|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 16:46:14, vasárnap
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, mi várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: változtatni kéne!
Nem csak trottyos vagyok,
vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó öreg Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 16:28:08, vasárnap
|
| |
| |
Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre
bízod, emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?
Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?
Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd, gondolj
arra, hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!
Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az
első szakításod ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy
tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.
Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez
hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett,
nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe
léptél: mégis ott volt veled. Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem
kell neki jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a
spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb
félelme, emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa
nélkül elaludni. Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét!
Szeresd! mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod
az elmulasztott szeretetet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkor 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 14:06:30, vasárnap
|
| |
| |
Romhányi József
A papagáj szónoklata:
Egy ritka bátor papagáj
kitört a rácsos kalitkából.
Kint magához intett
néhány cinkét, pintyet,
hogy mint szabad szellem,
szónoklatot tartson
a rabtartók ellen.
És mert gyakorlott lett
régen a beszédben,
el is kezdte szépen,
a Nagy Igazságot
rikoltva szét:
- Gyurrrika széép!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Állat világ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 13:58:40, vasárnap
|
| |
| |
Csodálatos valóság voltál és
most utolérhetetlen álom lettél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyász 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 13:58:04, vasárnap
|
| |
| |
Én is hittem egyszer, orgonákat nyíló
május éjszakában,
Csillagfényes estén, csókra váró számmal,
boldogságra vártam.
Téged sírig kísért, nálam már a vágyak
régen megfakultak,
Az én bús szerelmem veled együtt,
átadom a múltnak.
Te utánad most már olyan mindegy nékem,
kit hoz majd a holnap.
Olyan mindegy annak, akitől már
minden álmot elraboltak.
Csak a sóhajtásom fogja egyszer
néked talán hírül vinni:
Amióta nem vagy,
nem tudok a május éjszakáknak hinni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 13:46:31, vasárnap
|
| |
| |
Anya
Azt sosem tudtam szavakba önteni irántad mit érzek,
De ha sírni látlak akkor én is ezer sebből vérzek.
Ma ismét egy évvel öregebb lettél a naptár szerint,
De én még mindig ugyanazt a szempárt látom
ami a szemembe tekint.
Kívánom azt, hogy addig tartson meg az élet egészségben,
Amíg a nap vándorol fent fényesen az égben.
Attila
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 13:40:12, vasárnap
|
| |
| |
Aranyosi Ervin:
Hiába nő a sok virág,
hiába színes a világ,
hiába mind, ha nincs minek!
Adnék virágot, s nincs kinek!
Hiába ünnepel a szív,
a dal néma, mely visszahív...
Te rólad szól fájó dalom,
szívemen ül a fájdalom.
Adnék virágot, ölelést,
mosolyt, jó szót, - nem is kevést -
de lám már mindez hasztalan,
a szívem oly vigasztalan!
Mert ma az anyák napja van,
és árvának érzem magam!
Hogy köszönhetném meg neked,
amid már nincs: - Az életet!
Hisz nem vagy itt már jó anyám,
szemed a mennyből néz le rám.
S tudom, ha lát, most mosolyog,
hisz ma is gyermeked vagyok,
s amíg csak élek az leszek,
s egyszer, ha én is elmegyek,
találkozunk majd odafenn,
ahol a lélek megpihen!
Leülök hát, s emlékezem,
összefonom a két kezem.
Behunyt szemmel imádkozom,
arcod szemem elé hozom,
mert szíved szívemben lakik,
ott hozza szép virágait.
Köszöntelek e szép napon,
csak itt hiányzol még nagyon!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napjára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 13:37:38, vasárnap
|
| |
| |
Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez.
Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik
egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor
megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is
követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt
teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik
kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy
bizonyos forma szerint alakítsd őket.
Osho
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 13:20:17, vasárnap
|
| |
| |
Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy, melyik szót használod,
mind egyet jelentenek, az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy
vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk, a hála annyit
jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van.
Megköszönjük a kis győzelmeket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: 3D png gifek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-09-09 08:57:13, vasárnap
|
| |
| |
Káli László:
Én már nem emlékszem arra, Te vettél észre?
Vagy én Téged? Vagy csak úgy, büntetésnek
sodort melléd az élet? Amiért tettél már annyi
jót, hogy időszerű volt velem büntetni Téged?
Már nem emlékszem arra, milyen volt az élet,
amikor még nem ismertelek, nem vártam Rád
hajnaltól hajnalig, minden órában és percben.
Mindegy: ébren, vagy az álom éppen rámtalált.
Nem emlékszem arra sem, hogyan, miképpen
lett abból az apró pöttyből egész életnyi álom!
Olyan, amelynek nincs kezdete, és nincs vége,
amelyben nincs távolság, túlér minden határon.
Először egy kép! Aztán a hangod volt talán az,
ami elvarázsolt. Később a gondolataid magja!
Ahogy bennem csírázott Mennyi közös emlék!
Amíg nem voltál? Már nem is emlékszem arra!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2018. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
899 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2146
- e Hét: 9022
- e Hónap: 18406
- e Év: 150960
|
|
|
Online
