|
2019-03-24 19:50:33, vasárnap
|
| |
| |
AZ Időkapszula cím vallomást átkereszteltem Emigráns reménynek. Belülre emigrál a remény. Ma is.
Térjünk vissza 1989-hez.
Nem gondolom ezt a dátumot határkőnek. Ennél puhább, képlékenyebb volt a magyar világ, hogy azt mondhassuk, hogy ez a dátum volt a vízválasztó. '88 ősze már egyértelműen jelezte, változások érnek. 1985-ben, a monori találkozó egyértelművé tette: Magyarország élete megváltozik. Az még nem volt tudható. hogy milyen eszközökkel és módon. Ez a találkozó úgy volt megtűrt, hogy mint a csernobili reaktor köré is szarkofágot emelt a hatalom.
Én megkaptam a találkozó anyagát, ezt a könyvtár másológépén lemásoltam. Csurka volt a legjobb, szellemes, kemény. A résztvevők a később az SZDSZ politikusai lettek. Akkor nem éreztem, de most úgy gondolom, a párt eltűrte ezt a találkozót, s szépen kezdett beépülni az ellenzékbe, jól látva, ez esély átmenteni hatalmat, befolyást.
Aztán '89-ben valóban látványos dolgok történtek, de az előző néhány év eredményei ezek. Megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, Nagy Imrét újratemették, ledőlt a berlini fal.
S ettől az évtől kezdve naplót írtam. Csak bele kell lapozni, hogy hogyan gondolkodtam akkor.
Tegyük meg!
Amíg nem késő, tehetném hozzá, hisz az eredeti naplót megsemmisítem, az 1985-ös Összegyűrt idő című kötetemben megjelent belőle néhány év jegyzete.
De előtte még egy lábjegyzet: ebben az évben ajánlotta föl a Kisalföld, hogy legyek állandó munkatársa. Bementem Győrbe beszélgetni a főszerkesztővel (aki rövid idő múlva már nem volt főszerkesztő.) Nem igazán tetszett az ajánlat, én azt találtam ki, hogy esetleg külsőzhetnék. A beszélgetésen jelen volt Kloss Andor és Varga Lajos is. Nekik tetszett az ötlet, így 1994-ig kedvem szerint írtam a lapba.
Kloss Andor a Műhely főszerkesztője is volt Gecsényi Lajos után, s néhány éve szerepeltette a nevemet a szerkesztőség tagjai között. De ez egy másik történet.
Varrjuk el ezt is.
A nyolcvanas években irodalmi folyóirat indult Győrben. Gecsényi Lajos lett a főszerkesztője. Azt gondoltuk akkor, hogy a lap elsősorban a megyében élő alkotók fóruma lesz. Rosszul gondoltuk. Elsősorba pesti irodalmárok hulladékkosara lett, s ami erénye volt, hogy az emigrációban élő írók, főként megyei kötődésűek fóruma lett. Gecsényit végül ez utóbbi miatt váltották le.
Engemet közölt néhányszor, s íratott könyvekről ismertetést. Konfliktusunk egy ilyen okán támadt, amikor egy valóban szörnyen rossz regényről kellett volna írnom. S megírtam, hogy az nem hitelesíti a regényt, hogy a dicső szovjet hadsereget népszerűsíti, nem túl hihető helyzetekben. A recenzió nem jelent meg.
Aztán amikor a betiltott Tiszatáj nyomán átszervezett Tiszatájba szerveztek kéziratokat, levélben megkérdezte, hogy a náluk lévő anyagaimat elküldhetik-e?
Nemet mondtam, s azt írtam, hogy ha én jelentkezni akarok Szegeden, akkor azt megteszem közvetítők nélkül.
Aztán az átszervezett Műhely szerkesztőségi tagjául kért Kloss Andor, és jó volt az együttműködésünk.
Gecsényi Lajossal a Kufstein konferencia második évadán egy szobában aludtunk Innsbruckban, de ezekről a dolgokról nem beszéltünk. Később pályájának furcsa epizódjáról aztán Deák Ernő önéletrajzi könyvéből értesültem, amit volt szerencsém a Magyar Napló kiadónál szerkeszteni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
