|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 19:56:01, vasárnap
|
| |
| |
Chicagói karácsony
Minden este ugyanannál az asztalnál ült a vendéglőben. Azok, akik értenek az ilyesmihez, biztosak voltak benne, hogy rendőrnek még színét sem szeretné látni. Azt mindnyájan észrevettük, hogy nincs valami jó bőrben.
Különleges karácsonyi ajándékot gondoltunk ki emberünk számára. Egy régi telefonkönyvből kitéptük azokat az oldalakat, amelyen a rendőrség telefonszámai voltak. Szépen összehajtogattuk és újságpapírba csomagoltuk. Síri csönd lett, amikor egyikünk átnyújtotta az ajándékot. Vonakodva vette kezébe a kis csomagot, kétkedő pillantást vetett ránk. Észrevettem, hogy hosszú ujjait végigfuttatta az ajándékon, biztosan megpróbálja kitalálni, mi lehet benne.
És ekkor váratlan dolog történt. Ahogy a zsinórt bogozgatta, pillantása az újságra tévedt. Előregörnyedt, szinte beletemetkezett a lapba. Én embert így még nem láttam olvasni. Erre mondják, hogy falta a betűket. Aztán felnézett. Ilyen ragyogó szemeket nem láttam sem azelőtt, sem azután.
-Itt az áll, itt az van ebben az újságban - kezdte akadozó nyelvvel -, hogy felderítették az ügyet... Ohio államban megtalálták a tanút, aki végérvényesen bizonyította, hogy nekem semmi közöm az egészhez!
És megértettük, ez az ember ebben a percben tudta meg, hogy rehabilitálták. Valami miatt, amiért végigbujdosta fél Amerikát. És kacagni kezdett. Nevetése bearanyozta a szegényes vendéglőt. És mi is nevettünk, úgy, ahogyan csak karácsonykor tud nevetni az ember. Ünnepeltünk, most már igazán ünnepeltünk, tiszta szívből.
És ki gondolt volna arra, hogy azt a régi újságlapot nem mi választottuk ki, hanem Isten...
Bertold Brecht nyomán |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 19:28:58, vasárnap
|
| |
| |
A felejtés
...Az esküvőn nem volt egy mosolya.
Úgy adták férjhez szíve ellen máshoz.
Az anyja szólt: - Az idő gyógyulást hoz,
Fogadd meg ezt: ne gondolj rá soha!
Mint fehér márvány-sírboltban a mécs,
Úgy égett halvány életén szerelme.
- Nem gondolok rá - mondta minden este,
S az élet mégis roskasztó, nehéz...
Felhőket nézett bíbor hajnalon:
- Nem látok fényből, árnyból benne orcát.
Tengerzúgásból nem sír istenhozzád.
Tört ág, tört szív hervadjon, akarom! -
...Ha olvasott, - intett a messzeség.
- Nem gondolok rá - és szemét behunyta...
- Magános gyertyaláng ne ints a múltba!
Vén Éj-anyó, ne dúdolj szép mesét!
...Télen - tán szívek égtek szén helyett,
Viharos éjben sikoltott a kályha.
- "Soha többé nem gondolok Magára,
S elégetem e botor levelet..."
Beteg lett... Lázban várt minden zörejt.
- Nem ő kopog, már sohse gondolok rá.
Sirályok, álmok sohse érnek hozzá.
A szív és fejfa - kopik és felejt...
...Szívéhez ért le egy virággyökér,
Amint feküdt az álmos temetőbe.
Egy nefelejcs hajtott ki ott belőle...
- Nem gondolok rá - üzente a földre,
Hogy kék virágját ringatá a szél.
Muraközy Gyula
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:55:28, vasárnap
|
| |
| |
,,A házasság két élet összefonódása, megrontásában is rendszerint két vétkes van."
