|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-12-15 16:11:59, szombat
|
| |
| |
,,Kelj föl, és menj el a fazekas házába, és ott közlöm veled beszédeimet!" (Jer 18,29
Ül a fazekas a korong előtt, kezében egy marék sár. Rácsapja az agyagot a korongra, elkezdi gyorsan forgatni, és közben edény születik a keze alatt.
Ül az én Uram hatalmas munkaasztala előtt, kezében egy marék sár: ez vagyok én. Elindítja a korongot, szédítő gyorsasággal forog nap nap után, év év után, és az élet lassanként alakulni kezd. Hol itt igazít rajta az Úr, hol ott, szeme szüntelenül rajtam van. Aztán jön egy nagyobb zökkenő, s elromlik az edény. Hirtelen összezavarodik minden. Az Úr belenyúl az életembe, és összegyúrja. Jaj, mi lesz most velem? Türelmetlenül a földhöz vág? Megérdemelném. Mért is sajnálna? Egy marék sár vagyok csupán, nem kár értem. De nem ezt teszi, hanem újat formál, amit jobbnak lát készíteni. Mi lesz belőlem? Minden az ő irgalmán múlik. Mi érték van rajtam? Az ő munkája. Az, hogy miből gyúrt, milyen hajlamom, adottságom, képességem van, az nem lényeges. Az ő terve, amit felőlem tervezett, fáradsága, amivel velem fáradozott, türelme, amivel újra meg újra átgyúrt, keze nyoma, amivel végigsimított: ez az, ami érték az életemben. És hogy ezt cselekedte velem, ezért dicséri őt porszem életem itt és az örökkévalóságban.
A KEGYELEM MŰVE * A keskeny út vándora című könyv rajzokban mutatja be egy hívő ember életét. Ebből az egyik képen látható az, hogy mennyi érdeme volt neki mindabban, amit Isten általa véghez vitt. Ez a kép egy teljesen üres lap, minthogy egész élete a kegyelem műve volt. Nekem ez a kép tetszett belőle a legjobban.
* Példázatok igazsága - Mt 13,24-34
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-15 13:40:59, szombat
|
| |
| |
Parancsol a gyermek
Merő csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.
Pedig hatalmas, nagy követelés
minden lehellet, minden szívverés.
Néki növekednie kell.
És utolsó hely neki nem elég,
naptalan zúg, elhasznált levegő,
az eledelből, ami megmarad.
Ő első akar lenni, nem utolsó,
mert neki az utolsóság koporsó.
Ő parancsoló, győztes akarat.
Néki növekednie kell.
Vétkes, aki parancsát megtagadja:
csenevészedni, halványodni hagyja,
s odaadja a halálnak.
Igazán azok cselekesznek,
akik nagy alázattal félreállnak.
Kiknek kis szíve dobbanása törvény.
Dolgoznak érte testük-lelkük törvén,
s szemük szüntelen, aggódva figyel:
fejlődik-e, növekszik-e? Hiszen
néki növekednie kell.
Ilyen csoda a gyermek.
Erőtlen, gyengén jelenik meg köztünk,
kicsinynek látszik és igénytelennek.
S minden lehellet, minden szívverés
hatalmas, új követelés.
Így érkezett el Krisztus is közénk.
A szűk istálló szegény jászolán,
mint gyermek fekszik Ő és követel!
Néki növekednie kell!
Néki növekednie kell
naggyá, nagyobbá és legnagyobbá,
szent Messiássá, szabadító Úrrá,
úgy adhat üdvöt, úgy teremthet újjá!
Ó, szállj szegény szívembe, titkos Gyermek!
Jöjj, növekedj, töltsd be az életem!
Teneked mindig nagyobbá kell lenned
és kisebbé nekem!
Földi borún, halálon, elmúláson,
hogy Te vihess egem, kicsinyt, keresztül,
nagy, erős Messiásom!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-15 11:46:52, szombat
|
| |
| |
12. Haszna van annak is, ami kedvünk ellen esik
I. Javunkra válik az, hogy olykor nehézségekbe és nem-szeretem dolgokba ütközünk: mert ezek gyakran magához térítik az embert; ráeszméltetnek arra, hogy számkivetésben élünk: s
reménységünket nem helyezhetjük evilági dolgokba.
