|
 1/5 oldal 
|
Bejegyzések száma: 49
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:26:57, hétfő
|
| |
| |
Pósa Lajos
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.
Rád nevet,mint hajdanában
A cseresznye, piros alma:
Gyermek leszel ,újra fiam,
Belefogsz egy régi dalba.
Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld jó kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak,
Tüzelőnek fát az erdő.
Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben,
Az utakat rendezgeted.
El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Úgy-e fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:25:10, hétfő
|
| |
| |
És amikor az ember sötét időket él át, és találkozik egy halvány reménysugárral,
akkor muszáj, hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadja meg azt a sugarat, és
mindaddig el se engedje, amíg az ki nem húzza a posványból - és ez nem önzés,
ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed és mint emberi lény, jogod is, hogy találj
valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fény |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:23:42, hétfő
|
| |
| |
Andók Veronika:
Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupa szín betűkkel: VAKÁCIÓ!
Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nyár |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:20:55, hétfő
|
| |
| |
Vannak pillanatok, hogy semmihez sincs kedvem,
Mikor belülről úgy érzem, régen nem szerettem,
Vannak szürke órák, hogy a szívemet kitárom,
Csendesen könnyezek, mert annyira hiányzol.
Amikor hiányzol, csak szép szemedet látom,
Hasonlatos hozzá, egy szivárványos álom,
Kérlek, váltsd valóra nékem ezt az álmot,
Hozz az életembe egy kis boldogságot.
Mikor csak hiányzol, a gondolat is fájó,
A szívem is csatangol, néma a tűzhányó,
Annyira szomorú és könnyes a reggelem,
Ha a kezem fognád, átadnám mindenem.
Amikor hiányzol, némán üres minden,
Búsan árválkodva, keresem jókedvem,
Annyira hiányzik, az a pár kedves szó,
Mit csak Te mondhatsz ki, annyira szép és jó.
Amikor hiányzol, drága egy szerelmem,
Értelmét vesztette, egyszerű életem,
Ekkor rádöbbenek, hogy a világ mégis kerek,
De csak is úgy kerek, ha láthatom két szemed.
Jöjj el gyorsan nékem, édes megihletőm!
Annyira vártalak, illatos hercegnőm!
Nézd, csak is érted élek, nyújtom a kezemet!
Mutasd meg egy percre, nékem a szívedet!
Mert mikor hiányzol, Te drága egyetlenem,
Lelkem a magánytól, mégis megmenthetem,
Tudom, hogy reám vársz, szerelmetes párom,
Nincsen rajtad kívül, senkim a világon.
Mikor úgy hiányzol, sírnak a csillagok,
Hosszúak a percek, évek a nappalok,
Annyira hiányzol, hogy már csak reszketek,
Útszélén leülök, s néznek az emberek.
Amikor hiányzol, fájdalom dúl bennem,
Csak később döbbenek rá, hányan néznek engem,
Útszélén könnyezek, s csak néznek az emberek,
Tudják, látják, érzik, hogy én most szenvedek,
S meghatódnak rajta, mennyire szeretlek.
Árvai Attila
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Férfiak 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:19:07, hétfő
|
| |
| |
Váci Mihály
Mert egyedül meghal szívünk nagy árterein
amiért élni érdemes, mert egyedül
a küszködés szép szele kifullad az égen.
Ránk térdepel és gúzsba köt a bánat,
a szív nem dobban többé forró rózsát,
csak mázsás kő lóbál nyakunkba kötve,
a vér-erek sudár hárfáján elhal
a könnyű ujjal keltett zene bennünk.
Az arcunk, mint folyókon a holtak
zöld arca, úszik a hétköznapok tükrén
s csak hintázunk tonnányi félelmünkkel
üresen, mint harang, ha nem zendíti nyelve,
Mert egyedül a halál gyökér íze
olvad a szánkban - ó, mert egyedül
nem nyílik számunkra a déli égbolt,
amely felé sírásunk fürj csapata bujdokolna.
Mert egyedül nincs puha táj, hazánk sincs,
melynek földjébe keserű gyökérrel
foganni vágy csírátlan szívünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:17:15, hétfő
|
| |
| |
Tudod, soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod, soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet, sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod, lassan fogynak körülöttem
a dolgok, a dolgaim, vagy messzire
kerülnek tőlem, vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod, mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt, megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda, ami
nem hagy el, amit nem vehet el tőlem
sem az irigység sem a rosszindulat,
Tudod, ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom, ha elesek is,
érte felállok, ha sírok is elmosolyodok,
talán, ha végleg elalszom, érte akkor is
felébredek.
Kányádi Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretet 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:02:45, hétfő
|
| |
| |
Chief Dan George
Talán eljön a nap,
mikor mellettem ülnél,
hogy tanácsot kérj.
Remélem, ott leszek,
de látod, öregszem.
Nincs rá ígéret, hogy
az élet valóra váltja
reményeinket, főképp
az idősek vágyait.
Így hát írok mindarról,
amit ismerek, és egy
napon szíveink e szavakban
találnak egymásra,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
Egy csönd nélküli ország
kellős közepén helyedet
magadnak kell kiharcolnod.
Azok, kik lábbelijüket
annyiszor elszaggatták,
tudják, hova lépjenek.
Saruikat nem viselheted,
pusztán lábuk nyomát
követheted, ha hagyod,
hogy úgy legyen.
Szégyellős népből származol,
szokásaink nem hivalkodóak.
