|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:33:28, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor: Tündérfok
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.
Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.
Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örök életet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:30:24, péntek
|
| |
| |
SZABÉDI LÁSZLÓ:
Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.
Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.
Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven évenát hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől, egészen el.
Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőled elszakít. . .
Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle, jöjj, járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítni
mindkettőnket az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÁLOM- ÁLOM,ÉDES ÁLOM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:28:38, péntek
|
| |
| |
A magány a társam, olyan régóta már.
A szívem még most is, egy válaszra vár.
Nem jön üzenet, és nem jön rá felelet.
Titkos vágyainknak, túl hamar vége lett.
Most itt vagyok egyedül, magányosan,
csak este vagy itt velem, az álmaimban.
Nézem az ajtót, de nem lép már be senki.
Az életem nem szépíti, ezután már semmi.
Oly keserű az élet, semmi jó nincs benne.
Múlnak a napok, a magánytól szenvedve.
Nem vár a csókjaid, nem vár a mosolyod.
Tudom, a magány lett,neked is otthonod.
A csalódásod nem engedi, hogy szeress.
A büszkeséged tiltja, hogy velem lehess.
Ha egyszer el tudod a csalódást feledni,
és úgy érzed, ezek után újra tudsz majd
Szeretni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGÁNY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:24:44, péntek
|
| |
| |
SYLVESTER ANITA:
Itt maradtam
Minden elment és én itt maradtam,
a magány kísér még hűségesen.
Vándorlásban a cél bizonytalan,
csak az út, ami mindig jön velem.
Elfáradtak a bokrok és a fák,
csendjében alszik az egész liget.
Nyugszik bennem is a parázsló láz,
bús szívem titkos kertjében pihen.
Meddig tart, míg fényem elér téged,
és meddig, míg jön a feltámadás?
Pusztulást szűnni hiába kérem,
kriptalevegőt fúj már a halál.
Minden elmúlt és én itt maradtam,
megállt bolygó lelkemben az idő.
Megkövült létemben hívnak szavak,
szikkadt múltból a jelenem kinő. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SYLVESTER ANITA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:20:02, péntek
|
| |
| |
Sylvester Anita - CSEND
Hegyek felől szellő árad
nyári estén friss lehelet
szitakötő szárnya rebben
vizek felett tünde árnyak
simogatják a fényeket
Tavirózsák lengedeznek
rózsaszínben a hűs tavon
bágyadt fénye magába von
csendje szitál végtelennek
lágy dallamát így hallgatom
Pára cseppen virágszirmon
lelkembe száll bűvös illat
érzem ahogy a tó ringat
égi könnyként földre sírom
felhőjáró álmaimat
Szívem fölött a csend beszél
figyelem az angyalhangot
ahogy bennem békét alkot
megsuhint mint az enyhe szél
szájon csókol áldó alkony
Átölel már a pillanat
az időkön szólít tovább
elmélázom az otthonán
öröklétbe mártva magam
lelkembe ír minden csodát |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SYLVESTER ANITA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-28 18:16:57, péntek
|
| |
| |
Sylvester Anita:ARANYFONÁL
Nem választhat el minket az éj,
se a távolság, se a szél,
zúgó viharban hallom szavad,
fagyos télből ébred tavasz,
mert szívedben otthonra leltem,
benned világít a lelkem,
te vagy már tükrömben minden fény,
örökké parázsló remény.
Erdőnkben a kék madár repül,
szárnyalhat rendületlenül,
a napfényben boldogság árad,
átöleled most a fákat,
mint tündérként karcsú derekam,
itt örökre velem maradsz,
nincs már idő, a kerék megáll,
ahol mi élünk, nincs halál.
Bárhová visz majd utunk tovább,
összeköt az aranyfonál,
ahogy hitünk eget és földet,
hogy nem lesz akadály többet,
sorsunk csillagokba írva van,
kísér minket lankadatlan,
együtt szép és jó lesz minden,
élni békében, szeretetben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - SYLVESTER ANITA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1585 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 378
- e Hét: 1156
- e Hónap: 5189
- e Év: 64442
|
|
|
Offline
