|
2019-02-11 05:35:57, hétfő
|
| |
| |
Simon Zsuzsanna megnyitó beszéde 2019.02.04-én a mosonmagyaróvári Gulyás Lajos Kollégium Anne Frank-Történelem a mának c. vándorkiállításának megnyitóján.
Amikor szívedig ér már,
Nem lehet, hogy ne szóljál.
A fájdalom, ha átjár,
Mintha magadnak fájnál.
Minden, mi valaha élet volt aztán semmivé lett,
Benned fáj, lüktet, éget.
Letéphetetlen bélyeg.
A semmi is semmivé lett.
Isten szívére égett.
A jövő szívére égett.
S most már örökké éget.
A hiány: üres asztal.
Tér: tele fájdalommal.
Tisztelt Vendégek! Kedves Diákok!
Böröndi Lajos Virrasztás című versével köszöntöm Önöket, melyet az 1944. május 16-án a mosoni gettóból Győrbe, majd onnét Auschwitzbe hurcolt zsidó honfitársaink emlékére írt.
Egy régről való tartozásomat igyekszem leróni ennek a kiállításnak Mosonmagyaróváron történő bemutatásával. Éveken át itt a kollégiumban számtalan történelmi előadást, kiállítást rendeztünk. A magyar történelem minden korszakáról.De a vészkorszakról egyet sem. Ezt többször szóvá is tette nekem valaki, de aztán a megváltozott körülmények nem tették lehetővé a méltó megemlékezést, egészen a mai napig. Így engedjék meg, hogy most ezt a kiállítást és a mellette készített kamara tárlatot Kovács Sándorné Back Irénnek és férje emlékének ajánljam, akik évtizedeken keresztül gyűjtötték, írták a mosoni zsidóság történetét, őrizték az elhurcoltak emlékét. Dolgoztak a felejtés ellen. Remélem, hogy némi megbocsátást most kapok Irénke nénitől és köszönöm, hogy ébren tartotta bennem ezt a lelkiismeretfurdalást.
Tisztelt Vendégek!
Egyébként is mindig aktuális ennek a kiállításnak a megrendezése, de most különösen. Egyrészt Anne Frank születésének 90. évfordulója lesz 2019. június 12-én, másrészt, nemrég, január 27-én volt a holokauszt nemzetközi emléknapja, mely az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának időpontjára emlékeztet, mely haláltábort, Anne Frank családjából egyedül az édesapa, Ottó Frank élte túl.
De különös aktualitással bír ez a kiállítás idehaza Mosonmagyaróváron is, hisz a járás és Moson teljes zsidó lakosságát ítélték halálra és hurcolták el, leginkább szintén az auschwitzi koncentrációs táborba. Az Ő emlékükre, de köznevelési intézményként, az elpusztított száz fő fölötti Moson megyei 14 év alatti gyermekre kiemelten emlékezve rendezzük ezt a mai napot és a kiállítást.
De ezzel a kiállítással névadónkra, Gulyás Lajos, levéli református lelkész, '56-os mártírra is emlékezünk.
Gulyás Lajost ugyanis nem csak az 1956-os mosonmagyaróvári forradalmi események megtorlása során fogták perbe majd végezték ki.Gulyás Lajos már 1944-ben, a német megszállás idején is csatlakozott a fegyveres ellenálláshoz, üldözött zsidókat is mentett, amiért a nyilasok letartóztatták és börtönbe zárták. Mindez, akkori szolgálati helyén, Balatonszepezden történt. Az ottani helytörténeti kutatások szerint a bújtatottak, Gulyás Lajosnak köszönhetően így megmenekültek a koncentrációs tábor borzalmai, a biztos halál elől.
Égjen hát az emlékezés mécsese a MI tisztalelkű, bátor, embermentő, mártírsorsú névadónk emlékére is, akinek ma, február 4-én van születésének 101. évfordulója.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Diákok!
