Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Flammerné Molnár Edit
  2018-09-29 18:00:03, szombat
 
 







FLAMMERNÉ MOLNÁR EDIT




Flammerné Molnár Edit (Budapest,1968. április 2. - )

2007 szeptemberétől ír verseket. Versei titka, hogy a sorok kezdő betűit ha összeolvasod, akkor megkapod mindig a vers címét, és ha az utolsó sorát is hozzá olvasod még, akkor a vers lényegét kapod meg. Így verseit kalodába zárja, s ezt a stílust kaloda stílusnak hívja. Minden versét e szisztéma szerint írja, s első verseskötete címe is innen adódik: "Kalodába zárva" ;


Link


Link







ADVENT


Asztalunk közepén négy gyertya lángja ég,
Drága gyermek jöttét várva árad szét a fény.
Vígan lobbannak a gyertyák, éled a remény...
Emberek! ... Isten, a fiát küldi le közénk.
Nem sokára leszáll a karácsonyi éj,
Tömjénnel telt angyalport hoz felénk a szél.







ANIKÓNAK


A karácsonyi ihlet hol van?
Nézz körül a családodban!

Ilyenkor a versírásra nincs idő.
Karácsonykor a család az első!

Óhaj, sóhaj most beteljesül,
Nagy családom mind együtt örül.

Anikóm, a versek ráérnek. Ugye megérted?
Kívánok boldog karácsonyt, s csodás új évet!







AZ ANYAI SZÍV


Anyánk arany szívű, s gyógyító csókja,
Zokogó gyermekét, ha keblére vonja.

Angyali mosolya könnyét felszárítja,
Nyájas hangja a lelkét begyógyítja.
Arcát simogatva babusgatja testét,
Imádkozva érte, menti meg a lelkét.

Szereti jobban, mint önnön életét,
Így egyengeti magzata jövőjét,
Védő szeretetével óvja gyermeké







ANGYALSZÓ ZENG AZ ÉGEN...


Angyalok hada repül át az égen,
Napkeleti bölcsek indulnak serényen.
Gyermek született ott karácsony éjjel,
Angyali dal hangja száll messze a széllel.
Látod csillagát? Rád ragyog nagy fénnyel!

Szeretetet, s békét hoz majd a népnek,
Ólban született, s végül megvált téged...

Zengnek a csengettyűk, felcsendül egy ének...
Emberek a földön, angyalok az égben,


Ne féljetek, jó hírt hirdetek most néktek:
Gond nélküli, boldog karácsonyunk lészen!

Az angyali ének messze száll a légben,
Zengő harang hangja csendül fel az éjben...

Édes kisded fekszik Mária ölében...
Gábriel arkangyal szárnyát tárja széjjel,
Egész éjjel óvja teste melegével,
Nagyon szép karácsonyt kívánva néktek!







ANYÁK NAPJA SZÁMOMRA AZT JELENTI


Anyának lenni nekem mit jelent?
Nyűg egy gyermek, vagy élvezet?

Ábrándoztam egykor, annak idején:
Korán szeretnék anyuka lenni én!

Nem értett meg engem soha anyám.
A nagy kor különbség az oka talán!

Pedig én az egyetlen gyermeke voltam,
Jó szót, szeretetet, mégis ritkán kaptam.

Annyira hiányzott az anyai szeretet!
Százszor, ezerszer jobb anyuka leszek!

Álmom valóra vált, s korán anya lettem,
Mind három gyerekem szívemből szeretem!

Olyan nagy boldogság, mikor hozzám bújnak,
Mikor arcuk ragyog, s szemük is felcsillan.



Rámolják táskámat, s egyre kérdik tőlem:
Anyukám, csokit hoztál ajándékba nékem?

Az én leányaim tudják, boltban voltam.
Zörgős szatyromban csokit, biztos hoztam.

Terelem a szót: Most csak magam hoztam.
Jó leszek én nektek csoki helyett, mondtam.

Előre jött Tünci, a legkisebb lánykám,
Lehajoltam hozzá, s karomba zárám.

Elkezd hízelegni: Szeretlek anyukám!
Nekünk csokit tudom, te úgy is hoztál!

Tudnál tovább várni? Csokit nyomban nem elő venni?
Igazán jó anyjuk szeretnék lányaimnak lenni!







APÁM


Annyira hiányzol nekem apám!
Porból vétettél, s lettél hamuvá.
Általad élek... Vigyázz reám!
Míg élek, bennem élsz te is tovább!







ÁGI NAGY BÁNATA


Áztatja könny az orcádat,
Gondolatod ég felé szárnyal.

Isten testvéreidet nagyon szerette,
Nemrég őket ezért magához vette.

A mennyország kapuja tárva várta őket.
Gyönyörű világba kerültek el tőled.

Barátnőm! Ne sírj, hisz nem hagytak el téged!
Átkarolják vállad, s óvják minden lépted.

Nem láthatod őket, de tudd és érezd,
Angyalként is szeretnek nagyon téged.

Testvéri szeretet mi hozzájuk köt végleg,
Akiket szeretünk, örökké a szívünkben élnek.

/2008. szeptember 18. Barátnőmnek vigaszként testvérei halála miatt







BARÁTNÉMNEK


Boldog, s gyönyörű nap virradt ránk.
A nap is előbújt, s ragyog már.
Remény sugarait ontja feléd,
Áldását szórja neked az ég.

Több vagy nekem mint egy barát,
Nővéremként szeretlek téged ám!
Édes barátném Lys, drága nővérem!
Melletted leszek, míg dobog a szívem!

