Regisztráció  Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 220 
Kosztolányi Dezső - Ha néha-néha meghal valaki,
  2018-04-30 04:44:06, hétfő
 
 
Kosztolányi Dezső - Ha néha-néha meghal valaki,

Ha néha-néha meghal valaki,
egy délután ordító trombitákkal
viszik a megdöbbent utcákon által,
s egész nap ezt a zenét hallani.
Oly bánatos, olyan igénytelen
a pap, a pluviále és a szolgák,
vörösre sírt orrokkal a rokonság,
a gyászszegélyes kendők a szemen,
s később a hanton, ha az este jön,
magányos sírás künn a temetőn,
egy anya, aki gyászruhába, sírva
kis pléhkoszorút igazít a sírra...





De mégis gyönyörű ez, s kis szivemben
valami mondja, hogy ez az egyetlen,
csupán ez a nagyság, mely itt megy el,
és bánatomra harsogón felel
a trombiták kövér, aranyló torkán
egekbe zengő beethoveni orkán.
A hangszerek a ködös égbe nőnek,
és este, este a felhő-mezőnek
szélén gyakorta látom,
hogy gázol a homályon -
csupa köd, zene, fellegek -
egy óriási gyászmenet.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Az első ősz.
  2018-04-30 04:42:34, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső - Az első ősz.

Az első ősz.
Jaj, az de szomorú volt.
A híg eső sötéten csepegett,
és kézilámpással, rozoga pallón
ballagtak el a szótlan emberek.
Csak erre emlékszem. Még néha arra,
hogy halt meg a kertünkben egy virág,
s a zöld gyepen sárgálló délutánon
cikáztak a virgonc, fehér cicák.





De estefelé fojtott már a füstszag,
csak a gyümölcs mosolygott a rudon,
gyertyával jártak a pincék homályán
s lopótökkel bort hoztak, úgy tudom,
a vén pohárba, esti lakomára.
Mind, mind nevettek, én voltam csak árva,
és fájt a szépség és a csillogó bor,
és fájt az ősz és a zenés szüret,
a sár, a szél, a nyár bús nevetése,
a nagymamák, kik kéklő szemüket
rám csillogtatták pápaszemen által.
És fájt az est, mikor az emberek tárt
csűrükbe vitték a dús, szőke termést,
s rézkotlákban főzték a szilvalekvárt.





A kerti székeket is mind behozták,
és gyertya mellett a szobában ettünk,
mint temetésre, kongott a harangszó,
és a tűnő vár settengett megettünk.
Kis nyári ruháim is eltemették
egy zöld ládába, ott tavaszig sírtak,
s nyomukba - hűvös, józan, őszi tömjén -
halálosan fojtott a naftalin-szag.

Ilyenkor elfutottam a szobámba
az orvosságos-üvegek közé,
és néztem, hogy repül le néma gyásszal
az est a csapzott, tarlott táj fölé.





Kis ujjaimmal csendesen doboltam
a lágyan összeizzadt üvegajtón,
a konyhában daloltak a cselédek,
a szél valamit keresett sóhajtón.

És amikor már mindenütt sötét lett,
az ágyba megöleltem kisöcsémet.
Aztán pihegve sírtam egymagamban,
a fákra néztem, lombjuk úgy zugott,
Titokzatosan bámultak szemembe,
mint rongyba burkolt, ázott koldusok.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A délután pezsgett a poros utcán,
  2018-04-30 04:41:17, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső - A délután pezsgett a poros utcán,

A délután pezsgett a poros utcán,
mint az aranybor,
s egyszerre este lett.
És úgy megváltozott az utca akkor,
savanyú holdfény lett a sugarakból,
a tűzborból ecet.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A rosszleányok - mondják - arra laknak,
  2018-04-30 04:40:09, hétfő
 
 
Kosztolányi Dezső - A rosszleányok - mondják - arra laknak,

A rosszleányok - mondják - arra laknak,
árnyán az odvas és repedt falaknak.
Én láttam egyet. Óriás kalapban.
És arcomat zokogva eltakartam.
A keze, lába oly picinyke volt.
Az ördög küldte s csupa csipke volt.
Színház után ment, csatakos ruhában,
egy utca-sarkon tűnt az éjbe, láttam.
A rosszleány mind arra künn tanyáz,
hol sáros utcán szélbe leng a gáz.
Úgy látom őket. Szájuk fázva reszket.
Hideg testük, akár a szín-ezüst.
Előttük lángol egy förtelmes üst,
s kígyóvért isznak és békákat esznek.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A patikának üvegajtajában
  2018-04-30 04:39:06, hétfő
 
 
Kosztolányi Dezső - A patikának üvegajtajában

A patikának üvegajtajában
búsul, búsul
egy gyógyszerészsegéd.

És fuvolája egyre fújdogálja
szegény, szegény
egyűgyű énekét.





Ha elmehetnék innen messze tájra,
igen, igen,
így szól a fuvola.

