|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018-10-01 22:22:58, hétfő
|
|
|
Élj egyedül vagy a legjobb párkapcsolatban, házasságban és családban - magadban bízz elsősorban. Ne királyné légy - hanem Királynő! Megváltoztak az idők, Felséges Asszony!
Fontos! Valaha egy nőnek a férje volt az "ura". Így is mutatta be: "Az uram!" Ma már nem így van. Megváltoztak az idők. Ma már egyetlen urad lehet: önmagad.
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának.
|
|
|
0 komment
, kategória: Képes idézetek |
|
|
|
|
|
2018-10-01 16:53:02, hétfő
|
|
|
Amit ha szimbólumnak tekintünk, rájövünk, hogy konkrétan ez történik: agymosás és az agyak kiütése. Például a plakátkampánnyal és a kormány hasonló döntéseivel, hiszen a diktatórikus hatalom csak birkákat tud jól irányítani. Az egyéniségeket ki kell iktatnia.
Az, ahogy egy ember nem tud vagy nem akar beilleszkedni bizonyos keretek közé, amelyekről látja, hogy nagy részük értelmetlen hülyeség.
De annyiban mégis, hogy az indiánt, kizökkenti az alvó állapotából, és öntudatra ébreszti. Ő elbukik, de valamit ott hagy neki és a többieknek is magából.
Nosztalgikus emlékeink a legsajátabb, legnehezebben átadható emlékeink, amelyek identitásunk egészét átitatják. Próbáljuk visszaidézni az atmoszférát, amely kisgyerekként a szülői házban körülvett minket! Még ha minden ízünkben érezzük is, lehetetlen szavakba önteni az élmény komplexitását, és azt, amit számunkra jelent. Mégis ezekben az emlékekben bújik meg az az igazság, amely elárulja a szubjektumnak, hogy ki ő. A nosztalgia tehát egy személyes mitológiát tart életben és tesz időről időre, varázsütésre hozzáférhetővé. Az általa hordozott tapasztalat nem múltbéli emlékké, hanem örök-érvényű mítosszá válik, olyan abszolút múlttá, amelytől "a tovahaladó jelen mindig azonos távolságban marad", ahogyan Jan Assamann általában a mítoszokról írja.
Minden kis elmúlást még regisztrálni sem tudunk, nemhogy elgyászolni. Így éljük meg az idő múlását, s a nosztalgia marad meg nekünk, marad velünk, mint egy csepp palackba zárt idő. A nosztalgiában maradnak meg számunkra élőnek a dolgok - félig élőnek, félig halottnak.
A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.
Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik. Kodály Zoltán
Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét A ZENE VILÁGNAPja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését.
Életünket keresztül-kasul szövi a zene, a bölcsőtől a sírig. A zene, ami az ember legősibb kifejezési formája, eszköze, amely ősibb, mint a nyelv. Még írni se tudott az emberiség, amikor a hang és a szó hatalmába kerítette.
Most, a Zene világnapján akár aktív művelői, akár passzív élvezői vagyunk ennek az isteni adománynak, gondoljunk azokra, akik énekelnek, muzsikálnak, tanítanak belső igényességük által, természetes emberi vággyal.
Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret."
Heinrich Heine
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Képes idézetek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
341 db bejegyzés |
e év: |
3311 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1024
- e Hét: 4060
- e Hónap: 13243
- e Év: 65951
|
|
|