|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 20:09:22, szerda
|
| |
| |
Nyugalom
Nyugalom az, ha dolgozhatok,
ha rend van körülöttem,
ha ízlett az ebéd
és jóllakott
öt kicsi gyermekem,
ha a lyukacskákra
foltok kerülnek,
és vasaltak az ingek,
ha simítását érzem,
arcomon kezednek,
ha a betűk néznek rám
hívogató fénnyel,
ha csendet ád az est
szelíd öltéssel,
ha megköszönhetem,
hogy ép a lábam, kezem,
hogy társam van,
és van öt gyermekem,
hogy béke van ott,
ahol az otthonom,
áldalak, Istenem,
hogy ez a nyugalom!
Milliók várnak rá,
csendesítsd a zajt,
szüntesd a bánatot,
könnyet, gyászt, a bajt
ember az embert
tovább ne pusztítsa,
add, hogy legyen végre
békéje, nyugalma!
Petrőcz Lászlóné Hanzlik Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 19:23:03, szerda
|
| |
| |
,,De Jézus azt mondta: Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!" (Mt 8,22)
Ha az ember megalázkodik az Úr előtt, és belátja saját kárhozatos, bűnös voltát, a szíve elkezd epekedni a bűnbocsánat után. Ha pedig a Golgota alatt megtapasztalta Jézus vérének bűnbocsátó erejét, a bocsánatnyerés édességét, szíve elkezd vágyni a menny után. Oda, ahol nemcsak egy-két magasztos pillanatot vagy röpke órát tölthet szerető Ura jelenlétében, hanem örökre vele lehet, nála maradhat. Jézus az őt magukhoz ölelő, szerelme által foglyul ejtett szíveket az ő örök, ma még láthatatlan egyházába építi be. Ezeknek mondja: ,,Kövess engem!" Hagyd hát ott, kedves testvérem, a halottakat. Jézus szíve érted ég. Életet adó hívó szava hozzád is szól.
Gyöngéd, feléd hajló szeretete most is szólongat ezen az igén keresztül. Hagyd a világot! Hagyd, mert a halál felé siet, és ott is marad. Te kövesd őt, aki az életet kínálja neked. Hagyd a bűn foglyait, a Sátán által rabszíjon tartott, hit nélkül élő, bűnbánat nélkül a kárhozat felé rohanó embervilágot! Kövesd Jézust, nehogy egyszer téged is a ,,halottak" temessenek el mint saját halottukat.
JÉZUS HÍV * Egy vidéki lány a helyi lapban olvasta a népfőiskola fölhívását. Úgy érezte, az Úr hívja őt a sorokon keresztül. Az Úr hívását követve 300 kilométernyi utat tett meg azért, hogy Jézusé lehessen. Utólag visszaigazolódott, mennyire jól tette, hogy a ,,halottak" helyett Krisztust követte. Jézusnál igazi, soha nem tapasztalt boldogságra talált.
* Azért kaptad az életet, hogy neki szolgálj - Mt 8,14-22
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 18:21:41, szerda
|
| |
| |
A Balaton legendája
Zsongó Balatonnak habjai regélik:
- Az űr bazaltjából kimetszette félig
Isten a világot . . . S villám vésőjével
Jövendő magyar föld zord síkjáig ért el.
Rengett az űr . . . Csillag szakadt a kék boltról.
Az Úr - sorsot írván - a magyarra gondolt.
Előbb határt húzott nagy bástya hegyekkel.
Kaput tört: népei erre jöjjenek fel.
Összefonta aztán útját a folyóknak,
Legyen a magyar könny eggyé - ha zokognak.
Megnyitá a napnak arany szelencéjét
Mint ragyogó patak, úgy ömlött a fény szét:
Hegyek üres mélyén lett arannyá, szénné;
Rónán dús kalásszá, izzó virágszínné,
Légben délibábbá, szívben szerelemmé,
Dallá, szép fohásszá, szent élet-elemmé.
Majd erdőket gondolt, barlangot a kőbe,
Sápadt bujdosóknak rendelt pihenőre.
Majd virágesőt szórt, millió szállt szerte,
Helye lesz mindnek a nagy temetőkertbe.
Ínség, átok, orkán, dögvész paripái
Útját ide szabta, kő szívekbe vágni
Véres patkók élét . . .
Végre ködön által
Fel az Úr szívéig zengett a madárdal . . .
S akkor a Teremtő orcája sötét lett.
Nézte a jövendők mélyén alvó népet,
Kit vijjogó sasok majd e földre hívnak,
Mit neki teremtett: bölcsőnek és sírnak.