Csak menni, menni, mindörökre menni,
tovább, tovább
s nem tudni, hogy hova.

A temetésemen sok nefelejcs lesz,
virág, virág,
virágos sír fogad.

Fiatal szája így ríkatja folyton
búsan, búsan
az ódon sípokat.





Ki tudja, mért, s ki tudja, hogy mióta?
Zenél, zenél,
s ki tudja, hova jut?

Az ablakon lenéz egy szőke asszony,
lenéz, lenéz,
de oly sötét az út.

Olajlámpája vérvörösen ég már,
lobog, lobog
és künn köd és homály.

Kopott ezüstbillentyűkön az újja,
s az ősz, az ősz
ővéle fuvolál...




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Ott az a vén, vidéki gyógytár.
  2018-04-30 04:37:42, hétfő
 
 
Kosztolányi Dezső - Ott az a vén, vidéki gyógytár.

Ott az a vén, vidéki gyógytár.
Sokszor benézek én oda.
Öreg karszéke oly kopott már,
és lóg és leng agg bársonya.
Az ablakokon át ki is hat
a patikai furcsa-friss szag.
Fönn dobozok kövér hasa.
Mindegyik egy törökbasa.
A titkok közt szédülten állok,
s kérek álomport, mérgeket.
Én mindenkit megmérgezek.
Megölöm az egész világot,
s a parasztokra gondolok,
mert a parasztok gonoszok...




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Szemem gyakorta visszanéz
  2018-04-30 04:36:46, hétfő
 
 
Kosztolányi Dezső - Szemem gyakorta visszanéz

Szemem gyakorta visszanéz,
és úgy idézlek,
anyámnak atyja, régi gyógyszerész.

Arcodon mély magány jegye.
Te félreültél,
hogy mulatott cigánnyal a megye.





Azt mondják régi emberek,
tej, szódavíz volt
italod hangos asztalok megett.

Ruhádon nincs egy árva folt,
oly szűzi-rendes,
de körmöd a sok jódtól sárga volt.

Patikus-család hű fia,
könyved se volt több
csak egy latin, ó Pharmacopoea.

Bolyongtál a magyar mezőn,
lankadt zarándok,
fájó göröngyre estél könnyezőn.





Hányszor látlak, ifjú füvész,
alélva menni
egy tájon, hol az inség fütyörész.

Szívedbe méreg és virág,
bot a kezedben,
a válladon egy ócska hátizsák.

Ánizs, kamilla, jószagú
gyökér volt benne,
és benne volt, már benne volt a bú.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A napraforgó, mint az őrült
  2018-04-30 04:35:42, hétfő
 
 
Kosztolányi Dezső - A napraforgó, mint az őrült

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.

Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.
Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.
  2018-04-30 04:34:21, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső - Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.

Itt félve jár az úri kisgyerek.
Mérges virágok, nyiszlett emberek.
Egy távol torony ferde lángolásba.
Méreggel mart, fehér, virágos orcák.
Lánggal rikító selymek, rác mennyország.
Nehéz aranypénz a lányok nyakán,
mindegyik oly finom és halavány.





A trombiták estente mint a szörnyek
egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.
Trágár tivornya, részeg és tunya.
Sír a beteg és méla, szláv duda.
Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.
Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,
boros az asztal, véresek a kések,
az ördög is fölpántlikázva lumpol,
festett leányok lesnek a zsalukból,
s én meghalok, ha egyszer odanézek.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
  2018-04-30 04:32:40, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső - Künn a sárgára pörkölt nyári kertben

Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
a nap tűzzáporától összeverten
haldoklanak a sápadt rózsafák.

Sóhajtva várjuk mind az éjszakát.

Az elsötétített szobába bent
jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.
Az ablakokban kókadó virág,
az üvegen szivárvány-karikák.

Ebédutáni részeg nyugalom:
csupán az óra kattog a falon,
s a piroscsíkos függönyökön által
beárad a nap tompitott tüze,
s egybeolvad a lágy félhomállyal.





De folyosónk oly hűvös és üde,
akár a mély, sötétlő pince lenn.
A ház emészt pihenve, nesztelen,
öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,
könyvet, kötést hamar a sutba dob,
pillája csuklik és elszenderűl.

Dongók zümmögnek néki altatót.

Az asztalon ott a feketekávé.
Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,
friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,
s egy régi pápaszem. Öreganyáé.





Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.
Csönd.

A légyfogóink hangosan zenélnek.
Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen
s bután evickél a csípős ecetben.

A konyhában sugárzó rézedények,
szines papírcsipkék és álmos élet,
nagy serpenyők, fényes mozsártörők,
a jég között mázas tejesköcsög.

Két óra. Már nem mozdul semmisem.
Minden pihen.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
     1/23 oldal   Bejegyzések száma: 220 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 220 db bejegyzés
e év: 1245 db bejegyzés
Összes: 8445 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 542
  • e Hét: 1823
  • e Hónap: 16468
  • e Év: 175344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.