|
2018-11-23 08:45:33, péntek
|
| |
| |
Lupsánné Kovács Eta
Múló idő
Feledésbe hullnak
régi, rossz emlékek,
fátyol borul rájuk,
ha szállnak az évek;
mi, karcos volt, fájó,
vagy mély nyomot hagyott,
lélekiszapot rá
a feledés rakott.
Kikönnyezte a szív
ha volt rajta szenny még,
ne maradjon bánat,
csak hó-tiszta emlék;
...múló idő mosta
tisztára a létet,
talán ezért hisszük
a tűnt időt szépnek.
Orbán lelke hol és miért járt-kelt érthetetlenül és maradhatatlanul, de a céltalanul vagy - mondjuk - a fogfájástól összevissza ténfergő emberre mondták, hogy "egész éjjel mászkált ez a Jancsi, mint Orbán lölke".De most jut eszembe, hogy a káposztán nem a szokásos napraforgóolaj volt, hanem tökmagolaj, és én nem is attól lettem rosszul, hanem a káposztától, hiszen a kellemes, kissé dióízű-tökmagolajat mindig szerettem.És a történeti hűség kedvéért megemlítem azt is, hogy az akkori Göllében a napraforgót nem is ismerte senki, mert ennek neve "virágszár" volt, s a magja, melyből olajat ütöttek,,,virágmag". És a virágszárból - azonkívül, hogy tüzelőnek is jó volt - nagyon rendes kerítések készültek; elsősorban a házak elé ültetett virágok körül, a kis ablakok alatt.Erre határozottan emlékszem, mert egyszer - jóval későbben -nekirepültem egy ilyen kerítésnek, amely persze beszakadt, és a széttört kerítés csonkjai tetőtől talpig, jó mélyen végigvonalaztak.Ma sem tudom, mitől vadult meg az a tehén. Talán nem a kart bikához menni, talán darázs bújt a fülébe, vagy csak úgy rájött a bolondja, de egyszer csak felcsapta a farkát, és vágtatni kezdett,mire Böske néni, aki hajtotta, el visította magát, mondván, hogy:- Fogják meg!... Fogják meg!... Talán hét-nyolc éves lehettem ekkor, és tekintve, hogy az utcán más nem volt, csak én, úgy éreztem, ezt a felszólítást visszautasítani nem lehet. Elkaptam tehát a megvadult jószágfarkát, hogy majd megállítom, de abban a pillanatban rádöbbentem, hogy egy mozdonyt a csornai állomáson könnyebben megállíthattam volna, mint ezt a szelídnek mondott szarvasmarhát.Egyetlen vágyam maradt tehát: a tehéntől megszabadulni, az az a farkát elengedni. Azóta tudom, hogy ha valamit nagyon kíván az ember, a kívánságot előbb alaposan meg kell gondolnia, mert a tehén abban a pillanatban kissé oldalt fordult, a farka a markomból kicsúszott, én pedig - mint a hullócsillag -nekirepültem Deresek ,,virágszár" kerítésének, sőt azt áttörve,félig meztelenül az ablak alatt nyúltam el, mint a béka.
Fekete István
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