Nézte a csatáit, sebeit és sorsát,
S rettentő kezében, mely sebes ostort ád
Annak, akit szeret, - percre a teremtett
Világ átremegett - s áhítatos csend lett . . .
Látta a magyar sors letakart írását,
Útját ezerévek síró pusztáján át,
Látta, merre jár e nagy tékozló gyermek -
S örök atya szíve szánalommal telt meg.
S szeméből kihullt egy fényes, égi könnycsepp.
Ragyogott zöld selymén messzi magyar földnek,
Habbá tört, csodák szép tavává egészült
Isten jóságának csillogó pecsétül,
S ragyog a magyar tó, égi nagy irgalom: -
Sorsunk sír a zsongó álmodozó habon
Isten fényes könnye . . .
Így lett a Balaton . . .
Muraközy Gyula |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 16:37:05, szerda
|
| |
| |
Imádság,
melyben a keresztyén ember azért könyörög, hogy magát megtagadhassa
Óh könyörülő Jézus, aki azt kívánod tanítványaidtól, hogy megtagadják magukat! Én is tanítványod kívánok lenni, tudományodat kívánom követni, parancsaidnak kívánok mindenben s abban is engedelmeskedni, hogy magamat megtagadjam.
De tudod és látod, óh mindentudó Jézus, milyen nehéz lecke ez az én romlott természetem számára, milyen sok akadály áll útjában lelki gyarlóságom és erőtlenségem miatt. Kérlek azért végtelen szeretetedre, segíts engem ebben is, hogy kívánságodnak illően megfelelhessek.
Adj annyi kegyelmet, hogy magamat állhatatosan arra határozhassam, hogy inkább megválok e világon mindentől, mint tőled és hogy ez az elhatározásom olyan igaz és valóságos legyen, hogy azt, ha a szükség úgy kívánja teljesíteni is kész lehessek.
Ezért add értenem igazán, hogy mindaz, ami e földön az enyém lehet, hiábavalóság és egyedül csak te vagy az a drága kincs, aki engem valóban gazdaggá és boldoggá tehet. Adj benned való hitemnek annyi erőt, hogy az olyan elválhatatlanul egyesítsen engem veled, hogy semmi teremtmény el ne szakíthasson tőled és hogy mindent megtagadhassak, megutálhassak és elhagyhassak, ami nem fér össze szereteteddel és a veled való közösséggel.
Taníts engem úgy megalázni magamat Istenem előtt, hogy a magam igazságában semmit se bízzam, annak semmit se tulajdonítsak, sőt inkább azt egészen megtagadjam és megértsem, hogy Isten előtti megigazulásra és kedvességre az teljességgel elégtelen és alkalmatlan. Minden bátorságomat, bizalmamat, Isten kegyelme és üdvözítése felől való reménységemet egyedül a te igazságodban keressem és helyezzem.
Segíts engem úgy megtagadni a magam akaratát, hogy azt az én Istenem akaratának mindenkor és mindenben alávethessem és az ő felőlem való rendeléseit, akármilyen kedvezőtlenek legyenek is testemnek, helyeselhessem, kedvelhessem és azokban megnyugodhassam.
Ekképpen Uram Jézus, helyezz engem olyan állapotba kegyelmed és Szentlelked által, hogy én azok közül való legyek, akiknek részük és örökségük te vagy és akik általad boldogok lesznek mindörökké. Ámen.
Szikszai György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imádságok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 16:01:33, szerda
|
| |
| |
Zsoltáros prédikátor
Szenczi Molnár Albert emlékének
Népedért voltál mindhalálig vándor,
zsoltárfordító lelkes prédikátor!
Bolygó lábad rég csillagokra hágott,
s lelkedből most is csapkodnak a lángok,
miktől a szívünk tüzes szárnyakon száll,
ha felcsendül a drága régi zsoltár.
Fogadd a hálát, mit egy hitben álmos,
tört nemzedék most emlékednek áldoz,
s melyhez dadogva keresi a szót
egy késő prédikátor, korcs utód . . .
. . . Rázós szekéren s legtöbbször gyalog,
ha zápor hullt, ha sütött, ha fagyott,
küzdve a testtel, járvánnyal, szelekkel,
küzdve a nyelvvel és makacs rímekkel,
így jártál messze országokon által
lelket emésztő, áldott szomjúsággal.
Jártál Kálvin kőszirt-lelkének ormán,
a csillagok közt Dáviddal csapongtál,
s mikor eszméik rajtad átremegtek,
Dávid és Kálvin - magyarokká lettek!
Nap felé mentél, mindig magasabbra,
lelkesedésben, sohasem lohadva,
s fényt hoztál, melytől eltűntek az árnyak,
még félhomályban álmodó hazádnak.
