|
2018-11-01 13:31:36, csütörtök
|
| |
| |
Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy oriási nász,
lagszentebb, legemberibb ölelése.
Nem fájdalom, fájdalom felejtő,
Nem rém , rémeket elüző,
Több mint szépség,
tobb mint szerelem,
A jóságnál is több: Kegyelem !!
Én úgy képzelem el,
ha egyszer, oly nagy lesz a zaklatás,
és akkor nő a fájdalom,
hozzám lép egy fehér ismerős,
Szép csendesen lecsokólja a számat,
Lefogja ezt a vergödő szivet,
és ennyit szól csak : Elnémúljatok!
Erre megszünik minden indulat,
Erre megszünik minden fájdalom,
Csak gondfelejtő békesség marad,
se köny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szivem dobbanása,
S végtelen álmok, néma lánya,
büvös, tüzes csokjába zár.
Szeretöm lesz egy éjszakára
a széparcú : Halál !!!
Vass Albert :A halál...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
