|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 17:12:48, hétfő
|
| |
| |
Link
Nyáuh? Ezt majd húsvétkor, locsolás...
Mert független "Stalker" Macskusz vagyok, legalábbis tudtommal.
Ez a köpet, még egy lámát is megszégyenít...
...... ........... ...........
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 13:55:49, hétfő
|
| |
| |
Közben "véletlenül" találok ilyet is, de hogy őszínte legyek, most nem hiányzik ez a fajta vadállati őrület "dinoszaurusz" (hüllőszerű) üvöltésekkel "fűszerezve", mint amilyen a ragadozóké is. Jóból is és a rosszból is megárt a sok, pláne hogy ebben a jelenemben amikor is gépelem ezereket a gondolatokat közben fáj a fejem is (belül, nem kívül, állítólag az fáj ami gyenge), majd elmúlik...
Ezt majd legközelebb szerintem, majd kíváncsi leszek a többi Track-re is ettől az előadótól...
Gigan - Skeletons Of Steel, Timber And Blackened Granite
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 13:28:20, hétfő
|
| |
| |
Most nézem hogy szerkesztési nézetben pontosan "belövöm" a dolgokat, míg másik nézetbe, mondjuk a "vendég" nézetben is másképpen jeleníti meg, az "eltolásokat"...
Háj-háj-háj "de jó", Hi-hi-High Tech! Nagyon technikás, annyi lehetőség áll előttem, hogy megmozgatja ám a fantáziámat, annyiféle ötlet, mindhiába, mármint az oldal szerkeszthetőségére gondolok...
=(ˇ.ˇ)= |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 13:02:01, hétfő
|
| |
| |
...... ........... .....
Tholen - Sternklang
Tholen - They Are Watching Through My Eyes
Tholen - Neuropol Underground Infrastructure
Tholen - Cryogenic Ceremonies
Tholen - Among The Tormented
Link
Genre: Electronic
Style: Dark | Drone - Ambient
Bad Sector - Ampos
Bad Sector - Ze
Bad Sector - Trozou
Bad Sector - Ahibbe
Bad Sector - Ordinate
Link
Genre: Electronic
Style: Dark Ambient | Experimental | Industrial
Edward Artemiev - Train [Stalker]
Link
Genre: Electronic | Stage & Screen
Style: Soundtrack | Electro | Experimental | Ambient
...... .....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 08:16:57, hétfő
|
| |
| |
- ...és katonák?
- Szerelmes vagyok beléjük, teljesen mindegy milyen katona vagy harcos, mert őket nem is a démoni erők hozták létre... Nekem ebben az életemben csak annyi jutott belőlük, hogy kiskoromban gyűjtöttem a műanyag katonákat, műanyag tankokat, szögesdrótokat és fedezékeket, ilyesmiket, aztán később általános iskolás koromban rossz gyereknek tartottak tárgyak megrongálása és tönkretétele miatt. Pedig a legtöbbjét nem is direkt akartam elrontani, csak úgy sikerült. Zavartam a tanórákat, mert legtöbb osztálytársamat meg tudtam mindig nevettetni, ráadásul ingyen, én voltam az egyik legjobb "udvari bolond", erre is szerintem születni kell. Cirkuszt kenyér nélkül a népnek. Persze ez a jelenség a tanárokat idegileg kikészítette, mert még őket is tudtam parodizálni. Én a pszichés hadviselést részesítettem általában mindig előnyben. Tudtam rajtuk gyakorolni, persze akkoriban még ösztönös jellegű volt mindez, nem voltam tudatában annak valójában mit is művelek, sokszor a destruktívabb következményeivel sem voltam teljes mértékben tisztában. Mivelhogy sok mindent nem értettem. Később talán 3. osztálytól [akkor buktam, de szó szerint] ami másodszori volt, talán akkor kezdtem intenzívebben autókat, koponyákat, csontvázakat, mindenféle katonát, robotokat, még pucér nőket is le tudtam pontosan rajzolni, másolni már meglévő képekről. Főleg tanórák közben, mert nem sok tantárgy