|
2018-12-07 06:28:12, péntek
|
| |
| |
Aranyosi Ervin
Nem tüskekoronám, nem a szögek fájtak,
amik a kereszten tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett a sok "istenfélőt"!
Akkor értettem meg, hogy minden hiába,
hazugság kerül majd a szent bibliába!
Hisz elfelejtitek, amit tanítottam,
s írást olvastok majd, de átjavítottan.
Azt meg azok írták, kik uralnak mindent,
kalmárok, kufárok, s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében uralják a lelket,
gyomjaik magjának termőföldre leltek!
Nevemben hazudnak, Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak, pénzük erre telik.
Júdások szolgálnak, s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát eleikbe visztek.
Csak a ti lelketek, az marad így szegény,
szeretetlen lelkek, bennetek hittem én!
Mutattam csodával, szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes minden élő ember.
Isten gyermekei, testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok, anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek, tagadva a karmát.
Nem álltok a hithez tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek, amit tanítottam.
Szeretetről ma már fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok, ma már pénz az isten!
Kétezer éve már alusztok egy álmot...
Igaz teremtőkké vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam, ami tőlem tellett,
mégsem találjátok meg a földi mennyet.
Féltek a haláltól, ami nem létezik,
hiszen minden lélek sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk, létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk, ahhoz kell meghalni.
Ledobjuk magunkról a lélekruhánkat.
Újra, s újra járjuk lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni szeretni és élni,
s nem kéne az istent rettegni, vagy félni!
Váljatok emberré, tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták, s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak, amire ti vágytok,
erről szóltam én is, és tanít Atyátok!
Isten nem ver bottal, semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az adja vissza,
aki a mérgedet poharadból issza.
De, hogy visszakapod, abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz, vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon hozzád visszatérnek...
Nem állsz bírád el és el sem ítélnek!
Hogyha mást bántottál, áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz, mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád, vissza fogod kapni!
Egyetlen egy fának vagyunk az ágai,
ezért nem kellene egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk, boldogabbak lennénk!
Láthatatlan tüskék szúrják fejeteket,
gondolat szilánkok bánnak el veletek.
Szemeitek csukva, a csodára vártok,
s nem múlik a vakság, az ősrégi átok.
Keresztet cipeltek? Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen élitek a létet...
Születés - halál közt hiányzik az élet?!
Tanuljatok végre őszintén szeretni.
Szívetekből adva boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk az egész világgal!
Természeti törvény, mit Isten teremtett,
aszerint kell élni, így teremtve rendet!
Hisz, amit kiküldesz, az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét hívő lelkünk issza!
Eszközöd is van rá: gondolatod teremt,
ám nem kell uralnod vele a végtelent!
Csak ezt a világot jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod őszintén szeretni!
Útjelződ is akad, fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak, mit üzen a lelked?
Hangját azonban a belső csendben leled,
mikor eggyé válik a lelked teveled.
A zúgó világban nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked belső utat választ.
Önmagadba nézz hát, s a bölcsesség kútja,
a kérdéseidre a jó választ nyújtja.
Imádkozz énhozzám, Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel, közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel minden bölcsességnek,
ismerője Földnek, világmindenségnek.
Megismered azt is, ki lakozik benned.
S rájössz soha nem kell más emberré lenned.
Atyánk tökéletest alkotott lényedben,
csak annyi a fontos, hogy biztos légy ebben.
Légy hát erre büszke, akármilyen fura:
Légy az egész része és a magad ura!
Tanuld a teremtést, s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs, a bölcs tapasztalat.
Ha a belsőd szépül, megszépül világod,
kívül végül te is lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény hasonlóan érez,
visszatalál végre a jó Istenéhez!
Akkor, s csupán akkor, nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem, amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába tanító szép szavam,
ha eljut lelkedhez, nem lesz visszhangtalan.
Nyisd hát meg a lelked, teljesítsd be álmod,
mutasd meg, teremtőd szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy, magából teremtett,
hozd el a világnak az isteni rendet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás 1. |
|
|
|
|
|
Offline
