene átültetned őket tanácsolta az anyja.
A kisfiú átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek.

Hamarosan felvirradt a nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantotta a pityergő kisfiút, aki üres virágcseréppel álldogált az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút.
Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte tőle.
A kisfiú hüppögve mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.

A király ennek hallatára karjába kapta a kisfiút és boldogan kiáltotta.
Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és egyikük lármázni kezdett.

Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A király ekkor így szólt:
Minden virágmag, amit a gyermekeknek kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, igencsak elszégyelték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

(Koreai népmese)
  
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Mosolyogtál már ma?
  2018-08-08 06:59:12, szerda
 
 

























 
 
0 komment , kategória:  Humor az élet sója!  
Reggeli gondolatok
  2018-08-08 06:50:33, szerda
 
 





"Azok az emberek bántanak folyamatosan másokat, akik boldogtalanok. A
legreménytelenebb boldogtalanok... akik már beletörődtek helyzetükbe.
Jusson eszedbe, amikor újra és újra próbálnak sebet ejteni rajtad:
akivel szemben állsz, a hangos és indulatos szavak mögött, egy
elveszett ember. Aki belül küszködik. Hazamegy, és azt érzi, utál
mindenkit, és ez az érzés szüntelenül feszegeti mellkasát, ki akar
robbanni!
Akik gyűlölik az embereket és a Világot, azokat nagyon sokszor
összetörték... és ezt a fájdalmat nem tudták kezelni, képtelenek
voltak elengedni vagy továbblépni belőle.
Nem tudtak megbocsátani és szépen lassan pontosan olyanokká váltak,
akik ilyenné tették őket... A körforgás beindult.
Így hát dühöngnek... életük végéig, és sokszor észre sem veszik, hogy
az, akit a legjobban gyűlölnek, nem más, mint saját maguk. Éppen
azért, mert képtelenek voltak megoldást találni erre a megsemmisítő érzésre... míg azt látják, hogy sokan annyi csalódás után is tudnak még mosolyogni. Ők érzelmileg már más szinten járnak.
Jobb az ilyen emberek sértései mellett elsétálni, tudva, hogy minden
észérv felesleges, és tudva azt is, hogy nélkülünk is épp elég
felkelniük és minden nap megküzdeniük saját magukkal.
A megbocsátás, az egyik legnehezebb és legfontosabb lecke, mert e nélkül minden, amit a boldogságunkért tettünk, hiába való volt. Hiszen sérülni mindig fogunk, ezt nem kerülhetjük el biztosan soha. Az viszont, csakis rajtunk múlik, hogy benne ragadunk, cipeljük magunkkal
vagy felszabadítjuk a lelkünket a keserűség terhe alól, elengedjük, és
hagyjuk messzire szállni, mint egy léggömböt..."

Manna OWell







Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz.

/Richard Russo/


  
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek 2.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 126 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1676
  • e Hét: 5236
  • e Hónap: 12709
  • e Év: 129955
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.