|
2018-12-24 06:56:40, hétfő
|
| |
| |
Én nem vagyok pesszimista a város '56-jának emlékezetével kapcsolatban. Hiszem, hogy nem törölhető el a múlt, s minden a helyére kerül az időben. Ez nem holnap lesz, csak holnapután. Szerkesztve a Mosonmagyaróvár könyvet láttam, hogy sok a fehér folt a múltban. A zsidóság emlékezetét szerkesztve pedig azt, hogy van még teendő, néven nevezni való.
Sokkal nagyobb távlatban kell szemlélni a dolgokat. A mai heveskedések elmúlnak, a varjú karóra kerül, a feldícsért értéktelenségek kihullanak a szemétbe. De ehhez az is kell, hogy a sebészkést most feltárásra használjuk. Igaz, ölni is lehet vele. (Ennyi kajánság belefér.)
Ma kettesben leszünk itthon. A franciasaláta már a hűtőben van, rántott karaj készül hozzá. Az aszpikos zöldségek is várnak sorsukra.
Holnap istentisztelet, temető. Holnapután jönnek ebédre Marciék. Aztán 27-én Sopron, temető. 28-án jön Bécsből Erzsike, dolgozunk kicsit. s Talán utána két napra Deák Ernőék. Szilveszter kettesben, illetve hármasban a kutyával.
Nem megyünk Drezdába, tavaly ott voltunk. Zsókáék tegnap szerencsésen megérkeztek A kicsimnek is elkezdődött a suliszünet, náluk Vízkeresztig nincsen iskola.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