Nagyon boldoggá tett, hogy megszülettél!
E szép napon ünneplem születésnapod én,
Kérem az Istent, hogy mindig boldog legyél!







BARÁTSÁG


Boldogság, vagy bánat ér,
Aki szeret, az megért!

Rá bízhatod titkodat!
Átérzi a kínodat!

Téged, soha el nem hagy,
Segít hogyha bajban vagy!

Áldás mindíg a barátság,
Gonosz földünkön egy kiváltság!







BARBIKÁMNAK


Borzolta a hűvös szél az ágakat.
A nap vörösen izzott, a horizont alatt.

Reggel óta vártuk már a jöttödet.
Bíztunk benne, ma estére megszületsz!

Ilyen csoda nekünk ritkán adatik,
Kis leányunk nem túl sűrűn születik!

Átfogtalak, s karjaimba zártalak,
Mindjárt, ahogy először meg láttalak!

Nevedet, hozzád bújva suttogtam.
Arcocskádat számtalanszor csókoltam.
Kezecskéjét az enyémben tartottam.







BÁTOVSZKI TANÁR ÚRNAK


Baljós őszi szél lobogtatta hajam.
Átjárt teljesen, s borzongatta nyakam.
Tova tűnt már régen, nyári nap sugára.
Ott toporgott a tél, az ősznek nyomába.

Valóban hideg volt, de nem ez volt az oka,
Szívem összeszorult, s ez nem is volt csoda!
Kezem is reszketett, és az arcom égett.
Iskolába mentem húsz év után, s féltem!

Tanulásra adtam, lassan deresedő fejem,
Azért vert a szívem, s remegett a kezem.
Nem tudtam, mi vár rám, s én ezért, úgy féltem!
Átgondoltam én ezt? Magamtól ezt kérdem.

Röpültek a napok, s hetek, és hónapok.
Úgy suhant el az év, s én mégis itt vagyok.
Rossz jegyet nem kaptam, egyszer sem vizsgámra.
Négyes átlagom volt tavaly a bizonyítványba.

Azoknak, kik tanítottak sok-sok türelemmel,
Köszönök mindent most, szívből, szeretettel!







BOLDOG NÉVNAPOT!


Barátomnak azt kívánom,
Oly boldog légy, mint jó álom!
Lehetsz álmodban minden,
De ne ez legyen minden kincsed!

Omoljanak eléd szép virágok,
Gondtalan legyen egész világod!
Ne árnyékolja be éltedet bú,
És kedved ne szegje soha ború!

Vidám, és boldog legyen életed!


Névnapod alkalmából kívánom neked!
Aranyozza be életed, a barátság!
Pontosan tudd, hogy ez nem kiváltság!

Olyan ember vagy, ki nagyon értékes!
Tartson sokáig az Isten, jó egészségben!







BÚÉK JÚLIÁNAK!


Beköszöntött az év vége!
Utolsó nap ez az évbe.

Életünk egy évét zárjuk,
Következő évünk várjuk.

Júliának azt kívánom:
Új év jobb legyen, mint várod!

Legyen egészség, s boldogság,
Istenünk vigyázzon mindig rád!

Álmod, vágyad, teljesedjen,
Nagyon boldog éved legyen!

Adjon Isten békességet,
Kedvet, erőt, egészséget!







CANDIDE ÉS GULLIVER ÖSSZEHASONLÍTÁSA


Candide és Gulliver, utaztató regény.
Azért, mert a két főhős mindenhova betér!

Nagyon optimistán látja Candide a világot,
De Gulliver a kalandokban, sok rosszat is látott!

"Így jó minden, ahogy van", azt vallotta Candide.
Dehogyis kell változtatni!... Ok nélkül nincs semmi!

Egész életében sok rossz történt vele!
Ésszel fel nem fogom: honnan mégis hite?

Sorsa fordulatját, elfogadta jó kedvvel.
Gulliver azt látta, hogy milyen is az ember!

Utazása során, volt óriás, s törpe;
Lebegő szigeten "tudósok" vendége.

Legjobb a "nyihahák földjén" az élet!
Innen haza menni sosem akart végleg!

"Velejéig gonosz, és romlott az ember!"
Emberi mivoltát szégyenli Gulliver.



Reményt nem lát abban, hogy ez jobb is lehet.
Őszintén kimondja ítéletét, az emberiség felett.

Segítség nem lenne, tényleg a világnak?
Szeretettel, talán kijavíthatjuk még hibánkat!

Erre tanít minket Candide története!
Határtalan optimizmus volt egész élete!

A "nagy" igazságot, végül egy török mondta:
"Semmit nem ér munka helyett a filozófia!"

Optimizmusából a végén kigyógyulva,
Nagy kertjét művelte, a világtól elfordulva.

Legalább a munka, távol tart három nagy bajt:
Így nem unatkozol, nem bűnözöl, s még pénzt is hajt!

Tanulságos mind két történet, a maga módján.
Átlátják az írók jól, az ember, legfőbb gondját!

Sorsunkat irányítani, mi magunk szeretjük!
A regények e tanulságát, alapul vehetjük!







EGYENES VONALÚ EGYENLETESEN GYORSULÓ MOZGÁS


Ezt a verset, mentő feladatnak írom:
GYenge a tudásom, ezért majdnem sírok!

Elhatároztam, ha törik, ha szakad,
Negyedéves vizsgán átjutok én magam!

Ezért, gondolkoztam. Miről is írjak?
Sikeres témára, vajon hol találjak?

