|
2018-10-20 22:15:53, szombat
|
| |
| |
Sokan képzelik azt, hogy megbocsátani egy másik embernek kegyesség. Egy önzetlen gesztus, amellyel bűnös embertársuk fölé emelkedve önmaguk erkölcsi tisztaságának adnak tanúbizonyságot. Egy gyönyörű cselekedet, amellyel megajándékoznak egy olyan embert, aki nem szolgált rá az ajándékra. Sokak szerint a megbocsátás kegyelem. Gyönyörűen hangzik mindez - csak nem igaz. És ha túl tudsz lépni a saját ego-d legyezgetésén, akkor hamar belátod, hogy miért.
Akár egy hozzád nagyon közel álló emberről van szó, akár egy idegenről, a megbocsátás egyáltalán nem kegyelem, de még csak nem is egyfajta leereszkedés erkölcsi magaslataidból. A megbocsátás nem a másik embernek adott ajándék, hanem a saját terhed letétele. A megbocsátás a saját boldogságod szükséges feltétele. Mert amíg neheztelsz valakire, addig a rabja vagy. Addig az energiád, az időd, a mentális és az érzelmi kapacitásod egy részét a saját lelki békéd rombolására fordítod.
A megbocsátás az egyik legnagyobb ajándék, amit önmagadnak adhatsz.
Kocsis Gábor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Online