érdekelt engem, viszont a rajzolás fejből nem nagyon ment. Ugye a graffiti-zéshez és TAG-ekhez már szükséges volt fantázia, szóval azok mentek fejből is. Az iskolában amit én részben mindig is "börtönnek" tartottam, kiskoromtól kezdve, ha belémkötött valaki, sokszor megvertem, engem ritkábban. Sokszor kínszenvedésnek éltem át a 45 perces tanórákat, mert minálunk abban az iskolában 15 percek jártak szünetek gyanánt, ha 1 kerek órát szemlélünk. Aztán kezdődött újra és újra, ciklikusan, kínszenvedés, néhány perc lazítás. Persze gondoskodtam róla hogy az a 45 perc se legyen annyira kínszenvedés, legalábbis belső világomban. Aztán járattak engem a szüleim "szakemberekhez", akik kijelentették rólam hogy ön- és közveszélyes vagyok, ráadásul hiperaktív is, holott még soha nem vittek be engem a rendőrök hogy megismerjek közelről egy fogdát, mert nem is volt miért. Megpecsételődni látszott a fizikális hiperaktivitásom akkor, nagyjából 6. osztályos lehetettem, amikor sokszor szüleim szobafogságra ítéltek engem, mert nem voltam hajlandó leckéket sem írni. Szóval részben megpecsételődött az, amikor többet jártam ki az utcára, amikor voltunk nagyjából 30-an egy bandában, fiúk és lányok vegyesen, satöbbi, a szociálisabb élet, mert kezdtem hozzászokni a bezártsághoz. Mint egy "ketrecbe" bezárt igazi Oroszlán, vagy egy vadállat, vagy nem tudom micsoda. Szüleim mindig azzal fenyegetőztek, hogy beadnak engem egy nevelőintézetbe, de hát én leszartam az efféle szavakat. Nem nagyon voltam sosem ijedős típus. Végül nem adtak be, mert láttak bennem jóságot is. Később már a bezártságban éreztem magam jobban, kint az utcán viszont egyre több ember vált agresszívabbá és ellenségesebbé, sokszor fárasztóbb mindig résen lenni. Aztán általános iskola után, szakiskolás koromban 2003-ban megkaptam az első számítógépemet, jobban le tudtam vezetni belső sötétebb világomnak némely megnyilvánulásait. Valahogyan lefoglaltam magamat másképpen a szobámban, mint az azelőtti időszakokban. Amikor is még jobban érdekeltek engem a kézműves dolgok. Második számítógépemet 2011-ben kaptam, de nem voltam vele megelégedve mert már akkor elavult volt. Jóval erősebb volt az előzőnél, de mivelhogy akkoriban sokkal többet játszottam PC játékokkal, amik akkoriban újnak számítottak, azokat normálisan futtatni alkalmatlannak bizonyult. Így hát a harmadik számítógépet (mert számítottam őrá) már saját fizetésemből vettem meg [2017], meg vagyok vele elégedve. Ezt ami jelenleg is van, még "itt" talán tavalyelőtt "be is mutattam" Vatera-ról. Egyébként már 17 évesen jelentkeztem diákmunkára önkéntesen, mivelhogy a szüleim engem sosem tömtek pénzzel, okkal nem, pedig volt, mai napig is van tartalékban. Azt mondták, ha több pénzt akarok, dolgozzak meg érte. Engem arra tanítottak hogy soha ne kérjek senkitől kölcsön pénzt, bankoktól pláne nem. Ezt mai napig is betartom. Még akkor sem vennék fel hitelt, ha azzal fenyegetnének, hogy hajléktalanná válnék, inkább leszek hajléktalan, de előtte lehet felgyújtom az egész lakást, ha jönnének foglalni, legalább a tűzoltók nem fognak unatkozni. Lángok közt meghalni, az már megtiszteltetés, olyan szép, szépsége semmivel sem vetekedhet, misztikus látvány. Ezt véresen komolyan gondolom így. Később jártam harcműveszetet is tanulni, "későn" kezdtem 22 évesen, az magával hozta főleg az önismeret részét és a spiritualizmust, modernebb kifejezést használva, mert ez a kifejezés napjainkban nagy divat. Ennyi lenne...
