Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon…
  2018-10-04 23:57:21, csütörtök
 
 




Aranyosi Ervin: Mosoly játsszon az arcodon...


Álldogáltam a tenger partján,

A víz színén a hold pihent.

Mélységes nyugalom áradt

Odafent és idelent.


A pillanat elvarázsolt.

Szívemet béke járta át.

Ott kint a végtelen, nagy tenger,

Lelkemben bent a nagyvilág.


Hogyan lehetnénk boldogabbak?

Álmodjunk együtt szebb jövőt!

Tenger nyugalma ránk ragadjon,

S hagyjuk elmenni a múlt időt!


Éljünk a mának! Ma is, és holnap.

Élvezzünk órát, s perceket!

Mosoly játsszon arcunkon mindig,

És szeressünk, hogy szeressenek!

 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ARANYOSI ERVIN   
Szita Zoltán: CSAK EGY NAPRA...
  2018-10-04 23:51:35, csütörtök
 
 




Szita Zoltán: CSAK EGY NAPRA...


Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.

Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.

Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.

Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot.




 
 
0 komment , kategória:  SZÉP VERSEK  
Arany-Tóth Katalin: Maradok oszthatatlan
  2018-10-04 23:40:45, csütörtök
 
 




Arany-Tóth Katalin:
Maradok oszthatatlan


Tévhitbe bújtattam magam,
s Te jóváhagytad
balgaságom bűneit.
Egyetlen szánalmas
intelem-áramlat sem
özönlött át véremen,
mely leszűrte volna
vérereimbe rakodott
láp-mocsarak szennyeit.
Átkos ártatlanságom
siratom, s hazudom,
hogy minden szépségben
csak igaz rejlik;
de érzem: itt már régóta
más igazság sejlik.

Vermedben vergődöm
- még mindig nem odaát -
e mocsokká szennyezett
szent Földön tengődöm.
Irigység, hatalom
bódító mámorában,
csalók, hazugok,
gyilkosok fertő-otthonában.
Köztük nem lelem hazám.

Az igazak oly kevesen már.
Elsodor lassan mindenkit az ár...
Mondd, meddig visz
e rút közöny?
Falakba ütközöm.
Rebbenő reményem
színtelenné temettem
- gyermekként még
a dús rét
szarkaláb-csokrába öleltem.

Megvető sóhaj
simítja indulataimon
a döbbenet ráncait.
Adni, szeretni jöttem én,
s koncként húzzák szét
alázatom csonkjait!
Így járom, szolgaként bicegve,
- olykor lábaid elé esve -
alvadt vérrel jelölt utam
szűkülő csapásait.
Tántoríthatatlanul.

Ne segíts!
Bár buknék el
halálban hörögve,
hazug árulóknak
az életért nyájasan
könyörögve...
De nem!
Nem ez hitelem.
Adni, szeretni jöttem!
- s megbocsátani.

Átokkal vagyok én kövezve
- a halállal övezve.
Arcomon fáj már a mosoly
- önmagammal vértezve
vezeklem a világ bűneit.
Szétszaggat
az elém tartott tükör;
fojtogat, majd lassan megöl.

De dögként is kúszom,
elevenen!
S bár még halmozok
hibára újabb hibát,
sodródva a sötét poklon
át - látom mennyed
hívogató kapuját.
Maradok oszthatatlan,
s toborzom szavak,
tettek igazát.

Verhet Sorsom átkokkal,
zúzhatja konok életem.
Sem vakító fényesség
álnok csapdája,
sem bomlasztó hazugság
tömlöcének rácsa
nem bír el velem!

Sem eléd,
sem mögéd állva,
el nem veszítem
stigmaként hordozott
Hitem!

2006.





 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN  
Sinka István: ŐSZ
  2018-10-04 23:36:35, csütörtök
 
 




Sinka István: ŐSZ


Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú,

Ó, ősz rőthajú Október, te zöld aranyú

pergesd csak, pergesd ezernyi sárga, holt

leveledet s mondd nekik így: Hullongjatok!

S míg édes mákonyoddal ízesül új borod

s drága, ritka fényt szór hideg, kába hold,

jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sír az őszi síp.

Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak,

te rőthajú kedves, képe a méla bájnak.