Javunkra válik az, hogy némelykor ellenünk fordulnak, hogy rosszul és ferdén vélekednek
még jó tetteinkről és szándékainkról is.
Mindez sokszor alázatosságra segít: és megvédelmez a hiú dicsekvéstől.
Mert olyankor szorgalmasabban keressük belső bíránkat, Istent, amikor ott kinn semmibe
vesznek az emberek: és semmi hitelünk sincs előttük.
Azért az embernek annyira Istenre kellene építenie egész életét, hogy ne szoruljon sok emberi vigasztalásra.
II. Amikor a jószándékú embert sanyargatják, amikor kísértések veszik körül, vagy gonosz
gondolatok fojtogatják, akkor jobban ráeszmél arra, mily nagy szüksége van Istenre:
belátja, hogy nélküle semmi jót nem tehet.
Akkor szomorkodik is, jajveszékel, imádkozik, hogy szabaduljon a rá nehezedő sok
nyomorúságból.
Akkor megcsömörlik a földi élettől; és kívánja halálát: hogy feloszolhasson és Krisztussal
lehessen.
Akkor azt is igazán belátja, hogy teljes biztonság és tökéletes béke nincs e világon.
Kempis Tamás |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Krisztus követése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-15 11:13:52, szombat
|
| |
| |
Ádventi harangszó
Borús szemű, gondbarázdált,
fáradt arcú emberek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.
Mellettem sodródnak el
mind az utcaforgatagban.
Várja őket íróasztal,
akta, gép, katedra, műhely,
munka terhe, kenyér gondja.
A nagy város ontja, ontja
őket végtelen tömegben.
Gondbarázdált, fáradt arccal
tovatűnnek, elsietnek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.
Valamikor, nem is régen...
csak húsz éve... negyven éve...
mind ez a sok fáradt ember
hívő, boldog gyermekszemmel
tekintett a nagyvilágba.
Csodákat várt! Szelíd szárnyon,
ha közelgett szent karácsony,
tekintete csodavárón,
csodahívőn csillogott.
Jaj, a hajszás nagy robot
szeme fényét kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme.
Valamikor nekik is volt
gyertyafényes fenyőfájuk.
Évről évre kevesebb lett
rajt' a gyertya... és az ágát
szelek törték, tördelgették...
Most már nincsen. Minek várnák
szent karácsony közeledtét?
A mennyország csukva-zárva.
Nem suhog az angyal szárnya.
A gyermekkor szép világa,
s vele minden - oda rég.
Most ők vesznek karácsonyfát
alkudozva, olcsó pénzen
és ők mondnak mesét.
Zúg az adventi harangszó.
Gyermekszemek lámpácskái
felragyognak - fénylenek.
Ők csak mennek fejlehajtva.
Másé már az üzenet.
Istenem, zúgó haranggá
teremtsd most a szívemet.
Istenem, harangozok:
ádventet harangozok.
Fáradtléptű embereknek
ádventet harangozok.
Bim-bam! Higgyetek megint!
Legyen ádvent bennetek!
Csodahívő szemetek
világítson a világba...
benne várakozás lángja,
benne ádventi remény!
Mert eljő a Messiás!
Szeretete fénylő fáját
Lángja gyújtja, ahol várják.
Fülnemhallott, szemnemlátott
égi békét, boldogságot,
el nem múló szép karácsonyt
irgalommal osztogat.
Önmagát is úgy megosztja,
hű szívét is - szeretettel.
Rózsásarcú kisgyerekkel,
fáradt léptű emberekkel,
úgy megosztja önmagát!
Jaj, a hajszás nagy robot
annyi szemnek Krisztus-vágyó
tiszta lángját kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme...
Istenem, harangozok.
Ádventet harangozok.