Teendőinket mindenkor oly
szelíden végeztük, miként
a csermely, a kemény sziklát
elkerüli, ahogy a tenger vizét
kutatja s tovatűntében az
őzzel találkozik.
Saját néped ösvényét kövesd.
A nyom kitartó és mély,
megbízható és maradandó.
Te vagy az.
Ha hagyod, hogy úgy legyen.
Parányi ember vagy,
de jobb kevés a jóból,
mintsem legyen sok
abból, ami nem jó.
Ezt szíved tudni fogja,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
Kövesd tanácsát az olyan napoknak,
mikor szabadon szakad az eső!
Szürkeségükben sok gondolat
magva nyugszik. Az égbolt súlyosan
nehezedik alá és új színeket fest
a földre. Az eső után
a fű lerázza nedv-terhét,
s a köd felszáll a fák közül,
s új fény ragyogja be az eget
és játszik a mindeneken
csüggő cseppeken.
Szíved új boldogság
ritmusát dobolja,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
Minden nap egy óra varázslatot hoz.
Hallgasd meg!
A dolgok elsuttogják titkaikat.
Tudni fogod, a gyomból
miként lesz gyógyír,
mitől lesz a nappalból éj,
mi hajtja a csillagokat,
és hozza az évszakok
váltakozását.
De ha megértetted is
a természet menetének
némely bölcsességét,
óvakodj az önteltségtől,
mert a természetnél
bölcsebb nem lehetsz.
Csak annyira lehetsz tudós,
amennyire bármely ember ezt
valaha is remélheti,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
A mi szokásaink jók,
de csupán saját
világunkban érvényesek.
Ha tetszik a láng
a fehér ember kanócán,
azért, hogy társaságát
megoszd, lesd el szokásait.
Ha azonban világába
bebocsátást nyertél,
idegenné válsz.
Egy ideig a félelem rút
szellemként gyötör majd.
Feküdj le akkor a szent
földre és várd a jó szellemet,
ki ajándékul új utakra vezet,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
Használd csönd-örökségedet,
hogy megfigyelj másokat.
Ha egy ember szemében
a jóságot a kapzsiság váltotta
fel, lásd magad őbenne,
hogy megtanuld megérteni
és megóvni önmagad.
Ne vesd meg a gyengét, csak
az együttérzés tehet erőssé.
Nem hullik-e kosaradba a rizsszem,
mikor sóhajod ellebbenti a korpát?
Mindenben van valami jó,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
Ha a vihar föléd tornyosul,
szemed nem leli a láthatárt
s meglehet, sokat veszítesz.
Őrizd meg az élet iránti
szeretetedet, mert az maga
a vér, mely ereidben folyik.
Ahogy magad mögött hagyod
az éveket, nagy nyugalomra
lelsz szívedben. Ez a kor ajándéka.
S az ősz gazdag, mély színeket fest,
ha hagyod, hogy úgy legyen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: PNG képek 5. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 15:00:29, hétfő
|
| |
| |
Törő Zsóka
Bánatom bezárom
szívemnek mélyére,
örömnek lángjait
engedem helyére.
Két karom kitárom,
melengess napsugár,
szellőnek szárnyain
ölelj át, illat ár.
Mosolyom ragyogjon.
akár a nap fénye,
lelkemet járja át
boldogság reménye.
Tavasz van, gyönyörű,
szerelem évszaka,
nem lehet keserű,
könnyes az éjszaka.
Hiszek a csodában,
várom, hogy rálelek,
hallom a lépteit,
jön már, kit keresek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tizennyolc éven felül 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-17 14:57:51, hétfő
|
| |
| |
Amikor magadba roskadva
bolyongsz az őszi szélben,
tudat alatt is lelkedbe mar
a keserű magány, s a kétely,
vajon hol ronthattad el mégis
és lehet e még valaha hű társad
ki melletted marad, mint ahogy
szíved szerint mindig is kívántad.
Nem ugrálhatsz már féktelen erővel,
a szép idő is rég eljárt feletted,
ám azért még járhatsz emelt fővel,
mi tőled tellett azt mind elkövetted.
Hogy rossz időben, rossz helyen születtél
az mégsem lehet csak a te hibád,
a léted "odafönn" van régóta megírva:
csak a Sors tudja mit, s miért vetett ki rád.
Te már egy antik, nyitva hagyott könyv vagy
és bárki bármit kiolvashatna belőled,
hogy öröm kísért utadon, vagy bánat,
hogy szomorú, vagy jó hír érkezett felőled,
Hogy neked őszinte barátod a bánat,
s hű cimborád a szeptemberi ősz,
mert lelked melengeti ahogyan a Nap
a fák színes lombján lustán elidőz,
Hogy a te szerelmed már lassú tűzzel ég,
s a boldogsághoz neked kevés is elég,
egy kedves mosoly, egy melengető szó,
s a többi szinte már elhanyagolható.
Sétálj hát barátom a süppedő avarban,
lassú ritmusban dúdold el hattyúdalod,
s ne jöjj a szembe széltől könnyedén zavarba
hisz' az égen ragyog már fénylő csillagod.
Bodnár Gy Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/5 oldal
|
Bejegyzések száma: 49
|
|
|
|
2018. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
567 db bejegyzés |
| e év: |
5306 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1591
- e Hét: 3547
- e Hónap: 25814
- e Év: 158368
|
|
|
Offline