Vadul gyorsult ekkor, egy kocsi utcánkban.
Odakaptam fejem, s megláttam témámat!

Nagyon jó példa ez, az egyenes mozgásra!
Autóm egyenletesen gyorsult is hozzája!

Lemértem az időt, ami alatt elment,
Útját is megmértem, amit addig megtett!

Ebből kiszámoltam, átlagsebességét.
GYorsan ábrázoltam, a grafikon képét!

Egyenes vonal lett, mely nullától indul!
Na számoljuk csak ki! Mennyivel gyorsult?

Leírtam papírra, s számoltam képlettel:
Ez úgy szól, hogy sebesség osztva az idővel!

Tovább törtem agyam: keveset mértem!
Ebből gyorsulásom soha nem lesz nékem!

Segítségül hívjam az egyik barátom?
Előbb bejelöltem két egyforma távot.

Nagy vonalat húztam az aszfalt szélére.
Gyermekeim nézték: vajon ez mi végre?

Onnan kell induljon majd alanyom tárgya!
Remélem nem lesz túl hosszú a pálya!

Stopperral mértem meg, mindkét külön részét!
Utakat, osztom a mért időkkel, a két sebességért!

Lerajzoltam mindjárt egy új grafikonban!
Órám, mit mutatott, "x" tengelyen hoztam.

Mért útvonalakat, az "y" tengelyen nézve,
Origóból jövő, parabola lett a képe!

Zúgott már a fejem, de azt rögtön láttam,
Gépkocsim egyenletesen gyorsult, ahogy vártam!

Ágnes tanárnőmet, én most arra kérem:
Sebességes versem, egy jobb jegyet érjen!







EGY KIS ANGOL


Este van már, ...késő este!
Gyenge már az ember teste!

Kezdtem az angolt egyből:
"In the picture there is a table."*

Sok minden volt még a képen,
Amiről angolul kellett beszélnem!

"Not bad"**, mondta a tanárom.
Gondolkoztam. ...Még mit látok?

"One recipe!"*** Vajon megtanultam?
Lecsó készítését, angolul elmondtam.







ELBÚCSÚZUNK VÉGLEG


Eljött a nap, a búcsú napja.
Leérettségiztünk, megyünk tovább.
Bizonyítványt kezünkbe kapva,
Újra elhagyjuk az iskolát.

Csapongva merengünk a múlton,
Új célt tűzve már magunk elé.
Zár kattan, szétrebbenünk az úton,
Utoljára még intünk iskolánk felé.

Nem tudjuk, a sors mit tartogat,
Kereszteződnek-e még útjaink?
Visszaidézzük majd e napokat,
És megpendítjük szívünk húrjait.

Gondolj az iskolára néha,
Legyen bármily nehéz az élet!
Egymást segítve értünk a célba, s
Gazdagodtunk sok szép emlékkel.










ESIK AZ ESŐ


Elbújt a nap! ...Nem is látom!
Sötétbe borult a világom!

Ilyenkor, ha megtehetem,
Korán kelni nem szeretek!

Elmerengek: ...Vizes leszek.
Szerintem, ha eső csepeg,
Őrangyalom könnye pereg!










AZ ÉN APÁM


Angyalként, vigyázz örökké rám!
Zordan sosem szólt hozzám, apám!

Énnekem, ő volt a "mindenem"!
Napom sajnos már nélküle pereg!

Angyalok közt, érzem, segít nekem!
Porrá lett a teste, ...de lelke nem!

Áldása kíséri mind végig utamat,
MEGÉDESÍTI GONDOLATAIMAT!







FÉNYRE VÁGYOM ÉN


Felhők takarják el az eget előlem,
Éjszakai lepel borítja a tájat.
Nyugtalanság árad ilyenkor belőlem,
Reszketve nyitom ki egy imára számat.

Egész életemben féltem a sötétben,
Vágytam a napfényre, éltető csodára.


Árnyak rebbennek fel az este ködében,
GYermeki hitemmel nézek a homályba.

Oszoljatok árnyak, hadd lépjek a fénybe!
Megpirkad már lassan, fény tör a szobába.
Ébresztő emberek, nézzetek az égre!
Nap fényére, mely simogatja orcámat.







HÚSVÉT NAPJÁT ÜNNEPELJÜK


Hófehér gyöngyvirág bontogatja szirmát,
Út szélét szegélyezik gyönyörű ibolyák.

Selymes fülű nyuszi ül a zöld fűben,
Vele szemben játszik kölyke a sűrűben.

Édes virág illattal érkezett a tavasz.
Távoli faluban megkondul egy harang.

Nosza szalad a falu apraja- nagyja,
A legszebb ruháját magára kapva.

Padsorok megtelnek, együtt ünnepelnek.
Jézus feltámadott! Hozsannát zengnek.

Árad az ének szó szerte a vidéken,
Tél hamvaiból a tavasz újra éled.

Ünnepeljük meg, hogy győzött az élet!
Napsugarunk ragyog, éled a természet.

Nagylányaim hívják legkisebb gyermekem,
Együtt készítik a hímes tojást velem.

Piros tojás készül, a sonka puhán itt vár,
Egy tepsi sütemény a sütőben sül már.

Legényeket hétfőn ezzel kínáljuk meg,
Jól meglocsolnak, hogy ne hervadjunk el.

Ünnepünk így telik, mi együtt örülünk.
Kikelet ragyogja be egész életünk!







IMA ÉRTED


Istenem kérlek, tekints le rám,
Mert értük szól hozzád ez a fohász,
Angyalként apámat küldd le hozzám!

