Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Tatiosz: Csillagszikrák ragyogása
  2019-02-02 09:24:40, szombat
 
 





Tatiosz
Csillagszikrák ragyogása



Hallottál a csillagszikrákról? Róluk szeretnék mesélni neked.

Egyszer a kis csillagszikrától megkérdezték:
- Akarsz- e csillag lenni?
Miután ránézett a hatalmas világra, ahol fénylő csillagok ragyogtak, ezt válaszolta:
- Én is szeretnék ilyen csillag lenni.
Csakhogy nem tudta, mit kell tennie, ezért segítettek neki:
- Menj, és vidd magaddal, amit itt tanultál, a többiek ugyanígy cselekednek.
- Milyen a csillagok útja? - kíváncsiskodott tovább, hiszen még nem tudott róla semmit.
- Amikor a csillagok útján jársz, minden rólad szól, és érted történik. A többiekkel ugyanígy van, ezért ne felejtsd el, amit itt tanultál. Ez az egyetlen, amit tanácsolhatunk.
- Egyedül leszek? - kérdezte a kis csillagszikra.
- Sohasem leszel egyedül, kapsz magad mellé szülőket és testvéreket. Lesznek olyan csillagtársaid is, akik máshol élnek, de attól még ők is a testvéreid, csak másképpen.
- Mi lesz, ha mégis elhagynak?
- Akkor sem maradsz magadra, az ajándékot a földre is magaddal viszed.
- Milyen ajándékról beszéltek? - kérdezte a csillagszikra.
- Kis tudást kaptál ajándékba, a többit neked kell megszerezned.
- Egyedül menni fog nekem?
- Még egy ajándékot kaptál: a segítségünket, ezért akkor sem leszel egyedül, amikor a földkerekség legmagányosabb teremtményének érzed majd magad.
Próbálj meg emlékezni erre.








Milyennek látod önmagad


A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak.
Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket.
Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan.
Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod.
Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?

(Tatiosz)








Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.

(Tatiosz)





  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Buddha tanítása a boldogságról
  2019-02-02 09:04:55, szombat
 
 





Buddha az igazi boldogságról beszélt tanítványainak...

- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim.

Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.

Hallgatói megkérdezték: - Miért ostoba az efféle gondolkodás?

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona.

Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig.

Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják.



Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál.

Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod.

Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg.

Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.

Ez az igazi boldogság!


Forrás: György Edit: A boldog élet titka


  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kányádi Sándor: Harmat a csillagon
  2019-02-02 08:54:00, szombat
 
 





Kányádi Sándor
Harmat a csillagon


Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

1963


  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Dsida Jenő: A csillagig
  2019-02-02 08:49:00, szombat
 
 





Dsida Jenő
A csillagig


A csillagig, mely este kel,
az út oly véghetetlen,
hogy ezredévek múlnak el,
míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudt
a kéklő távlatokban,
de rezgő fénye, a hazug,
egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,
lassan suhan az égre;
amíg nem látta senki: volt,
ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket
és éjbe hullt a vágyunk,
a holt szerelmek fényüket
még küldözik utánunk.


  
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Reményik Sándor: Azt mondják
  2019-02-02 08:40:15, szombat
 
 





Azt mondják


Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -

Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -

Azt mondják, dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.

- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -

Azt mondják, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ajándékot.

- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:

Nem enyém az a fény, csak bennem jár.
Istennek köszönjétek, - ne nekem!

Reményik Sándor





  
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Bruno Ferrero: A fal
  2019-02-02 08:14:21, szombat
 
 





A fal

Egy kopár,sziklás sivatagban élt két remete.Találtak két barlangot,amelyek egymással szemben álltak.Évekig tartó imádkozás,és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta,hogy elérte a tökéletességet.A másik remete meglehetősen jámbor volt,jólelkű és megbocsátó.Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal,vigaszt és menedéket nyújtott azoknak,akik eltévedtek,és azoknak,akik valahonnan menekültek."Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő"-gondolta az első remete,aki nehezményezte a másik mulasztását.Hogy látható módon megmutassa neki,mennyire távol áll még a tökéletességtől,elhatározta,hogy minden alkalommal,amikor a másik bűnt követ el,egy követ helyez a saját barlangja elé.Néhány hónappal később a barlang előtt tömör ,szürke kövekből épült fal emelkedett.És ő bennmaradt befalazva.
Néha a hétköznapi megbántódásokból,a sértésekből,a csendből,a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré.A legfontosabb feladatunk az,hogy elérjük,ne épüljenek föl ezek a falak.Főképpen pedig az,hogy ne legyünk kövek a többiek falában.

Bruno Ferrero



  
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
Babits Mihály: Balázsolás
  2019-02-02 08:02:14, szombat
 
 





Babits Mihály: Balázsolás


Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.





  
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.01 2019. Február 2019.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 139 db bejegyzés
e év: 1170 db bejegyzés
Összes: 13020 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5369
  • e Hét: 10845
  • e Hónap: 28228
  • e Év: 145474
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.