-Ablonczy Dániel- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:54:39, vasárnap
|
| |
| |
,,A házasság nem csupán jel az Isten és népe között helyreállt közösségről, nemcsak azt jelzi, hogy Isten megbocsátott a népének és azt visszafogadta a szeretetébe. A szövetség Istenének áldásai segítik a házastársakat abban, hogy egymást szeressék, készek legyenek a megértésre és bocsánatra. Istennek a népe iránti hűséges szeretete, bocsánata és szövetsége egyben példa is, hogy hogyan kell élni férjnek és feleségnek a házasság szövetségében. Nemcsak kaphatnak Isten hűségéből, szeretetéből vagy bocsánatából, hanem ők is erre vannak kötelezve egymás iránt. És, amint Isten nem a megtorlás, hanem a bocsánat útját választotta, úgy a házassági szövetségben is elsőbbséget kell adni a megbánásnak, megértésnek és a bocsánatnak."
-Ablonczy Dániel- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:51:09, vasárnap
|
| |
| |
,,Csak egyszer megyek végig ezen az életen. Ha tehát találkozom valakivel, akivel valami szívességet, vagy bármi jót tehetek, nem halogatom, rögtön megteszem, mert talán sohasem jövök többé ezen az úton és talán sohasem találkozom vele többé!"
-egy ismeretlen asszony- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:50:08, vasárnap
|
| |
| |
"Valami érthetetlen módon mégis úgy van az, hogy saját életünk terhei csak addig olyan súlyosak és elviselhetetlenek, amíg csak azt, tehát csak a sajátunkat hordozzuk. Egyszerre könnyebbé válnak terheink, ha valaki másét is hozzávesszük! És annak a másiknak a terhe szinte kedvessé válik a számunkra, amint magunkra vesszük."
-Joó Sándor- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:48:52, vasárnap
|
| |
| |
"Nagyon hideg télen egy vándor fáradtan, kimerülve, dideregve leült az út szélére, már elzsibbadtak a tagjai, szemét az álom kerülgette, ha elalszik, menthetetlenül megfagy... Egyszerre nem messze önmagától meglátott valakit, egy még fáradtabb vándort, a hó már félig betemette. Erre utolsó maradék erejével odavonszolta magát hozzá, elkezdte dörzsölni, megmenteni azt a másikat a biztos fagyhaláltól. És addig dörzsölte, melengette, míg maga is kimelegedett bele, újra életre kelt és most már ketten folytatták tovább az utat vígan. Valahogy így van az is mindig, amikor valaki kész segíteni egy másik valakin. Mások terhének a magunkra vállalása csodálatos módon nem hogy szaporítaná, súlyosbítaná a terheket a saját vállunkon, hanem inkább a sajátunkat is könnyíti. Ha valaki nem akar összerogyni a terhek alatt, amiket rárakott az élet: vegye magára másokét, segítsen hordozni mások terhét: majd meglátja, hogy milyen új erőre kap maga is, és hogy fölfrissül benne az elbágyadt lélek!"
-Joó Sándor- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:46:55, vasárnap
|
| |
| |
"Valaki egyszer meglátott egy kislányt, aki a még kisebb testvérkéjét vitte a hátán. Megszólította: ,,Nem túl nehéz terhet cipelsz te, kislányom?" A lányka így felelt: ,,Ez nem teher, ez a testvérem!" Valahogy így vagyunk a mások terheivel, amint magunkra vesszük: nem teher az, hanem sokkal inkább áldás, ahogy az elébb mondtam: meggazdagodás!"
-Joó Sándor- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-12-30 17:41:59, vasárnap
|
| |
| |
"Mások terhének a hordozása minden olyan cselekedetünk, amelyből a másik megérzi, hogy nem közömbös számunkra a baja, a szenvedése, hanem foglalkoztat bennünket, segíteni akarunk rajta. Lehet az egy komoly beszélgetés vagy vigasztalás, egy részvétteljes, meleg tekintet vagy kézszorítás, talán egy kis karácsonyi csomag a betegágyon, vagy mint ma: anyagi áldozással való hozzájárulás ahhoz, hogy komoly segítséget kapjanak ismeretlen, távoli embertestvéreink rengeteg mindenféle szenvedéseik enyhítésére, testi és lelki sebeik gyógyítgatására! És mindezeken felül az imádság. Naponkénti imádságainkban a legtávolabb élő emberek terheit is eredményesen hordozhatjuk."
-Joó Sándor- |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 30
|
|
|
|
2018. December
| | |
|
|
| ma: |
8 db bejegyzés |
| e hónap: |
699 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4472
- e Hét: 13184
- e Hónap: 25059
- e Év: 212861
|
|
|
Offline