Édesanyám életét szüntelen vigyázd,
Roskadó vállára terhet ne rakj már,
Túl korán ne vidd el apám után!
Egy életen át értetek szól imám,
Drága jó anyám, s porrá lett apám!







ISKOLÁBAN VOLTAM


Ilyen nem volt mostanában:
Semmit nem tudtam az iskolában!

Kezdetben még a biológián,
Olykor beugrott, a válasz az órán!

Leblokkoltam viszont, a fizikán.
Ágnes tanárnő, hiába szólt hozzám!

Bóbiskoltam szinte a műv. törin.
A többi órát, már ne is említsük itt!


Nem jutott el fejemig a kémia,
Viszont, nem Zsóka néniben volt hiba!

Olykor megesik mással is ilyen?
Leblokkolt az agyam? Ezt, el sem hiszem!

Történelem órán sem tudtam tanulni.
A matek korrepen, meg kár volt részt venni!

Megígérem: legközelebb fogok figyelni!







ITT A TÉL MÁR


Irdatlan dunnáját az égben,
Tudod, "Holleanyó" rázza!
Toll helyett a földre szépen,
A hópelyhek szállnak!

Tova libben, elsodródik,
Égben táncot járva.
Lehessen már hógolyózni,
Minden gyerek várja!

Állok belül az ablakban, s
Rohannak lányaim az udvarra







JÓ ÉJSZAKÁT!


Jeges, dermesztő szél fújja a fákat.
Ódon falak közt, tán szellemek járnak?

Éjszakának leple takarja be házad.
Jó meleg takaró, borítja az ágyat.

SZempillád csukódik, lábad is elfáradt.
A függöny résein, a hold fény beárad!

Kellemes meleggel hívogat az ágyad.
Álmok országába, röpít el a vágyad.

Teremtőnk vigyázza mindig éjszakádat!







JÓ REGGELT!


Jeges éjszakánk volt, amely csontig hatol!
Ó napocska bújj ki, már a felhők alól!

Reggel van már régen, mindenki téged vár!
Elaludtál? Vagy tán, szégyenedben elbújtál?

Gazdagon áraszd ránk éltető sugarad!
Gondozd földünket, hisz annak ura vagy!

E világ nélküled, semmit nem ér nekünk!
Lét elemünk a fény! Csak veled élhetünk!

Tekints napunk reánk, s boldogan ébredünk!







KALODÁBA ZÁRVA


Köszöntelek kedves olvasóm!
Az életem tartod kezedben.
Lelkem titkát könyvembe írom,
Olyan vagyok én, mint e versem.

Dalolok múltról és jelenről,
Árnyékból végre fénybe lépek,
Boldogságról és szerelemről,
A családomról, melyben élek.

Zengve tör az égbe énekem,
Álmom valóra vált emberek!
Rám zárt kaloda volt életem,
Versem stílusa más nem lehet,
Ajánlom könyvem nektek emberek!







KARÁCSONY ESTE


Kigyúlnak lassan a fények,
Asztalra kerülnek a finom étkek.
Remeg a gyertya lángja,
Árnyékot vetve a karácsonyfára.
CSengettyű hangja csilingel,
Oda csalva a hangjával minket.
NYugszik jászolba fektetve
Egy gyermek, távol Betlehembe.
Suhint szárnyával Gábriel angyal,
Távolban felzeng a karácsonyi kardal...
Együtt ünnepel, ember és angyal.







KARÁCSONYRA


Karácsonyfát díszítettünk,
Ajándékot készítettünk.

Ragyognak a fán a díszek,
Ádvent este gyertyák égnek.

CSendes esténk. Várakozunk.
Olyan boldog lesz holnapunk!

NYugodt, békés lesz az álmunk.
Reggel kelünk, ...s lessük, várjuk,
Angyalunk teljesítse leghőbb vágyunk!







KÖSZÖNETTEL TARTOZOM


Keleti peronján, megtámadtak engem!
Összetőrték testem, de még jobban lelkem!

SZeleczky Mária, a pszichológus neve,
Össze zúzott lelkem, aki helyre tette!

Nem aludtam semmit, rémálmok gyötörtek!
Ezen Szöőr Andrea gyógymódja segített!

Tél volt akkor, már majdnem karácsony.
Tisztán emlékszem rá, magam előtt látom!

Elkértem a jegyét. Csak munkám végeztem!
Láttam, hogy nem lesz jó! Hamis volt bérlete!

Tekintete réműlt! Tudta, hogy mi várja!
A hamisítókat, a Bíróság bezárja!

Rám támadt, és ütött, mind a két kezével!
Talán meg is öl, ha kollegám nem véd meg?

Orvoshoz kerültem. Sajgott kezem, hátam!
Zokogtam, amikor magas férfit láttam!

Oka nem én voltam, most már ezt megértem!
Mindenkinek köszönöm, hogy segített nékem!







KÖSZÖNJÜK TANÁRUNKNAK


Közeleg a nyári szünet.
Örülünk: már nem kell füzet!

Szeptemberig nem tanulunk,
Ötösökért sem magolunk.

Nagyon ránk fér a pihenés,
Jól esik a semmittevés.

Ünnepelnek a tanárok,
Kifárasztották jól a diákok.

Tennivaló akadt bőven,
A tanítás nem ment könnyen.



Nem is szólva a vizsgákról,
Átvirrasztott éjszakákról!

Rendesen meg vagyunk fésülve,
Utolsó vizsgánkra készülve.

