|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-02-08 15:45:08, péntek
|
| |
| |
A vándor hazaér
Utolsó este. Utolsó vendégek:
bibliás, csendes, hívő asszonyok.
Látom, amint kezet szorít velük...
szíves mosollyal rájuk mosolyog.
Karosszékében ül. Az asztalon
nyílik az aranyszélű Biblia.
Hallgatja, hogy feltámadásról olvas
belőle áhítattal papfia.
Közben talán fehér paplakra gondol,
ahol nyüzsgött az élet: nyolc gyerek...
a szőlő-teliszőtte, hűs tornácon
édesanya szeli a kenyeret...
Puha kenyér... jóízű gyermekemlék...
Azután ifjú lett és férfi lett.
Igazgyöngyöt lelt, édes feleséget.
És kenyeret szelt az övéinek.
Búcsúzva körülnéz a kis szobában.
A falról unokák és gyermekek
mosolyognak apára, nagyapára.
Odaköszön feléjük: "Elmegyek".
A madarak is szebb hazába szállnak...
Szól az utolsó ének: "Add Uram,
Tehozzád érjek, ha a vándorútnak
vége lesz idelenn a borúban."
"Hadd lássam fényes orcád! Körülöttem
legyenek ott, akiket szeretek!"
A bibliás asszonyok is búcsúznak.
Mennek haza. Lefekszik a beteg.
Felesége ül még az ágya mellé.
Utolsó imádságot mondanak.
"Mi Atyánk!" Fel az igazi hazába
utat keresve szállnak a szavak.
S én már csak ott a ravatalon látom
békés mosollyal néma ajakán...
Hisz a borúból hazaért a fénybe
a fáradt vándor... az édesapám.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-08 12:13:15, péntek
|
| |
| |
Öröklakás
Öröklakásba lépek.
A falon kedves képek:
beszédesek, színesek, szépek.
Látom: fehér ruhában
ott mennek mind a hárman.
Fehér fejük fürdik a nyárban.
Még nézem önfeledten,
de itt nézik mellettem
szótalan... feketében... ketten.
Alig páréves festmény,
de hiába keresném
ezen a halk tavaszi estén,
hogy jöjjön, rámtekintsen,
szelíden búcsút intsen
a harmadik... harmadik nincsen.
Elment. Most ment el nemrég.
Bárhova lépnék, mennék,
Mindenütt mesélne az emlék:
hogy ezt ő így szerette...
hogy ezt ő idetette...
El lehet merengeni felette...
Öröklakás! Az óra
üt már takarodóra.
Nem hallgat a különös szóra.
Némán indul a vándor.
Lakást keres, de máshol.
Megválik az öröklakástól.
Testvérek, kiket itt lenn
egymásra bízott Isten,
hogy kezük egymáson segítsen:
mért marasztaltok engem?
Nekem tovább kell mennem.
Nem maradhatok itt az idegenben!
Túl minden könnyhulláson,
túl minden elmúláson,
ott vár engem az én öröklakásom!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-08 08:01:29, péntek
|
| |
| |
,,Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol." Máté 12,30
Az Úr Jézus ezt a farizeusokkal kapcsolatban mondotta. Azok éppen akkor az Úr Jézus csodáit Belzebubnak, a démonok fejedelmének tulajdonították, holott azok valójában Isten ereje által mentek végbe. Nyilvánvalóvá lett immár, hogy nem fogadják el Őt Izráel Messiásának. S mivel nem álltak Krisztus oldalára, szükségképpen szembekerültek Vele. Mivel nem az Ő oldalán szolgáltak, ellene dolgoztak.
Krisztus személyével és váltságművével kapcsolatban az ember nem lehet semleges. Ebben a kérdésben lehetetlen határozatlannak maradni. Vagy Krisztus mellett van valaki, vagy ellene. Aki azt mondja, hogy nem tud dönteni, az tulajdonképpen már döntött.
Ha a Krisztussal kapcsolatos igazságról van szó, nincs megalkuvás. A biblikus keresztyénségben akadhatnak olyan területek, amelyeken bizonyos határok között helye lehet a véleménykülönbségnek, de ez nem azok közé tartozik. Bizonyos dolgok egyszerűen elidegeníthetetlenek. Szilárdan ragaszkodnunk kell az Úr Jézus abszolút Istenségéhez, a szűztől születéséhez, valóságos ember voltához, bűntelen természetéhez, a bűnösökért való helyettes halálához, test szerinti feltámadásához, mennybemeneteléhez, megdicsőítéséhez Isten jobbján és visszajöveteléhez! Ha elkezdünk ezekből az alapvető tételekből engedményeket tenni, akkor csak ,,fél megváltónk" marad, aki voltaképpen már egyáltalán nem az. Jól fejezte ki ezt a költő:
Mit mondasz Krisztusról? - ez a kérdés,
ez dönti el jelened és jövődet.
Itt nincs helye a tétovázásnak,
mivel egyszer itt hagyod a földet!
Ha Felőle nincs meggyőződésed,
lehet-e bármiről egyáltalán?
Hogy te szereted vagy megveted Őt,
azt kapod vissza egyszer igazán!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-08 07:50:48, péntek
|
| |
| |
,,A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet" (Jn 6,63)
Sajnos kevesen vannak az olyanok - még azok között is, akiktől ez méltán elvárható lenne -, akik az Íráshoz vagy némely zsoltárhoz egész életükben ekképpen szolnának: ,,Te vagy az én kedves könyvem, légy te az én saját kis zsoltárom!" A Földön pedig feltétlenül az a legnagyobb szerencsétlenségek egyike, hogy a Szentírást megvetik még azok is, akiket pedig az Írással való foglalkozásra szemeltek ki. Minden más dologgal, művészettel és könyvvel éjt nappallá téve foglalkoznak, munkájuknak és fáradozásuknak se vége, se hossza. Csak a Szentírást hanyagolják el, mintha nem lenne rá szükségük. Akik pedig annyival megtisztelik, hogy egyszer elolvassák, azok máris mindent tudnak, a Földre még nem jött olyan művészet vagy könyv, amely olyan hamar kitanulható volna, mint a Szentírás. Pedig ebben nem szórakoztató igék vannak, hanem csupa éltető igék, amelyekkel nem okoskodni vagy művészkedni kell, hanem arra rendeltettek, hogy éljük és cselekedjük azokat.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Február
| | |
|
|
| ma: |
2 db bejegyzés |
| e hónap: |
949 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35937 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 10933
- e Hét: 22644
- e Hónap: 51956
- e Év: 239758
|
|
|
Offline
