|
2018-10-19 14:22:14, péntek
|
| |
| |
Csík Sándor : Az Andocsi Máriához
Koldus boton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűz máriás magyaroknak
kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján,
magyaroknak éjszakáján,
Nincs más ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony !
Megcsúfolták, megböködték
Ami bennük szép volt,
Kilencfelé hasogatták,
Ami rajtuk ép volt.
Tépett testüket megtapossák,
Ragadozok ragadozzák
Édes kevesüket,
Koporsónkat faragdálják.
Eléd sírjuk magyar árvák,
A mi keserűnket.
Idegenek megnevetik
Drága magyar szónkat,
Idegentől kéregetjük
Kenyerünket sónkat.
Magyar kezek szántogatnak,
Régi rögön új uraknak,
Néped hegye-völgyén.
Más arat, hol mi vetettünk.
Jövevények, szolgák lettünk
Úr-apáink földjén.
Boldogasszony ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál,
Száz ostorral ostorozzon,
Csak egy ezért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg :
Négy-vizen parton, három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