Nem érdemlünk kíméletet?
Kemény vizsga helyett, ünnepet?

Nem a mienk csak az érdem...
A tanár úrnak köszönjük szépen,
Kemény munkáját ez évben!







A LEGSZEBB KARÁCSONYOM


Annyi emlék, annyi boldog pillanat!
Látom magam előtt: ülünk a fa alatt.

Együtt volt az egész nagy család.
Gondtalan mosolyra húzódott a szánk.

Szeretetben, s békében teltek az ünnepek.
Ez volt a legboldogabb karácsonyom nekem.

Bú és bánat, messze elkerülte a házat.
Barbi Tündivel díszítette karácsonyfánkat.

Készült sok finomság, királyi eledel.


Asztalunk csordultig földi jóval megtelt.

Ragyogott a karácsonyi égők fénye...
Ábrándos szemekkel Tünci a fát nézte.

Csacsogott, nevetett, családunk apraja-nagyja.
Oldalra pillantva lesték, ajándékkal tele a fa alja.

Nyomban jóllaktak a lányok. Nem kell már több étel!
Oda szaladtak az ajándékokhoz, felragyogó képpel.

Mindenkinek kívánok, boldog, békés új évet!







LÉGY BOLDOG! - LYSABETTÁNAK!


Legyen életed hosszú,
És ne keserítse el bú!

Gyönyörűséget lelve,
Boldogsággal telve!

Oly sokan kívánják Néked!
Legyen még sok-sok éved!

De én most csak arra vágyom,
Oly boldog légy, mint kívánom!
Gondtalan, boldog
SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!







A MAMINK


Anya volt: ...Egy lánynak, s három fiúnak anyja.
Meleg nyári napon jött a halál, s tőlünk elragadta!

Annyi szeretet volt mindig, hatalmas szívében!
Még akkor is, mikor postásként, levél volt kezében!

Idős nyugdíjasoknak is klubját, Ő vezette.
Négy unokáját, lányát, s fiait őszintén szerette!
Kivételes ember volt, tudja mind, ki ismerte!







MIKULÁS


Minden gyermek álma,
Izgatottan várja!

Kedves, öreg télapó,
Ugyan miért szomorú?



Lejárta tegnap a lábát,
Átadta a sok csomagját,
S már csak jövőre várják!







MIKULÁS


Mikulás napja egy püspökhöz köthető,
Isten hívő Szent Miklósnak köszönhető.
Karácsony közeleg, fehér minden tető,
Utcák hosszú során ballag a jótevő.
Lépteinek hangját elnyomja a szellő,
Áldást osztva adja ajándékait Ő.
Segítője: Krampusz, aki nagy csínytevő.







MI KELL NEKEM?


Merengek ágyamban: ...Mi legyen?
Ilyen életet szánt az ég nekem?

Küszködés az élet és szenvedés?
Egy pici jót sem szán nekem az ég?

Lelkemben harc dúl, nagy szélvihar.
Letépi értelmem virágát, s felkavar.



Ne folytasd! - Mondja az eszem.
Ennek ellent mond mindig a szívem.

Küszködés az élet. Vajon miért?
Egyetlen egy boldog pillanatért.
Minden és semmi, mit szívem remél.







MINDJÁRT ITT A MIKULÁS


Mire vársz Mikulás?
Ideje, hogy indulj!
Nézd, a sok gyerek vár,
Dudorászva izgul!
Jávorszarvas táncol,
Ágaskodik egyre,
Roskadozó szánhoz,
Túl virgonc ma este.

Indulni kell Rudolf!
Táltos, Csillag, húzzad!
Tova libben a szán...

Ajándéktól roskad...

Minden házba bemegy,
Igen sok a dolga.
Kis cipőt teletesz, s
Uzsgyi, indul tova.
Lábnyoma jégvirág...
Általad Mikulás,
Szebb az egész világ!







NEKED TÖLEM


Napjaid vígan teljenek,
Ezt kívánom én neked!

Kerüljön bánat, betegség,
Ezt is kívánom neked még!

Derűs legyél, s mindig vidám!
Tenéked ezt kívánja egy barát.

Örök szerelem kísérjen utadon!
Legyen boldog élted, én ezt akarom!

Legjobb barátnéd vajon ki lehet?
Elmondhatom, bár már sejtheted,
Minden jót ő kíván most is neked!







ŐSZ VAN MÁR




Őrzöm gyermekeim vidám kacaját.
Simogatom lánykám fürtös buksiját.
Zord szellő borzolta hosszú haját.

Virágok illata el illant, mint a nyár.
Anap későn kél és hamar leszáll.


Nemszeretem idők közelegnek már.

Mily pompás ruhát öltöttek a fák!
Ámulva nézek ki a szobám ablakán.
Rövid volt a nyár, és hamar tova szállt.







RÓZSÁNAK


Ragyogóan kisütött újra a nap!
Ó Rózsa, örülök, hogy a régi vagy!

Zuhogó vízesés, vagy áradó patak,
Soha nem oly erős, mint az akarat!

Áldás kísérje jövendő utadat!
Ne borítsa árnyék többet a blogodat!

Azt kívánom Néked, én kedves barátném,
Kedved legyen mindíg, ily ragyogóan szép!







SAJNÁLOM


Sötét fellegek borítják a napot.
A blogbarátok összevesztek nagyon!

Jaj, mire jó ez drága barátnéim?!
Nem lenne jobb inkább békében élni?

Ármánykodásnak áldozatai: ők ketten!
Legjobb barátokból így ellenségek lettek!