...... ........... ........... .........
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 08:02:16, hétfő
|
| |
| |
- Ön szerint létezik maffia?
- Nem, nem létezik maffia!
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ..........
- Démonok és egyebek, ellentéterők és megszállottak?
- Hm...
x'D
Az amerikai maffia titkos története [1.rész]
Az amerikai maffia titkos története [2.rész]
Az amerikai maffia titkos története [3.rész]
Az amerikai maffia titkos története [4.rész]
Az amerikai maffia titkos története [5.rész]
Az amerikai maffia titkos története [6.rész]
Szicíliai maffia - Szigorúan bizalmas
A Maffia - Trevor McDonald [1. rész]
A Maffia - Trevor McDonald [2. rész]
A maffiabirodalom: Vérbosszú
A maffiabirodalom: Az eskűszegés
A maffiabirodalom: Titoktartási fogadalom
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-03-25 06:27:08, hétfő
|
| |
| |
* A könnyek és a halál ösvénye
Az amerikai őslakosok ellen viselt, az indiánok számára tragikus végkifejletű, változó intenzitással zajló, nagyjából 100 éven keresztül tartó háború magjait a 18. század végén vetették el. 1783-ban Nagy-Britannia elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét és önrendelkezési jogát, ám a Korona nem mondott le érdekeinek informális képviseletéről az észak-amerikai kontinensen. Angol ügynökök és kereskedők fegyvereket szállítottak az indián törzseknek, annak reményében, hogy ha háború tör ki az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között, az őslakosok szembefordulnak a washingtoni szövetségi kormánnyal. Az indiánok felfegyverezésének másik egy etnikai alapon szervezett védvonal felállítása volt Ohio és Wisconsin területén, amely arra volt hívatott, hogy megállítsa, vagy legalább lelassítsa a nyugati irányú terjeszkedést. A britek folytonos ármánykodása konfliktust szült: 1812. június 18-án az Egyesült Államok hadat üzent Nagy-Britanniának. A 3 éven át tartó háború az angolok vereségével végződött, az indián törzsek pedig jócskán megfizették a katonai szövetség árát. Az angolok oldalán harcoló őslakosok komoly veszteségeket szenvedtek, a formálódó amerikai nemzet polgárai pedig jobb esetben is megbízhatatlan és kiszámíthatatlan népcsoportként, rosszabb esetben soraik közé beépült ellenségként tekintettek az indiánokra. A háborúban vereséget szenvedett törzsek, hogy elkerüljék a nyílvánvaló megtorlást, menekülni kényszerültek; némely nemzetségek északra, a kanadai határ felé indultak útnak, mások pedig délnek, a mai Florida felé vonultak, amely ekkor még spanyol gyarmat volt, így nem tartozott Washington fennhatósága alá.
Andrew Jackson (1767-1845; hivatalban: 1829-1837), az Amerikai Egyesült Államok hetedik elnöke 1830. május 28-án látta el kézjegyével a délkeleti régióban élő indiánok áttelepítésére vonatkozó törvényt. A meglehetősen éles és gyötrelmesen vontatott szenátusi vita árán elfogadott törvény szerint az elnök tárgyalást kezdeményezett a déli területeken élő indián törzsekkel és őslakos népcsoportok Mississippitől nyugatra történő áttelepítése végett; az alku értelmében az indián feladták ezeket a területeket, melyért cserébe a szövetségi kormány a nagy folyón túl biztosít számukra helyet a letelepedésre, valamint pénzbeli kompenzációt folyósított.