Vasárnap reggel, amikor ezt a beszédet írtam, a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság c. műsorában arról beszéltek, hogy Hollandiában, - ahol ennek a kiállításnak az anyaintézménye, az Anne Frank Ház működik,- milyen atrocitások, fenyegetések, támadások érik az ott élő zsidó embereket, a zsidó szervezetek vezetőit, milyen nyílt antiszemita megnyilvánulások hangoznak el az utcán, az egyes intézményekben, s hogy a média mennyire nem vesz tudomást ezekről az esetekről, s, hogy a zsidó embereknek némán tűrniük kell ezeket a bántalmazásokat, ahogy a zsidó temetőik rongálásait is! Figyelmeztető jelenségek ezek! De mi a helyzet Magyarországon? A kormány által mondottzéró tolerancia, vajon elegendő-e? Ha azt veszem, hogy a legnagyobb közösségi oldalon meghirdetett kiállításunkra is érkeztek zsidóellenes, holokauszttagadó hozzászólások, akkor azt hiszem nem. Pozitív példák kellenek. EZ a mai esemény mutatja a mikéntjét és a hogyanját. Mert szép és méltó a városban eddig rendezett előadások, kiállítások sora. De ezek leginkább kultúrtörténetiek voltak. Van emlékhelye a holokauszt helyi áldozatainak és a helyi értéktár része a zsidó temető is. És volt a Mosoni Zsidó Hitközség által szervezett megemlékezés és volt a levéltár által rendezett kiállítás a Holokauszt Emlékévben,de ennél több és más is kell. Kell az iskolák látogatása az Auschwitzi koncentrációs táborba, ahogy azt a Hunyadi Iskola tette, kell a másféle Anne Frank kiállítás, ahogy azt a Huszár Gál Városi Könyvtár tette, kellenek az íróink, költőink, képzőművészeink alkotásai. Reisinger Attila író Vörös istálló c. regénye, az L. Burda Zsuzsanna által Zsoanna, a tragikus élettörténetű zsidó lány bemutatása az Ella könyvében, Böröndi Lajos költő emlékező versei, név szerint is, mint a Knapp Paulára emlékező,Rudnyák Károlyné Németh Csilla Anne Frank emlékére készített képe, vagy Giczi Dóráé.Kellenek a nyomtatott emlékezet közlések, ahogy azt a Mosonvármegye könyvkiadó tette legutóbb Kovács Sándorné és férje három kötetes kéziratának kiadásával 2016-2017-ben. S kellenek még további emlékezet állítások is! De nem alig ismert, láthatatlan helyekre és nem elsősorban magánszemélyek általi kezdeményezésre, hanem szívből jövő,őszinte közösségi kezdeményezésre. Például Vass Márta tanár, igazgató emlékére néhai iskolájának falán.
És igen. Kell egy állandó kiállítóhely. Mindennek s Mindenkinek, akiről és amiről nincs sehol vagy nem elegendő, nem megfelelő az emlékezet. A teljes huszadik századunknak, mely oly sok gyötrődést, veszteséget, fájdalmat hozott Mosonvármegyének, s melyekre nem emlékezünk kellőképpen vagy inkább sehogy. Igen. Egy múzeumról beszélek, melyre 2005-től voltak tervek XX. Század Múzeum néven, majd elsikkadtak, kiradírozódtak, 2019-ben már említést sem tesznek róla. A múzeumnak kért és kapott laktanya épületet most elbontják és más célra hasznosítják területét. A kérdés az, hogy a következő nemzedék/nemzedékek identitása, a majd ötvenezresen túli városban, eléri-e azt a szintet, hogy a választott/megtartott szülőhelyük/lakóhelyük múltját kézzelfogható módon is megőrizzék, bemutassák, továbbörökítsék utódaiknak?
Nekünk, ez úgy néz ki, nem sikerül. Ezért kellenek az ilyen és hasonló történelmi kiállítások, rendhagyó megemlékezések, mint ma a Gulyás Lajos Kollégiumban. Amiért külön köszönet az Anne Frank Háznak, magyarországi kapcsolat tartójának, Kulcsár Dorottyának, a jelenlévő képviselőiknek, a diáktárlatvezető tréning vezetőinek Fanni Hedinek és Serhal Dianának,a Győri Tankerületnek, a Gulyás Lajos Kollégium megbízott vezetőjének, Morvaiéné Hipszki Erikának, a nevelőtestületnek, a technikai dolgozóknak,a kollégistáknak, a kiállítás helyszínének kialakításáért, a megnyitón való szereplésért, a tárlatvezető tréningen való részvételért, családomnak, akik mint eddig is minden rendezésemben, most is segítettek és támogattak.Köszönöm Nagy Györgynek a kiállítás elhozatalát Kisújszállásról, Simon Nagy Tamásnak a kiállítás felállítását itt a kollégiumban
Nagyon fontos, hogy elmondjam. Erre a kiállításra minden nyomtatott helyi és megyei újság külön figyelmet fordított és jelentette meg az ismertetőt. Köszönöm tehát a Lajta Pressnek, a Kisalföldnek, a Mosonvármegyének, a Civil Szemlének, a Hír 14 Mosonvármegyének.Szintén köszönöm az infomovar.hu, a duoinfomovar.hu,a kisalfold.hu oldalaknaka megjelenést, a mostani részvételt, a Mosonmagyaróvári Városi Televíziónak az esemény bemondását és most a helyszíni forgatást. Külön köszönöm a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat elnökének, Németh Zoltánnak, hogy hozzájárult a kiállítás teljes sajtóanyagának megjelenéséhez a megye honlapján.
Tisztelt Vendégek!
Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy ilyen sokan elfogadták a meghívásunkat és eljöttek a megnyitóra! Kérem ajánlják Anne Frankot ismerőseik, családtagjaik figyelmébe is!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