Oly jó emberek vagytok, mind a ketten!
Maradjatok velünk tovább, inkább szeretetben!







SEMMI SEM JÓ NEKEM?


Soha és mindig, föld és ég.
Ez dúl bennem, ez vagyok én.

Mosolyra húzódik mindig orcám.
Minek lássák, hogy legbelül fáj?

Ilyen az eddigi egész életem.
Soha nem jut boldogság nekem?



Egekbe repülök néha egy perc alatt,
Majd mélybe zuhanok egy pillanat alatt.

Jajong a szívem, de néma a szám.
Ó balga lélek, légy végre vidám!

Nekem semmi sem jó? Mért van ez?
Egyszer fenn a kerék, máskor lent.

Kesergéssel nem lesz jobb az életem,
Eltékozlom csak a boldog perceket!
Mosolyogj! Fájdalmad ne lássa senki sem!







SOHA EL NEM MÚLÓ SZERETET


Selymes bársony érintése,
Olyan, mint apám ölelése!

Hova tűnt, az egykori tavasz,
Amikor még hallhattam szavad?

Elvitt rég tőlem a zord halál.
Lelked velem maradt, ... talán!

Nevetésed még mindig hallom én.
Emléked a szívemben örökké él!



Mikor lányaim arcán mosoly kél,
Mosolyukban sokszor téged látlak még!

Úgy hiányzol nekem, édes apukám!
Lángoló lelkem, vajon gyógyírt talál?

Óh, mily kegyetlen is hozzám a sors!
SZázszor reméltem: Csak rossz álom volt!

Elhervad a virág is, ... S végül lehull a lomb.
Reggelt, s a déli napot, este felváltja a hold.

Ezerszer olvastam csodás verseidet!
Tőled örököltem meg én, a rímeimet!

Ebből merítem most versemhez ihletem!
Téged övezzen apukám, örökös tisztelet!







SZERELEM


Szenvedély, csókok, és mélységes bánat.
Emésztő tűz, mely táplálja a vágyat.

Rengeteg ölelés, könny, és sok szenvedés,
Egekig emelő, gyönyörű mély érzés!

Lehetsz akár öreg, vagy épp nagyon fiatal,
Elkap a szerelem, szorosan fogva tart!

Majd csak akkor ereszt, ha a föld betakar!







SZERETLEK ÉN EGY ÉLETEN ÁT


Szemedbe nézve magam látom,
Előtted állva nézlek téged.
Remeg térdem, reszket a kezem.
El soha ne engedd a kezem!
Téged szeretlek én míg élek.

Látom szemedben múltunk s jövőnk,
Ezt látod te is a szememben.
Kéz a kézben éljük életünk.
Élve boldogan az életünk,
Nagyokat kacagva, nevetve.

Egy fényes láng ég a szemedben,


Gyújtva szerelmed izzó parázsát.
Édesem rád vágytam szüntelen!
Lobogva bennem élsz szüntelen,
Elnyújtva a pillanat varázsát.

Te nézel s nézlek sosem unva meg,
Emlékek és álmok éltetnek.
Nagyon szeretlek édes Szívem!
Átjárja a szerelem szívem,
Te vagy a mindenem Édesem!







SZERETLEK MÉG


Szép napsütés volt augusztus derekán.
E napon ismertelek meg, téged: Tomikám.

Remegett lábam is, ahogy megláttalak!
Enyém kellett legyél, ezért megvártalak.

Teljesen elbűvölt csodás barna szemed!
Lélegzetem elállt, ahogy fogtad kezem.

E nap volt életem egyik legszebb napja!
Két csodás lányunk, a szerelmünk magja.

Most, midőn tizenhét éve vagyok véled,
Életünk folyója csendes parthoz érhet,
Gondolatom hozzád, újra visszatéved!

2007., férjemnek







SZÓBELI TÖRTÉNELEM VIZSGÁRA KÉSZÜLÖK


SZépen beragyog ablakomon a napsugár!
Órámon a mutató tulságosan gyorsan jár!

Bezárkózom sietve, mindjárt a szobámba.
Egyedűl vagyok most, az egész lakásba.

Leülök asztalomhoz, s nekifogok tanulni.
Időben elkészülök? Jól fel tudok készülni?

Történelemből felelek holnap: kedden.
Össze kell nagyon magamat szednem!

Rendelkezett egykor, Szent István király:
"Tizedet kapjon mindenből az egyház!"

Életbe léptette a vármegye rendszert.
Nagy célok miatt ragadott csak fegyvert!

Elhunytával Péter, majd Aba Sámuel,
Lett András is király, Béla testvérével.

Első Géza, a császártól koronát kapott.
Mely a "Szent koronának", az alja vagyon.

Vala Szent Lászlónak "drákói" törvénye.
"Isten ítéletnek" Könyves Kálmán híve.

ZSong a fejem is már, a sok tanulástól!
Görnyed hátam, a betűket már alig látom!

Árnyékom megnyúlik, s az idő rohanva múl!
Röpke percek múlva, a napfénye is kihuny!

András királyt, a főurak, kik Imre hívei,
Kényszerítették, az "Aranybullát" adja ki!

Érdekeik voltak abban, az okiratban benne,
"SZervienseknek" kedvezett a legjobban benne!

Ütközetet vívott, "Muhinál", negyedik Béla.
Lerohanták a Tatárok, mindent elpusztítva!

Öreg este vagyon immár, ...ideje pihennem!
Károly Róbertet, Nagy Lajost, még átnézem reggel!







