|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 81
|
|
|
|
2018-09-20 23:59:49, csütörtök
|
|
|
A boldogság megérkezett!
Amikor a csend beszédes,
mikor melletted ül az ÉDES,
mikor a világ elvarázsol,
s megóv a világ száz zajától.
Mikor a lélek összeolvad,
s megéled örök önvalódat,
mikor lelketek eggyé válik,
s együtt maradtok mindhalálig.
Megéled a csodás szerelmet,
önfeledt leszel mint egy gyermek,
az Univerzum is kitágul,
s az Isten hírt ad önmagáról.
Akkor megtudod mi az élet,
s többé máséra nem cseréled,
csak a perceket élvezed:
a boldogság megérkezett!
Aranyosi Ervin 2017-03-28. |
|
|
0 komment
, kategória: BOLDOGSÁG |
|
|
|
|
|
2018-09-20 23:54:40, csütörtök
|
|
|
Aranyosi Ervin: Mesemondó Nagyapó
Falu végén, erdőszélen
nagyapócska éldegélt.
Unokának - ha épp ott volt -
mindig szép mesét mesélt.
Az udvaron tüzet gyújtott,
elűzve a hűvöset.
Mesebontó imát mormolt,
varázsosat, bűvöset.
Karosszékben kényelmesen
megpihent jó nagyapó.
Unokája az ölében,
mert ott jobban hallható!
Nagyapó hát el is kezdte
szőni mesefonalát,
s átléptek egy új világba,
s izgalmas volt odaát.
Előttük a tűz lobogott,
szikrát szórt a parazsa,
s röpködtek, mint darázsfészek
száz zümmögő darazsa.
Szólt a mese, s odavonzott,
kutyát, cicát, madarat.
Mindenki jött még időben,
- mert attól félt, lemarad!
A tűz lángja felragyogott,
táncot járt az arcukon,
mesefonál tűbe fűzve
átkúszott a gomblyukon.
Mesevilág életre kelt,
tündér, s manó megjelent.
Hétmérföldest lépő csizma
bejárta a végtelent.
Szegénylegény csupa jót tett,
megnyitotta a szívét,
rút boszorkány átalakult,
változtatva a színét.
Persze, győzött az igazság,
s mindig boldog vége lett.
Lám a mese így ragyogtat
álmos, kedves, szép szemet.
Ha eljött a mese vége,
álmos lett az unoka.
Ágyba vitte, betakarta
a mesélő nagyapa.
- Álmodd tovább a mesédet,
legyél boldog kisgyerek!
Remélem, a szép mesémmel,
jó lenni segíthetek.
Erdő szélén, falú végén
minden este szól mese.
Gyere el, ha kíváncsi vagy,
ne maradj le már te se!
Aranyosi Ervin 2017-08-11.
|
|
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
|
|
2018-09-20 23:50:41, csütörtök
|
|
|
Aranyosi Ervin: Borongós őszben
Az ősz borongva ül a tájra,
könnyet hullat, mintha fájna.
Eső hull a zöld levélre,
barnul, mintha hullna vére.
Szél markol a fák lombjába,
törött ágat tapos lába,
s közben siratja a nyarat,
mely tovaszállt, míg ő maradt.
Az őszi szél néha tombol,
van, hol épít, máshol rombol.
Néha aztán kedvét veszti,
s mit felkapott elereszti.
Rőt avarból halmot épít,
felkavarja, majd' az égig,
mintha festéket keverne,
mintha szép színt mégse lelne.
Elment a nyár, s fogy a zöld is,
aludna a fázós Föld is,
avarpaplant húz magára,
búsan emlékszik a nyárra.
Aranyosi Ervin 2015-10-11.
|
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-09-20 23:40:31, csütörtök
|
|
|
Várnai Zseni Fiam
Édesen alszol dajkáló ölemben,
harmatos arcú, drága magzatom,
körülragyog a napnak glóriája
s lágy pihegésed lesem, hallgatom.
Elnézlek hosszan, könnybe borult szemmel
és, ahogy nézlek, megnő a szívem,
érzem, a karom végtelenre tárul
s egész világ a keblemen pihen.
Egész világot táplál az én vérem,
ha kicsiny ajkad mellemre tapad,
lelkemmel egy világot csókolok,
ha téged, fiam, megcsókoltalak.
Hogyha enyhítem a te szenvedésed,
ha könnyeidet fölszáríthatom,
minden szenvedők bánatát enyhítem,
minden szenvedők sebeit gondozom.
Mi bennem örök, az mind benned lángol,
nem élek másként csak teáltalad,
ó, mindent odaadtam a világnak,
amikor, fiam, téged adtalak!
Olyan vagyok e boldog anyasággal,
mint föld, mikor virágok nyílnak rajta,
mikor szívének illatát és mézét
s gyümölcseit az embereknek adja. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VÁRNAI ZSENI |
|
|
|
|
|
2018-09-20 23:37:47, csütörtök
|
|
|
Várnai Zseni Egy pillanat
Mily furcsa, ahogy itt ülök magam
S kezemre hajlik bánatos fejem,
Hogy szenvedek, azt tisztán érezem,
Arról tudom, hogy élek és vagyok.
Reám merednek tenger tegnapok,
S jövendők, melyben újra nem leszek,
Nem voltam és majd újra elveszek
A végtelenben, kis parány; szegény.
A horizontról csillagom lemén,
Szétmorzsolódik múló életem,
Mint habfodor az örök tengeren,
A végtelen mély vizekbe simul.
Az Időből egy pillanat kimúl,
S fejem fölött a múlt és a jövő
Ölelkezik, mint két bús szerető,
Kiket holt magzat sírja egyesít. |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VÁRNAI ZSENI |
|
|
|
|
|
2018-09-20 23:33:59, csütörtök
|
|
|
Várnai Zseni : Nem volt hiába semmi sem
Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Acélkerék is megkopik,
Hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
Nem fogja be a rozsda sem,
Csiszolja minden mozdulat,
S forog, forog ezüstösen.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
Nem adnak ingyen semmit ám,
Voltak keserves napjaim,
És rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
Bizony egyet-mást tenni kell,
Legalább így az életem
Nem múlt el csip-csup semmivel.
Ránézek nagy fiamra, és
Egyszerre oly üde vagyok,
Hogy a szemem harmatgyöngyös,
Hajnali rét gyanánt ragyog,
S leánykám, mint a Március,
Rügyekbe zárt kölyöktavasz...
Őt nézem és bimbókorom,
Újra fölöttem sugaraz.
Nem siratom tűnt éveim,
Hiszen az idő úgysem áll,
Csak aki meddőségekben élt,
Azé a vénség, rút halál.
Szánom az inyenc élvezőt,
Csömörnél mása nem marad,
Koldus, ki mit sem áldozott,
S nem gyűjtött mást, csak aranyat.
Igaz kicsit fáradt vagyok,
Nehéz a toll is néhanap,
De a lehalkult szívverés
Fiam szívén erőre kap,
Szépségem múlik - nem sírok,
Leánykám arcán tündököl,
Szinte sok is, e két gyerek,
Mily roppant kincset örököl.
Nem volt hiába semmi sem,
Bár néhanap békétlenül
Lázongtam, hisz' nem tudtam én,
Hogy ürmöm mézzé édesül...
Sokat fizettem? Nem tudom,
Hiszen mindennek ára van...
Ezerszer újra kezdeném
Alázatosan, boldogan.
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - VÁRNAI ZSENI |
|
|
|
|
|
1/9 oldal
|
Bejegyzések száma: 81
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1585 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 100
- e Hét: 427
- e Hónap: 4768
- e Év: 54426
|
|
|