Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Gyurkovics Tibor: Áldás
  2019-03-11 09:04:28, hétfő
 
 





Áldás


Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sosem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom hogy a nap ragyog.
Hogy bedől a fény a szobámba,
a szemembe, szívembe, számba,
és én magam is ragyogok.
Megadatott.
Szikrázik, száguld rejtekem
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.
Téged, akit még úgy szeretnem
megadatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak Istent,
ki benned végül is fölismert:
hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok.

Gyurkovics Tibor

  
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Várnai Zseni: Csodálatos
  2019-03-11 08:06:24, hétfő
 
 





Várnai Zseni: Csodálatos


Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!


  
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Három kincsem van,...
  2019-03-11 07:58:13, hétfő
 
 





"Három kincsem van, erre vigyázok s ezt őrzöm: az első a szeretet, a második az elégedettség, a harmadik az alázat."

Lao-ce 		 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kamarás Klára: KÉTSÉG
  2019-03-11 07:54:28, hétfő
 
 





Kamarás Klára
KÉTSÉG


Valami vágy... valami álom...
valami kérdés..., nem találom...
Mondd el miért, vagy mondd miért ne...
Nincs rá szavam! Ha vége, vége!

Ó, jaj, mi ez? - így szólt anyám,
s meghalt azon az éjszakán.
Ó, jaj, mi ez? - kérdem és félek,
pedig még élek... én még mindig élek...


 
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Wass Albert: Az aranymadár
  2019-03-11 07:48:10, hétfő
 
 





Wass Albert
Az aranymadár

.
, , . . . Amikor már nagyon fáradt leszel,
és nagyon céltalannak érzed a sorsodat:
egyszerre csak érted üzen a a zöld erdő.
Először csak egy kis szellővel,
mely csak úgy végigsurran melletted az utcán.
Fenyőillatából már alig érezhetsz valamit,
de meghallod mégis, amikor a füledbe súgja:
- Üzeni az erdő, hogy árnyékkal várnak rád a fák. . .
illatukat neked gyűjtik a rét virágai. . .
jöttödet lesi az ösvény. . .
jöjj, siess. . . !
.
Fájva döbben meg tőle a szíved. Torkodat folytogatja a honvágy.
De nem mehetsz.
Nem eresztenek a láncok, amiket rádraktak a gonosz varázslatok.
Aztán meglátsz egy felhőt, egy kicsi bolyhos fehér felhőt az égen,
és tudni fogod, hogy újra üzent érted az otthoni erdő.
Látni fogod emlékezetedben a régi tájakat,
és úgy sajog valami benned, mint még soha addig.
Végül aztán meghallod ablakod alatt az aranymadár füttyét.
Ablakod magától kitárul. És ott ül a fán,
és hazahív otthonod drága aranymadara: a sárgarigó.
Valami megpattan benned akkor.
Szemedből előtörnek a könnyek,
elmossák rólad a láthatatlan láncokat,
kiömlenek az utcára is, és végigfolynak a köveken,
bűvös ösvényt mosva lábaid elé az emberek között.
És te elindulsz majd ezen az ösvényen.
Keletnek, mindig csak keletnek,
amerre a sárgarigó hív.
Így.
Most aludj jól, a mese véget ért.
A fák is alszanak már odakint

  
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Komáromi István: Építsünk...
  2019-03-11 07:05:02, hétfő
 
 





Komáromi István
Építsünk...

Bízz bennem


Építsünk egy várat tiszta szeretetből,
Ha éhes leszel, szívesen török a kenyeremből,
Nem bántalak soha, akkor sem, ha rossz vagy,
Nem lesz majd, ki megaláz, s nem lesz, aki elhagy.

Simogatlak mindig, mikor elalszol mellettem,
Minden csodás percünket a szívembe rejtettem,
Úgy ébredek holnap, hogy emlékszem a tegnapra,
Tessék, itt az életem, felteszem most egy lapra.

Nem akarok többet, csak hogy becsüljük meg egymást,
Ne félj, kérlek, tőle, velem boldog leszel, meglásd,
Engem is bántottak, ejtettem sok könnyet,
Engedd el a múltadat, nélküle sokkal könnyebb.

Követünk el hibákat, én is követtem el sokat,
Nehéz elkaparni a cudar másnapokat,
Bizalmat kell adnunk, a múlt legfájóbb félelme,
De nélküle, hisz tudod, nincs semmi értelme.

Mindenkinek van egy párja, legyél te az enyém,
Nem vagyok egy gazdag ember, de nem is vagyok szegény,
Igaz, barázdákat hasítottak az évek az arcomra,
Mik emlékeztetni fognak minden elvesztett harcomra.

Építsünk egy várat tiszta szeretetből.
Ha éhes leszel, szívesen török a kenyeremből,
Nem akarok többet, csak hogy becsüljük meg egymást,
Ne félj, kérlek, tőle, velem boldog leszel, meglásd.


  
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
Komáromi István: Az nem élet!
  2019-03-11 06:58:57, hétfő
 
 





Komáromi István
Az nem élet!

Kérlek, ne hazudj magadnak


Kívülről bámullak, de látom én azt, hogy élsz,
Önmagaddal küzdesz, tőle meg valamit még remélsz,
Éhezel a változásra begubózva, csendben,
Mert kicsi szíved szomorú, már semmi nincsen rendben.

Egyre nőtt az űr köztetek, te még kapaszkodnál vissza,
De a boldogságot ő már régen poharakból issza,
Nem szeret már téged, más ajkára vágyik,
Csak egy biztos préda vagy neki, közben újakra vadászik.

Birtokolja sebzett lelked, s birtokolja tested,
Egyre több az ősz hajszálad, persze sötétebbre fested,
De két szép szemed nem hazudik, boldogtalan lettél,
Nem érted, hogyan lett semmi, az mit érte tettél.

Két út maradt előtted, az egyiket most járod,
Hazudhatsz tovább magadnak, s marad ő a párod,
Felemészt majd szépen, lassan gyengeséged ára,
Nem gondolsz a holnapra és haragszol a mára.

A másik út az göröngyösebb, megértem, hogy féled,
De nem mindegy, hogy az életet szenveded vagy éled,
Túl rövid az, hidd csak el, hogy feláldozzuk másnak,
Nem légy te is éhezője a falánk elmúlásnak.

  
 
0 komment , kategória:  Versek 4.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2019.02 2019. Március 2019.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 1170 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2160
  • e Hét: 7625
  • e Hónap: 15098
  • e Év: 132344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.