|
2019-02-23 20:09:15, szombat
|
| |
| |
Mi tudtál 1956-ról a rendszerváltásig? Magyaróvár 56-járól?
Semmit. Az is csak később tudatosult, hogy a répceszemerei temetőben lévő Laczkovits sír kapcsán apán mondta, hogy a Dezsőt Mosonmagyaróváron lőtték meg, azért halt meg. Nem messze található a sírja nagyszüleimétől, s szinte naponta mentünk el gyerekkoromban a Laczkovits-ház mellett nagyanyámékhoz. A hát ma rossz állapotban van, egy nagy telken. Valaha szebb napokat látott.
A megyei fehér könyvet láttam, s olvastam könyvtárosként, de olyan keveset és semmitmondóan írtak az ,,ellenforradalomról", hogy nem igazán kavart fel. Pedig könyvtárosként feltűnhetett volna, hogy nincsen szerzője a szövegeknek, s ez akkoriban nem volt lehetséges.
Tamás barátom beszélt róla először a nyolcvanas években, majd az évtized végén aztán felszakadtak a zsilipek. Tudtam a művelődési házban tartott fórumról, de valójában érdeklődni, kutakodni akkor kezdtem, amikor Pozsonyban a rádió magyar szerkesztőségében Bárdos Ágival ,,összedolgoztunk". Ő Fehér foltok címmel indított egy műsort, amelyben a Csehországba deportált még élő tanúk szólaltak meg, s mondták el történeteiket.
Ági említette, hogy keressek meg mosonmagyaróvári tanúkat, akikkel készítsek interjút. Ezek A Hétben megjelenhetnének.
Pandúr Ágit leltem meg elelébb, s életre szóló kapcsolat alakult ki közöttünk. Megértettem, hogy az a délelőtt miért volt olyan gyönyörű és borzasztó.
Aztán már nem volt vissza. Egyre több lett a tanú, s én egyre inkább éreztem: nekem mindent tudnom kell erről a napról, ami a város történelmét évszázadokra meghatározza. Sok cikket írtam, tévés korszakomban sokat forgattunk róla, részt vettem Dudás ítélethirdetésén, kiadtuk Deák Ernővel közösen Garamvölgyi Gyuri anyagát, akivel barátok lettünk.
Ez is különös kapcsolat. Gyuri rendőrkapitány volt a kilencvenes években, s volt néhány hivatalos ügyünk. Rendőrei közül civilben többen biztonsági őrként dolgoztak a kulturális központ diszkójában. S kérték a fiúk, hogy szóljak a kapitánynak, hunyjon szemet fölötte. Átmentem a rendőrségre, s mondtam Gyurinak, hogy ez nekünk is jó, a srácok pedig keresnek egy kis pénzt. Azt mondta, hogy nem hallja a kérésemet, de jó ha tud a dologról. Ennyiben maradtunk.
Aztán, amikor nem ment át az átvilágításon, mint III/III-as, búcsúzóul elvitt a rendőrségről egy vaskos dossziét. Nos, ennek az anyagát adtuk ki 2006-ban. Ez a város '56-járól szólt. Nem verte ki a biztosítékot.
Vallom, nagyon keserű történet ez, s az utókor adósa még az áldozatoknak, Mosonmagyaróvár harminc év alatt nem volt képes tisztességes főhajtásra. S most, hogy a laktanyát is eltakarítják, történelmi bűnt követ el. Csak halkan jelzem: a múltat nem lehet eltörölni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
