|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
|
|
2018-10-18 23:39:56, csütörtök
|
| |
| |
Tarsoly Beke Tamás:
Vigyázza léptedet örökkön az ég...
Eltelt már száz nap és ezer éjszaka
hogy lezárult életem gyönyörű szakasza.
Visszavetted tőlem a sok érzést, mit adtál.
szinte félek, hogy így magamra hagytál.
Mondd, nem üres az élet nélkülem?
Így is édes, van benne értelem?
Nem fáj, hogy nem látsz?
Nem hallod a hangomat?
Hogy nem csókolod többé
rád mosolygó arcomat?
Azt hazudtad, szeretsz majd halálodig...
Való, hogy az érzés ily` gyorsan változik?
Ily` hamar feledted azt az embert,
ki még szeretni ennyire senkit sem mert?
Igaz, hogy nem akarsz többé már magadnak?
Miért, óh miért hittem csalfa szavadnak?
Összetörted a szívem,
s most hitetlenkedve állok,
de reménykedek míg élek,
s valami égi csodára várok.
Szíved másé, hervad az enyém,
de így is szeret, s ez szép erény...
Mielőtt meghalok, talán látlak még...
hát vigyázza életed örökkön az Ég! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-18 23:35:25, csütörtök
|
| |
| |
Tarsoly Beke Tamás -
Elnyomott az álom...
Az éjfél félelmetes nyikorgása,
a szoba sejtelmes fényei...
mint vízesés, úgy zuhant rám
csókod ízének emlékei...
Belehunyorogtam a csendbe,
mint öreg bagoly az ágon...
bölcsen ücsörögve a széken,
míg el nem nyomott az álom...
És betakart egy bárányfelhő,
és elringatott egy angyal...
és a jó Isten is lelocsolt
fénylő színarannyal... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - TARSOLY BEKE TAMÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-18 23:20:37, csütörtök
|
| |
| |
Fa Pál:
Álmodom
Minden nap álmodom. Ugyanazt.
Bár a táj szép fehér, nem havas.
Sorban állunk. Mint a gyors gondolat,
ott lehetek bárhol, támpontokat
nem találok, miért épp ott állok.
Madárdal szól némán, hangtalan.
Csendben állok, ülve. Szagtalan
illatot hoz a szél. A nyugtalan
lelkem nem tudhat sok ritmustalan
szívhanggal dobbanni ... Haldoklanak!
Szétnézek. A táj előszoba,
ahol elosztják szülőszoba
módjára, hogy ki-ki mikor, hova
juthat. Kinek nincs itt varázslova,
az a mennybe nem juthat fel soha.
Mint Bádogember, ki hontalan,
keresi a múltját `untalan.
Tett-e sok jót, boldogat? Nyugtalan
álom. Csak némán állnak. Sorstalan
sorsuk most eldől itt egy perc alatt.
Én is köztük állok. Már várok
ítéletet. Szép szó, tán átok?
A csend játszik lelkem húrján táncot!
- Ő jó volt. Te oda! Csapodárok
a tűzben tisztulnak! - ... Szabotálok.
Mondhatnak rám jót vagy rosszakat!
Bántani nem akartam, soha.
Tettem - mint más - az apró dolgomat.
Nos, hát ítéld meg lelkem, sorsomat!
Mennybe jutok? Pokolba? Mondd, hova?!
/ Egyszer mindenki sorba áll! /
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÁLOM- ÁLOM,ÉDES ÁLOM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1539 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 814
- e Hét: 1467
- e Hónap: 11820
- e Év: 71073
|
|
|
Offline