S hogy népedet a sok csapás leverte,
a magyar zsoltár új életre keltve
zengett ajkadról, mintha láng lobogna:
"Tebenned bíztunk eleitől fogva!"
- Minket szárnyas gép, gyorsvonat repít,
habzsolhatjuk a könyvek ezreit,
az asztalunkon gyors írógép kattog,
bőrszékben vívjuk, betűkkel, a harcot,
szavunk simább, a rímeink csengőbbek,
gyors hullámain a kék levegőnek
pillanat alatt száll a szó az eszme
messze tájakra, messze tengerekre,
gép- szörnyek ontják naponként a könyvet,
ma látni, tudni ezerszerte könnyebb,
s a gőgös ember, eget ostromolván
áll tudománya büszke Bábeltornyán!
Minden miénk: a magasság, a mélység,
csak . . . hitünk nincs! Szívünkben gyenge mécs ég,
lelkünkön szenny: gond, bánat, bűn belepték,
belénk esett a legszörnyűbb betegség:
a hűs közöny. Renyhék, lohadtak lettünk,
mi már mindennel torkunkig beteltünk,
s nincs láng, mi űzzön gyújtva és emésztve
szent harcra s bátor bizonyságtevésre!
Téged idézünk, hogy megszégyenítve
hajts minket újra fel a hit-zenitre,
honnan lenézve minden összeolvad:
pusztaság, templom, tegnap és a holnap,
s ahol meglátjuk sírva, szégyenülten,
hogy nap, hold, föld csak porszemek az űrben,
s erőnk, tudásunk porszemnél parányibb,
s hogy egyszer minden, minden szertemállik,
de él, ha hittől, szeretettől fénylett,
mi bennünk Istenből való: a lélek!
Gyújtson a példád lelkesedést bennünk,
hogy a lélekért hősi harcot kezdjünk.
Ne zárjon minket, mint fülledt verem,
renyhe közöny, rothasztó kényelem!
Fülünk is búja zenéhez szokott már:
harsogja túl a muzsikát a zsoltár!
Ez zendüljön meg a vihar szavában,
szalmás kunyhókban, fényes palotákban,
legyen örömünk, vígságunk dalává,
legyen a munka boldog himnuszává,
ne üres szó legyen, mely ködbe vész,
legyen meggyőző bizonyságtevés!
Legyen a lelkünk tüzes szárnycsapása,
kürt, mely a Mindenséget átkiáltsa,
láng melytől a nap fényesebbé válik,
hang, mely elér az Isten trónusáig,
s zengjen ajkunkról, mintha láng lobogna,
életet keltve bús lélek-romokba:
"Tebenned bíztunk eleitől fogva!"
Bódás János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 13:50:27, szerda
|
| |
| |
A keresztyén embernek imádkozni kell, hogy magát megtagadhassa
Az Úr Jézus azt kívánja mindenkitől, aki az ő tanítványa akar lenni, hogy tagadja meg magát. (Mt 16:24) Ezzel nem azt akarja, hogy tagadja meg ember mivoltát, mert az merő képtelenség volna. Azt sem akarja, hogy gyűlölje magát s vonja meg magától, ami életének táplálására és ártatlan gyönyörködtetésére szolgál, mert ez ellenkeznék az embernek azzal a maga szeretetével, amit Isten oltott természetébe. Azt sem, hogy a hit és az üdvösség dolgában tagadja meg a józan okosságot s az olyan dolgokat is higgye és bevegye, amik azzal ellenkeznek, mert a józan okosságot azért adta Isten az embernek, hogy azáltal az igazat a hamistól, a jót a gonosztól meg tudja különböztetni. Végül azt sem akarja azzal, hogy tanítványai e földön boldogságban, gazdagságban, tisztességben, megbecsülésben ne lehessenek, mert Isten áldásai ezek is és Krisztus tudományának vallásával s a kegyességgel megférhetnek.
Hanem azt kívánja ezzel, hogy tanítványa legyen kész érte minden világi boldogságát, minden földi gyönyörűségét, a legártatlanabbakat is odahagyni s a legkedvesebb dolgokról is lemondani, melyek az ő tudományának vallásával össze nem férnek. Eszerint hát, aki kész mindent elhagyni Krisztusért, aki inkább megválik minden földi javáról, becsületétől, hivatalától, emberek előtt való kedvességétől, apjától, anyjától, feleségétől, gyermekeitől, atyafiaitól is, sőt saját életétől is, mintsem Krisztustól elszakadjon és tudományának vallásától elálljon és aki inkább kész akármi nagy kárt vallani, mintsem Isten ellen tudva vétkezni: az tagadja meg magát Krisztus kívánsága szerint.
