|
2019-01-27 21:22:31, vasárnap
|
| |
| |
Kigyúlt az égen esti csillag ,
Szállong az éjben rózsaillat .
Valami édes , halk zene
Távolról mintha zengene . . .
Szerelmes , fájó , bús a nóta :
" Sirászi kertben nincs már rózsa ,
Vérpezsdítő , szerelmes éjen ,
Olajfa erdőn , hímes réten
Merengve várok , mindhiába . . .
Olelni készen csókra vágyva ,
Szomjas szívvel itt kell epednem . . .
Nem jön : nem jön az én szerelmem ,
Hogy szép fejét ölembe hajtsa ,
MÍg csókra vágy és szomjaz ajka ,
Hogy üdvünktől a bűvös éjjel
Megreszkessen szerelmi kéjjel
S az erdő fojtó illatárja ,
Míg lágy szellőkön messze szállna ,
Mint egy csapongó , égi mámor
Susogna üdvről , boldogságról
Leroskadva egy rózsakerten . . .
De nem jön , nem . . . az én szerelmem .
Ez a világ már nem a régi ,
Szerelmi tűztől lángban égni ,
Hallgatni bűvös éj szavára
Csókért epedve , csókra vágyva
Vonaglani kínos gyönyörbe ' ,
Szeretni mindig mindörökre -
Nem , nem lehet már . . . vége . . . vége !
Szerelmünk ádáz ellensége ,
Hideg szívű , kegyetlen férfi
Miért jöttél hozzánk üdvöt tépni ?
Szeretni csábít mézes ajkad ,
Szerelmi szóra mégsem hallgatsz .
Miért csábítod el hű szerelmem ,
Miért kell hiába esdekelnem ?
Elepedek egy csókra várva
Magános , csendes éjszakába ' . . .
Ott lenn , a teger méla partján
Fanatikus beszéd kél ajkán
- Míg szavára buzgón vigyáznak -
Az idegenek , a Messiásnak ,
Szól . Hangja a varázsos éjben
Majd csengve száll , majd súgva , mélyen .
Arcán ragyog a hitnek pírja ,
Minden szava a szívnek írja ,
Minden igéje hitet épít
S úgy hallgatják lelkes beszédit
Szép ifjai Palesztinának . . .
S egy közülök a régi lángnak ,
Sok bűvös éjnek áldozatja ,
Szép homlokát végigsimítja .
Leborul a Mester lábához ,
Poros saruját könnye mossa ,
Jövőbe hisz és multat átkoz . .
Egy dal sirámát szellő hozza ,
A partnál sír , zokog a nóta :
" Sirász kertben nincs már rózsa " .
Elhal a dal utolsó jajja ,
Közeleg a hajnal , száll az éj .
Nem dalt hoz a szellő fuvalma ,
Melyből epedve sír a kéj , -
Egy örjöngő , szerelmes asszony
Sír , átkozódik fúló hangon ,
Hogy szép teste belevonaglik . . .
Vad átka lent , a partra hallik :
" Átkozott légy Galilei !
Átkozottak , kik benned hisznek !
Szíved kihűlt , szeretni lángtalan
s irigyled a mások gyönyörét .
Hideg ésszel , számítóan , kajánul
tőrt vetsz szívére ifjainknak
s balga , hitvány , vad tanaiddal
elcsábítod
Palesztinának legszebb ifjait .
Legyen átkozott őrjöngő tanod !
Nevedben ölje ember embertársát ,
tagadja meg szívének vágyait ,
sanyargassa testét , lelkét , szívét .
Bilincsbe légyen mindenik tanod ,
sötétben járjon ezredévekig !
Legyen nyomorult ! . . .
Mint amilyenné engemet tevél
s velem annyi rajongó szívet .
Legyen átkozott az a nemzedék ,
amelyet a te vallásod felnevelt ,
hirdesse balgán szeretet szavát ,
de szeretni ne tudjon soha !
Vér , szenvedés jelölje lépteit ,
annak , aki téged meg nem tagad
s csak akkor legyen boldog az ember ,
mikor vallása ismét szíve lesz
s megátkozza a te emlékedet
Galilei !
Légy átkozott . . . "
. . . A nap feltűnt az égen ,
Beragyogott egy új , csodás világot ,
Sok század mult azóta s most sem tudjuk :
Hogy fogott - e , vagy nem fogott az átok ? ! . . .
********** Bédné Marika : 2019 , 01 . 27 . 21 : 09 - Ady Endre halálának 100 . évfordulójára
********** emlékezem - e gyönyörű verssel **********
***** 
*****
|
|
| |
|
3 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Bédné Marika : 2019 . 01 . 27 . 17 : 45 
Bédné Marika : 2019 . 01 . 27 . 11 : 07 . - / saját versem / 