SZÜLETÉSNAPOM VAN


Szépen süt a nap, zengnek a madarak.
Ünneplésemre megérkezett a tavasz.

Lepkék bontogatják aranyló szárnyukat,
Eléneklik a rigók nekem legszebb dalukat.

Temérdek ibolya nyújtja felém fejét,
Édes jácint illat terjeng minden felé.

Sóhajom repül fel a magas égbe,


Nevezetes napom ez minden évbe.

Anyám e napon hozott a világra,
Pont így ragyogott akkor anyám orcája.

Olyan csodálatos a tavaszi kikelet!
Ma a természet is örül nekem.

Vajon a tavasz majd örökre bennem él?
Az utam végéig e szépség elkísér?
Negyvenegy éves lettem éppen ma én.







TANÁRNŐMNEK


Téli lepel borítja a tájat,
A fehér hó belepi a fákat.

Nagy jégcsap lóg az ereszen.
Átmelegít a karácsonyi szeretet!

Remélem boldog lesz ünnepünk,
Nagyon boldog, sikeres lesz évünk!



Őrangyal vigyázza mindig lépteink,
Még sokáig legyenek szeretteink!

Nagyon boldog karácsonyi ünnepet!
Eredményben gazdag, békés új évet!
Kívánok csodálatos, hosszú életet!







TANÁROMNAK


Téli lepel borítja a tájat,
A fehér hó belepi a fákat.

Nagy jégcsap lóg az ereszen.
Átmelegít a karácsonyi szeretet!

Remélem boldog lesz ünnepünk,
Oh, bár nagyon sikeres lenne évünk!

Mindenki békében éljen, emberek!
Nagyon boldog karácsonyi ünnepet!

A tizedik osztály nevében tanár úrnak,
Kívánok csodálatos, hosszú életet!













TANULMÁNYI KIRÁNDULÁSON VOLTAM TEGNAP


Tákoson kezdtük a kirándulást,
A nap gyönyörűen ragyogott ránk.

Nagyon szép volt, a kazettás plafon,
Urunk templomában, ami vagyon!

Láttunk, csoda szép fa ikonokat,
Megcsodáltuk az egyforma házakat.

Árultak beregi keresztszemest,
NYáron készített házi páleszt.

Innen, 3 km-re lévő Csarodán,
Körerkélyes tornyú magas templom áll.

Ide el kell jönni egyszer mindenkinek!
Román stílusú, s freskókkal díszített!

Áll a templom mögött, egy nádfedeles ház,
Népi, védett, lakóház, s múlt idéző táj.

Délre értünk át Szatmárcsekére,
Utunk a kopjafás temetőbe vitt be.

Ladik formájú, kopjafák mögött,
Áll Kölcsey sírja, virágok között.

Síremlékénél a "Himnusz"-t énekeltük.
Onnan, az "emlék szobájába" mentünk.

Napsugár ragyogta be az őszi tájat.
Virág díszítette, a Móricz emlékházat.

Oda vitt az utunk, Tiszacsécsére,
Lehajolva léptünk háza küszöbére.

Tettük ezt azért is, mert alacsony vala,
A Móricz Zsigmond által lakott ház fala.

Mentünk innen tovább Túristvándiba,
Tőlünk nem messze hömpölygött a Tisza.

El indították a vizimalmot nekünk.
Gabonát nem hoztunk, így nem őrölhettünk.

Napunk legutolsó állomása Tarpa.
A falut egykoron, Esze Tamás lakta.
Programunk hát ez volt röviden e napra!







TANULTAM MA


Tán a nap is búsul,
A felhők takarják rútul!

Nem süt a nap sugára,
Unatkozom a szobába.

Leülök inkább tanulni!
Tudom, sokat kell magolni!



Angol füzetem előveszem,
Megtanulom, bár nem szeretem!

Minden szóval úgy sem végzek!
Az idő rohan. El ne késsek!










TÉLAPÓ ÉLETE VAJON MILYEN LEHET?


Télapó hol él?
Észak ködében,
Lappföld közepén.
Ajándék ölében,
Puha sütemény.
Ódon fa tövében

Élő tünemény,
Lakik örökében,
Emberek szívében...
Télvíz idején,
Emlékezzél!

Várja az ünnepet?
Akkor boldog lehet?
Jó gyerekeket
Oly vidámmá tehet!
Nézd, áldják neved!

Mikulás, mit csinálsz
Ily csodás nap után?
Lyukas a cipőd már,
Elkopott a ruhád,
Nehéz lett a subád...

Le kell most pihenned,
Erőt kell gyűjtened,
Hogy a napirendet
Elvégezd rendesen,
Télapó ünnepen...







A 12 ÉVES BARBINAK


Angyalok hada vigyázott rád,
12 éve, a szülőszobán.

Édes mosolyra húzódott a szád,
Veled örült ekkor: apád, s anyád!

Egyengettük eddig is az életedet.
Segítettük első lépteidet.

Bízvást, számíthattál mindenben ránk.
Angyalaid leszünk egy életen át!

Rosszban, jóban, mindig melletted leszünk,
Barbikám, mi téged, nagyon szeretünk!

Illatos virágszirmok, csicsergő madarak,
Nap ragyogó fénye, kísérje utadat!

Akadálytól mentes, s vidám éveket,
Kívánunk nagyon boldog, és hosszú életet!