Nem lehet tagadni, hogy Krisztusnak ez a kívánsága igen nehéznek tűnik a test és vér számára, de jegyezd meg és vedd eszedbe keresztyén ember itt a következőket:
1. Ezt nem a maga hasznára, hanem a te javadért kívánja tőled Krisztus. Ha hiszed, hogy egyedül a vele való közösségben lehetsz boldog, ha hiszed, hogy egyedül az ő érdeméhez való ragaszkodás és tudományának s parancsának követése által juthatsz el az üdvösségre, nem azt kívánja-e tulajdon hasznod és boldogságod, hogy akármitől inkább megválj, mintsem Krisztustól?
2. Egyébkor nem kívánja Krisztus, hogy érte elhagyd az előtted kedves földi dolgokat, hanem csak akkor, mikor azok megtartása miatt el kellene szakadnod tőle és meg kellene fosztatnod az üdvösségtől.
3. Olyan dolgok elhagyását kívánja Krisztus, amiktől anélkül is meg kellene válnod a halál óráján, sokszor még előbb is különféle események következtében s amelyeknek semmi haszna nincs a legnagyobb szükségben a bűn, halál és kárhozat ellen, sőt mindezek tőrébe sokszor beleejtik az embert.
4. Mindazok a dolgok, melyek elhagyásában azt kívánja tanítványától, hogy tagadja meg magát, ingyen sem hasonlíthatók azokhoz a véghetetlen javakhoz, melyeket megígért és meg is ad azoknak, akik az iránta való hűségben végig megmaradnak.
Az apostolok és az első keresztyének idejében különösen szükséges volt Krisztus tanítványának magát ekképpen megtagadni. Mert aki akkor a keresztyén vallást bevette és követte, azzal kitette magát a kegyetlen üldözésnek, javaitól való megfosztásnak, hivatalából való kiesésnek, gyalázatnak, rabságnak és az erőszakos kínos halálnak. Ma már ugyan békességben lehet követni a keresztyén vallást és nem kell ilyen módon megtagadnia magát Krisztus tanítványának, mindazáltal ma is kötelességed, keresztyén ember, hogy magad megtagadd, a következő három szempontból:
1. Magadat arra határozd, hogy ha te is arra jutnál, hogy Krisztus követéséért mindenedtől, amid csak van s életedtől is meg kellene fosztatnod, ezerszer inkább választod azt, mintsem, hogy Krisztustól elszakadj, egy értelemben lévén Pállal s azt forgatván szádban és szívedben ővele, hogy ,,kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt. (Fil 3:8)
2. Minden tulajdon igazságodat megtagadd és egyedül Krisztus igazsága által keress kedvességet és megigazulást Isten előtt, azt mondva ismét Pállal, hogy ,,nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által (Fil 3:9)
3. Tagadd meg tulajdon akaratodat, amikor az Isten akaratával ellenkezik és ne azt, hanem Isten akaratát helyeseld és azt kövesd. Állj ellent indulataidnak és kívánságaidnak, amikor olyan dolgokat akarnak ragadni, amelyek Isten akaratával ellenkeznek és mikor Isten olyan állapotba helyez, olyan dolgokkal látogat, amik előtted nem kedvesek, nyugodj meg azokban és mondd Jézussal: ,,Atyám! Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te, (Mt 26:39) tudva és meggondolva, hogy Isten akarata mindenkor jó, szent és igaz.
De mindezekhez Isten kegyelmére van szükség. Imádkozz azért gyakran segítő és erősítő kegyelméért.
Szikszai György |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 11:28:25, szerda
|
| |
| |
És áldlak, hogy a bimbó elfagyott
Láttam a bimbót, s hittem a virágban.
Láttam a szikrát, s hittem a lángban.
Hasadt a bimbó, kinyílt a virág.
Éledt a szikra, felcsapott a láng.
És velük nyílt és lángolt a hitem.
Ó, a hegyet tengerbe merítem!
Nincsenek korlátok és messzeségek!
Égnek a lángok! Hiszek! Én is égek!
De most a bimbó ... korán elfagyott.
Kihunyt a szikra ... sötétben hagyott.
És a hitem is ... elfagyott vele
És kialudt és elhagyott vele?
Vagy bimbó nélkül higgyek a virágban?
És szikra nélkül is higgyek a lángban?
Járni tanuljak zúgó tengeren? ...
Nem látok mást ... csak Téged, Mesterem ...
Csak Téged, az egyetlent, a nagyot!
... És áldlak, hogy a bimbó elfagyott!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-24 10:45:53, szerda
|
| |
| |
Az alkalom
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 24
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
705 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 992
- e Hét: 7238
- e Hónap: 36550
- e Év: 224352
|
|
|
Offline