Mert holnap már, lehet: egy holt sziget

leszel te is s körötted néma roncsok

vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot,

piros levelet adsz most nekem? A nyár, úgye, messze ment?

Csatold le hát ragyogó övedet s várj míg lehet,

Ó, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent.
 
 
0 komment , kategória:  ŐSZI VERSEK  
Reményik Sándor : ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS
  2018-10-04 23:35:47, csütörtök
 
 




Reményik Sándor : ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS


Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - REMÉNYIK SÁNDOR  
Arany-Tóth Katalin - A parázs mellett
  2018-10-04 23:34:00, csütörtök
 
 




Arany-Tóth Katalin -
A parázs mellett


Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél...
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.

2007.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN  
Arany-Tóth Katalin: Köszönlek, Anyám
  2018-10-04 23:30:39, csütörtök
 
 




Arany-Tóth Katalin:
Köszönlek, Anyám


Nézlek, ahogy fáradtan
mozdul törékeny tested...
Gyengülő erőd titkolva,
válladon pihen kereszted.

Nézlek, ahogy sápadtan
a múlt terhét vonszolod;
reményed könnyekbe rejted,
s csak szótlanul hordozod.

Nézlek, ahogy álmatlan
éjed ül egy hajnalon
- szemed alatt szarkalábot
mélyít az aggodalom.

Nézlek, ahogy szeretve
vársz, vagy éppen jössz felém:
ősi ösztön hajtja lépted
- áldott úton Fény kísér.

Nézlek, ahogy keresve
felém nyúlnak karjaid...
Ölelésbe fojtott könnyek
sírják Sorsunk harcait.

Nézlek, ahogy magad
áldozva vigyázol rám...
Óvjon meg Téged az Isten
és tudd: szeretlek, Anyám.

2007.
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN  
Arany-Tóth Katalin - Szavakhoz
  2018-10-04 23:29:18, csütörtök
 
 




Arany-Tóth Katalin -
Szavakhoz


Ó, szép, magyar szavak!
Ti vagytok örök támaszom.
Sorsom hullámzó ritmusát veletek táncolom:
örömbe, bánatba, sóhajba, zokogásba,
lágy, vagy kemény hangok vonagló ritmusára
- az életet a halálba
veletek vonszolom.

Ó, ti bölcs, hű szavak!
Hol vagytok, mikor válaszom
gödörben fetrengve, küzdve-keresve kutatom?
Zokogva reményből, cinikus kacagásba
- még vágynék egy ölelő, halk melódiára -
most végletek torz arcába
simítom mosolyom.

Áldott, magyar szavak!
Lelkem reátok hangolom,
s elfojtott könnyekbe fúlva, mondatba morzsolom,
(gyöngyökbe görbülő, tündöklő ragyogásba),
mit várnék egy megoldhatatlan megoldásra:
Temessetek boldogságba!
Igen... ezt akarom!

2006
 
 
0 komment , kategória:  VERSEK - ARANY-TÓTH KATALIN  
Arany-Tóth Katalin:Álmaimban
  2018-10-04 23:27:36, csütörtök
 
 




Arany-Tóth Katalin:Álmaimban


Álmaimban visszatérek
elfeledni bánatom
oda, hol egy patak csobban,
messzi-messzi tájakon.

Hűs vizének tisztasága
lelkem mossa

- nem bánom.
Elsodorja minden könnyem,
s terhet könnyít vállamon.

Elvisznek a lassú léptek
át az erdőn, s tisztáson,
keskeny ösvény avarában
léptem puha - álmodom.

Kelő napnak fénye ragyog,
hajnal színét számolom,
ezer pompa ragyog reám:
messze űzi bús dalom.

Boldog ének kél szívemben,
száll a dallam, s dúdolom...
halkan, szinte észrevétlen...
el ne űzzem - ringatom.
 
 
0 komment , kategória:  ÁLOM- ÁLOM,ÉDES ÁLOM  
Angyalok szállnak a ....
  2018-10-04 23:19:32, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  SZÉP ESTÉT,JÓ ÉJSZAKÁT!!!!  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1539 db bejegyzés
e év: 15094 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 66
  • e Hét: 393
  • e Hónap: 4734
  • e Év: 54392
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.