A törvény fogadtatása bővelkedett az ellentmondásokban. A déli régióban élő fehérek számára komolyelőnyöket biztosított, hiszen ezáltal hozzáférhettek olyan termőföldekhez és nyersanyagforrásokhoz (ezen belül nemesfémlelőhelyekhez), amelyeket korábban az autonómiát gyakorló indiánok birtokoltak. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság egyértelmű aggályait fejezte ki, a keleti parti államok képviselői képmutatónak tartották a törvény indoklását (miszerint az új területeken jobb körülmények között gazdálkodhatnak, illetve jobb feltételek biztosítottak a törzsek fejlődéséhez), az indiánok pedig természetszerűen tiltakoztak a kényszerű áttelepítés ellen. A cseroki törzsek megkíséreltek szervezetten fellépni a rendelkezéssel szemben, tárgyalásokat kezdeményeztek és egységes fellépést gyakoroltak, de ennek ellenére sem rendelkeztek elégséges érdekérvényesítő képességgel a törvényhozás akaratával szemben.
Az indián törzsek áttelepítése 1830 őszén, a törvény hatályba lépését követően kezdődött meg. Az első népcsoport, akiket otthonuk elhagyására kényszerítettek, a csaktók voltak, akik egy Alabama, Mississippi és Louisiana állam területén fekvő, mintegy 45000 négyzetkilométeres területet birtokoltak. George W. Harkins, a törzs vezetője közleményben tette egyértelművé, hogy nem állt hatalmában megakadályozni a törvény végrehajtását: "Mi, csaktó indiánok inkább vállaljuk a szenvedést, ha ez a szabadság ára, mintsem hogy megalázó törvények uralkodjanak felettünk, amelyek lehetetlenné teszik számunkra, hogy hallassuk a hangunk."
Az áttelepítési program a tervek szerint 3 lépcsőben került végrehajtásra, 1831 és 1833 között. Az első konvoj november 1-jén került indításra; ebben a csoportban a Memphis és Vicksburg környékén élő indiánok kerültek összegyűjtésre. A transzport kezdetektől fogva baljóslatú vállalkozásnak bizoyult: bár az indiánokat a tervek szerint szekerekkel szállították volna nyugatra, a váratlanul jött árvíz tönkretette az utakat, így gyalog kellett folytatniuk az utat. Az árvíz mellett a hőmérséklet is szokatlanul hidegre váltott, havas eső és hóesés kezdődött, ami tovább nehezítette a menetoszlop előrejutását. A transzportban idősek, nők és gyermekek is szép számmal voltak, ugyanakkor az indiánok a haszonállataikat is terelték, így az áttelepítés a vártnál jóval lassabban zajlott, és előre nem látott problémák jelentkeztek. A lassú menet miatt elfogyott az élelmiszer, nem állt rendelkezésre orvosi ellátás és gyógyszer, holott a zord körülmények által megtépázott, szabad ég alatt éjszakázó indiánok közül napról napra egyre többen betegedtek meg a hosszú úton. Miután elérték a Mississippit,újabb nehézségekkel kellett szembesülniük: a jeges folyón nem tudtak biztonságosan közlekedni az indiánok túlpartra szállítására hívatott gőzhajók, így transzportnak tábort kellett vernie. Az indiánok hosszú heteken át vesztegeltek az átmeneti táborban, miközben elfogyott az élelmiszer, a kiutalható napi fejadagok siralmasan lecsökkentek, megfelelő ellátmány nem volt biztosított.
Torrente del Bosque (Géczi Zoltán) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2019. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
216 db bejegyzés |
| e év: |
868 db bejegyzés |
| Összes: |
868 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 204
- e Hét: 1124
- e Hónap: 1737
- e Év: 12671
|
|
|
Offline
