|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
2018-10-21 20:46:12, vasárnap
|
|
|
Tóth Attila:
Szerelem?
A szerelem szívünk tépi, marja.
A szerelem lelkünk felkavarja.
A szerelem szívünknek csodája.
A szerelem lelkünk zengő ódája.
A szerelem ördög, vagy angyal?
Egy démon mézes-mázos hanggal?
Vagy csak egy édes álom?
S felébredve nem találom?
A szerelem hit? Vagy remény?
kinek puha, másnak kőkemény.
Van ki ölne érte, más érte halna meg,
Van ki hangját nem hallja meg.
A szerelem mindenkinek más,
Kinek pokol, másnak látomás.
S van akinek a szerelem halvány álom,
mert nem talált szerelmet a világon.
A szerelem szívünk tépi, marja.
A szerelem lelkünk felkavarja.
A szerelem szívünknek csodája
A szerelem lelkünk zengő ódája.
|
|
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-10-21 20:44:10, vasárnap
|
|
|
Tóth Attila -
Búcsúzó
Bár láthatnálak még egyszer, csak ma még,
mosolyod látnám, hallnám hangod, adná az ég.
Emlékszem még a napra, mikor elvitt a pirkadat,
te elmentél, de szerelmed itt maradt.
Itt ragadt minden terv és álom,
nincs igazság, csak ezt kiáltom.
Bár tudnám, mit tegyek, hol keresselek,
átmennék a fátylon, csak hogy szeresselek.
Átkelnék ködön, árnyon, ha lenne lábnyom,
melyet követve arcod újra látom.
Vagy követnék könnycseppet a porban,
lépést-lépés követve sorban.
Vagy szemed szikráját, ha látnám,
lehetne a túlvilági lámpám,
mi csillogva elvezet, utat mutat,
itt egy szív még érted kutat.
De nincs jel, s nincs már remény,
hogy e földi létben meglellek én.
Amit búcsúzóul elmondanék:
te voltál minden, mi szép.
Ékszer voltál életemben,
ékszer vagy a végtelenben.
Emléked megőrzöm, amíg élek,
amilyen voltál, olyan szépnek. |
|
|
0 komment
, kategória: FÁJDALOM,BÚCSÚZÁS |
|
|
|
|
|
2018-10-21 20:40:31, vasárnap
|
|
|
Tóth Attila:
Téged szeretni
Ha eljő a nap, hogy nem lehetek veled, és
magába ránt a feledés, emlékem megfakul,
szíved lassan elhalkul, nem dobbantja nevem,
akkor már nem simít jobb kezem hasztalan,
nem leszek más, csak arctalan, poros emlék,
eloszlanak az álmodott esték képei, nem hívogatnak
szerelmed léptei, mikor tétován ölelne,
a karjaidban elveszne, de szeretne.
Ott leszek egy fiókban, mint papírra írt gondolat,
magában hordja sorsomat, s majd mesél,
mint az esti szél, úgy súgja majd lelkednek,
volt idő, hogy ily forrón szerettek.
Szerettek s szeretnek, mert el nem múlhat,
amiért ennyi könnyet elhullat egy lélek,
de félek, a végtelenbe vesznek eme
könnyek, meddők lesznek, nem teremnek
szerelmet, mert mit tudnak nyújtani?
Nem lehet velük új tüzet gyújtani.
Elgurulnak, mint egy szakadt gyöngysor,
belepi őket a szürke por, s nem lesz kor,
mikor valaki becsesnek találja e cseppeket,
nem számolják, mint az elmúlt perceket,
csak lépnek rajtuk egyet, nem is sejtve,
hogy egy hegyet felemelne az érzés,
mi őket szülte, s hideg estén neked küldte.
Talán nem így lesz, ez imám tárgya,
bár teljesülne szívem vágya, hátha
tényleg az enyém leszel, s boldoggá
teszel, mint egy napsugár, egy kósza,
amitől erőre kap a rózsa, ami felveri
a könnyekről a port, talán mégis látunk
olyan kort, amiben a víz tüzet lobbant,
így vigyázunk majd mi is jobban, hogy
ne hulljon több könny szerelmünkre,
amiben szívünk tisztán felhevülne,
nem emlék lennék, hanem minden napod,
így lehet, ha ezt akarod!
|
|
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-10-21 20:38:06, vasárnap
|
|
|
Tóth Attila:
Álommanó
Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.
Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.
Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.
Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal
|
|
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
|
|
2018-10-21 17:07:41, vasárnap
|
|
|
Tokaji Márton:
Suhan az ősz
Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,
De néhol vörösbe hajlik át az árnya.
Erdei utakon széllel együtt futnak,
Őszi hangulatban szinte kavarognak.
A Nap enyhe sugara simítja a tájat,
Öleli csókolja a gyönyörű fákat.
Két évszakon át lombjait csodálta,
Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.
Már minden hiába megjött az elmúlás,
Kikeletkor lesz majd csak megújulás.
Addig eső könnye hullik majd a tájra,
A fák alszanak a tavaszra várva.
|
|
|
0 komment
, kategória: KÉPEK - BARNA KÉPEK világa |
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 33
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1539 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 938
- e Hét: 1591
- e Hónap: 11944
- e Év: 71197
|
|
|