Fáradtarcú embereknek
ádventet harangozok.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-15 10:27:13, szombat
|
| |
| |
,,Szent legyen minden, ami az oltárt érinti." (2Móz 29,37)
Ez az ige nem arról szól, hogy csak ,,szent" illetheti az oltárt, hanem arról, hogy az oltár a szentség forrása. Hogyan? Úgy, hogy az áldozati bárány vére szentté teszi az oltárt. Aki az oltárt érinti, véres lesz, a vér pedig a szövetség pecsétje, akárcsak az Egyiptomból való kivonulás éjszakáján is a megmaradás záloga, a megtisztulás eszköze volt.
A mi oltárunk a kereszt, amelyet a Bárány Jézus vére öntöz. Nekünk ezt az oltárt kell illetnünk ahhoz, hogy szentté lehessünk, mégpedig úgy kell illetnünk, hogy Krisztussal együtt megfeszíttetünk a kereszten: ,,Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!"
Ebben az igében Istennek az a kívánsága is benne van, hogy aki az oltárt illeti, maradjon is meg a megszentelődés útján. Jézus súlyos bírálatot fogalmaz meg, amikor Keresztelő János kapcsán ezt mondja: ,,Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában." Ne csak addig keressük Krisztus közelségét, amíg egyéni érdekeinkkel nem áll ellentétben, amíg nem válik kellemetlenné feltáró világossága. Aki illette az oltárt, maradjon annak az odaszenteltje jóban-rosszban!
,,NOBLESSE OBLIGE" * ,,A nemesség kötelez" - mondja a szólás. Akik a múlt században nemesnek születtek, nem téveszthették szem elől ezt a törvényt, különben leírták magukat erkölcsileg. Megszégyenítő, hogy mennyire nem kellett erre külön figyelmeztetni őket. Mentek, ha kellett a királyért vérüket ontani.
* A vér szentel pappá - 2Krón 29
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-15 08:35:19, szombat
|
| |
| |
Készítsd el szívedet Krisztusnak!
,,Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt az egy dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (János 5,44)
Minden az Istené, minden az Ő ellenőrzése alatt áll. Az idei karácsonykor semmi mást nem tud adni számunkra, ami jobban kielégítené szükségeinket és vágyainkat, mint Izráel vigasztalása, Jeruzsálem megváltása, a veszteségeink miatti jóvátétel és az eljövendő ellenségeinktől való szabadulás, a megbocsátás és a szabadság, a bocsánat és a hatalom, gyógyulás múltbeli sérülésekből és a jövő biztosítása.
Ha az idei adventkor szívünkben olyan vágy él, amelyre nincs válasza a világnak, vajon ez a vágyakozás nem Isten karácsonyi ajándéka számunkra, és arra készít fel, hogy Krisztusban találjuk meg a vigasztalást, a megváltást, és befogadjuk Őt úgy, amilyen Ő valójában?
Hogyan készülhet el a szív, hogy Krisztust a maga valóságosságában fogadja el? Nagyon egyszerűen.
Először is, a szívnek el kell távolodnia az emberek dicséretétől. ,,Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? (Jn 5,44; 7,17-18)
Másodszor, a szívnek meg kell szabadulnia attól az ábrándtól, hogy a lelket elégséges pénzzel vagy anyagi javakkal táplálni. ,,Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárok voltak, és kigúnyolták őt." (Lk 16,14)
Harmadjára, ha megszabadultunk az emberek dicséretének a varázsától és a pénz hatalmától, vágyakozás kell hogy ébredjen a szívünkben olyan vigasztalás és megváltás után, amit a világ nem tud megadni.
Végül, negyedjére, Istennek, az Atyának ki kell jelentenie magát, és szívünket meg kell nyitnia, hogy ujjongva kiáltsunk, mint az az ember, aki hihetetlen értékű kincset talál: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, múltbeli bajok miatti vigasztaló, jövőm megtartója. Végre látok! Befogadlak úgy, amint vagy."
Bárcsak ezt tenné velünk Isten ebben az adventben! Lehessen az idén ez a mi ajándékunk, tanúságtételünk, sokunk bizonyságtétele!
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Az öröm hajnala |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
699 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 910
- e Hét: 3282
- e Hónap: 32594
- e Év: 220396
|
|
|
Offline
