|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 19:50:01, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő: Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
Néhány szó a kedvenc költőmről : Dsida Jenőnek az erdélyi magyar költőnek szívbetegsége miatt rövid élet adatott (1907. május 17. - 1938. június 7.) mégis, művei a magyar irodalom fényes csillagai közé emelik, annak ellenére, hogy sohasem élvezte a politikai elit kegyét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 17:42:01, szombat
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla - Szerelmi - hidak
Üszkös esték, hideg holdak
nem rémítenek már engem,
érdes, nehéz tenyeremben
selymes folyók csavarognak.
Szerelmünk dús televényén
buja flórát teremtettél,
s élő új rendet emeltél
szívem meddő, holt vidékén.
Útjainkon eső fénylik,
ereinkben friss vér lüktet,
s esténként, ha átölellek,
folyóinkon tízezer híd
köti össze életünket.
Aranymosó kötetből (1989.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 17:21:46, szombat
|
| |
| |
Kosztolányi Dezső : Szerelmi dalok
1
Nedves ködökbe gerjed
a csendes éjszaka,
s átlengi már a kertet
a hold sugárzata.
Szélcsendes a nagy éjjel,
nem mozdul a levél,
s a csend szelíd beszéddel
a múltakról regél.
Ma újólag szeretlek,
ma újra búsulok.
Eszembe jár szerelmed,
az édes búcsúcsók.
S a néma messzeséget
vadul átszárnyalom.
Egy lázas álom éget,
s kitárom a karom.
2
Küzdtem sokáig ellened,
te gyászruhás, halvány leány,
te éjhajú, te reszketeg.
Szívem minden tehert lehány,
s vérezve szólok: győzelem,
amíg bilincset raksz reám.
Győztél te rajtam, életem,
s most már tied vagyok, tied,
imám rebegve tördelem.
Csak hallgatom verő szíved,
sötét ruhádba szédülök,
és arcomat láz festi meg.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kosztolányi Dezső |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 17:10:22, szombat
|
| |
| |
Gellért Oszkár : Sóhajtalan szerelem
Olykor, veszélyes, sóhajtalan szünetekben,
Olykor, mikor a szavam elakad,
Oly rosszkor törlöd ki a könnyet szemeidből
S oly rosszkor nyújtod csókra ajakad.
Olykor oly rossz idézed a halált,
Mikor csupa-élet a szavam.
S oly rosszkor csicseregsz sok szörnyű semmiségről
Olykor, ha ajkamnak csókéhes vágya van.
Ilyenkor kérlek, hogy ne fogd a kezem oly erősen.
S kezemnek ilyenkor van gyötörni kedve.
Ilyenkor szorítom meg a csuklód oly vadul,
Hogy fölsikoltasz rám meredve.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 17:05:54, szombat
|
| |
| |
Tóth Árpád : Őszi alkonyat
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A fantasztikus és fáradt arab.
Ó, most buja mosollyal s epedve nyújtja ki
Karját jövőm felé vágyam, mint lomha szultán,
Kinek, szép háremhölgye lágy derekához nyúlván,
Remegnek parfümös és puha ujjai;
S míg fátylait lebontja alázattal s szelíden,
S táncol előttem szűzen s mezítlen a jövő,
Fényes lombok illatja, mint arany füstölő
Gőze, úgy részegít, s nehéz főm félrebillen...
S egyszerre... újra oly fáradt s levert vagyok,
És ébred a szívemben egy-egy bús, régi emlék,
Mint ketrecben a rab vad, mely lustán s súlyosan lép,
S a szeme a sötétben ijesztően ragyog...
Aztán ennek is vége... elnyúlnak a vadak,
Olykor még egynek-egynek iszonyú talpa moccan
Csendben... s én bámulok a messzeségbe hosszan,
S a vén kert körülöttem egyre homályosabb...
És hanyatt terülök a fűben, s csendesen
Tűnődöm: van-e még az éj tág tengerében
Oly nyomorú sziget, mely oly búsan s setéten
Borong az ég felé, mint most fáradt fejem?
Ó, van-e még hegy háta oly kincsrejtőn is árva,
Mint dombos homlokom, s csillognak-e tavak,
Mik finom szépségeknek tükröt úgy tartanak,
S mégis oly szomorúak, mint mély szemeim párja?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-11-10 16:49:56, szombat
|
| |
| |
Áprily Lajos : Vizimalom
Térkép, iránytű, ócskaság
S turista-fénykép, egy halom,
Közülük egy szívembe vág:
Vizimalom, vízimalom.
Szabad fiúk, szabad habon,
Szabadvadász víg cimborák,
Három diák a csolnakon
És messze, messze iskolák.
Napfényes, álmos messzeség,
Hullámtalan ólomfolyó,
Fejük felett tüzes nap ég:
Aranygolyó, aranygolyó.
A vizsla felfigyelve ül,
A levegőben páraszag -
S egem vízen körös-körül
Élet kacag, élet kacag.
...Hol vannak most a boldogok?
Elesett néma cimborák.
Az Ares-szekér robog tovább,
Aranygolyó tovább lobog,
Vizimalom csobog tovább.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áprily Lajos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
35 db bejegyzés |
| e év: |
411 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1971
- e Hét: 5787
- e Hónap: 15373
- e Év: 84293
|
|
|
Offline