TÜNDÉRKÉMNEK


Tüncikém, én drága kislányom,
Ülj le most ide az ölembe!
Nevetve karjaimba zárom,
Dobban a szívünk egy ütemre.
Életem értelme vagy, tudod?
Reménye az eljövendőnek.
Kis kezed tenyerembe dugod,


Élted téve kezembe örökre.
Magyaráz, csacsog az én Tündérem,
Nekem mesél és kérdez szüntelen.
Elsuhan velünk hamar az élet...
Kívánom, boldog élete legyen!







VAJON PETŐFI HA ÉLNE...


Vége van már a rossz időnek,
A tavasz talán ma köszönt be!

Jobbra fordul magyar sorsa?
Országunknak nagy a gondja!

Nemzeti dalt szavalják százan,
Petőfi szavai zengnek, szállnak.

Ezernyolcszáznegyvennyolcban,
Tizenkét pontban mindent elmondtak.



Őseink akkor a szabadságért harcoltak.
Fiaik pedig ma tűrnek és hallgatnak?

Ilyen a béke és az igazi szabadság?
Hazánk ma is "Petőfi" után kiált!

Azt tudom, ha ő most köztünk élne,
Értelmet adna e szép ünnepnek végre!

Legyen szabadság, egyetértés, s béke,
Ne rettegjen a nemzet a jövőtől félve!
Ezért harcolna Petőfi ma is, mint százhatvan éve!







VALENTIN NAPI ÉRZÉSEIM


Vajon e nap nekem mit jelent?
Akit szeretek, itt van most is velem!

Lehet, már a szerelem lángja halovány.
Egy kicsit megkopott az évek során.

Nekem Te vagy még most is mindenem!
Te is szeretsz még, tudom engemet.

Időnként lanyhul köztünk a szerelem.
Ne is csodálkozz ezen kedvesem!

Nagyon sok éve vagy már enyém...
A szerelem közöttünk oly régen ég!



Pislákol néha, de sokszor lángra kap,
Izzó parázsa tudom, örökre megmarad!

Édes férjecském, ha rád gondolok,
Reszket még mindig minden tagom!

Zord halál, ha majd tőled elragad,
Édes szerelmünk, akkor is megmarad!

Sok év múlva, mikor hajunk őszre vált,
Egymás kezét fogva várjuk a halált.

Ilyen boldogságban éljük le életünk,
Mindig, s örökké szerelmesek leszünk!







VÁR RÁM A PERC


Vár rám a perc, szerelem vár rám tudom, igen!
Rád vár és rám, éltünk végéig elkísér.

Tűz ég bennem, örökös tűz, mely soha nem hamvad el.
Új élet vár, repülünk boldogan, mint madár.

Irigy világ, összetörné szerelmünket is, ha hagynánk.
Ránk már szerelem vár! Élünk boldogságban, csak Te meg én!

Itt van a perc, szorosan engem ölelsz, igen.
Úgy vágytam rád, hiányoztál míg nem voltál!

Tűz ég bennem, örökös tűz, mely elemészt, ha elmész.
Nélküled már, repülni sem tudok, mint madár.

Irigy világ! Soha többé nem hagyjuk szerelmünket már.
Ránk már szerelem vár! Élünk boldogságban, csak Te meg én.

Ez egy dal szöveg, melyet én írtam egy együttesnek kész dallamra.







VÁR RÁM A PERC (MÁSHOGY)


Vár rám a perc, a boldogság perce, de néha csalódás vár.
Vár rám a perc, s szépségét szívembe zárom be már.

Vár rám a perc, s tudom már csak értem égsz és élsz.
Boldogság vár ránk. Örökké együtt csak te meg én.

Szerelmünk szárnyal a magas égbe fel, mint egy fehér madár.
Egymásért élünk örökkön örökké, szabadon, mindig már.

Vár rám a perc, s lassan megérkezik a boldogság hozzám.
Vár ránk a perc, s a karodba zársz szorosan engem már!

Tűz, mely mindent elemészt, s mindkettőnkben benne ég.
Szabadság és szenvedély, örökké együtt csak te meg én.

Szerelmünk szárnyal a magas égbe fel, mint egy fehér madár.
Egymásért élünk örökkön örökké, szabadon, mindig már.

Egy adott dallamra, adott címmel írt dalszövegem.







VIKTÓRIA


Virágok bontották szirmaikat,
Illatozva köszöntötték leányomat.

Kicsinek nagyon jó gyermek volt.
Tengerkék szeme, oly csillogó!

Óh, bárcsak még ma is kicsi lenne!
Ragyogó nagylány lett belőle.

Illannak az évek, és felnő a lány.
Anyád helyett, barátod vigyáz majd rád!







VERSET ÍRNI NEM TUDOK...

Verset írni nem tudok,
Mert én költő nem vagyok!
Csak azért próbálkozom,
Hogy szinesítsem a blogom.

Levelezőn járom az iskolát,
érettségi a célom, kiskomám!
Negyven éves fejjel tanulok,
A padban ülve, néha, el zsibbadok.

Az agyam nehezebben jár.
Tanulni, viszont nem kár!
Csak az angol nyelv ne volna,
Könnyebb lenne diák sorsa!

Mi magyarul írva van,
Azzal nincsen semmi baj!
Valahogy meg tanulom,
S legtöbbet fel is fogom.

Nem sokára vizsga van,
S ezért versem vége van.
Ugye nem is volt ez vészes,
Első próbálkozáshoz képest?









 
 
0 komment , kategória:  Flammerné Molnár Edit  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 315 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 632
  • e Hét: 8869
  • e Hónap: 35492
  • e Év: 172864
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.