|
2019-04-19 12:22:22, péntek
|
| |
| |
Sajnos nem ismertem személyesen a fiatalon elhunyt Cser Zoltán mosonmagyaróvári költőt, de az 1993. október 22-én született Mosonmagyaróvár, 1956. október 26. c. versét annál inkább. Minden megemlékezésünkre beválogattuk, olvasható a www.emlekhely1956-movar.egalnet.hu ( ,, In memoriam 1956" a művészetben almenü - Irodalmi alkotások - Cser Zoltán album) weboldalunkon,de megjelentettük az 56-os Szövetség Híradó c. újságjában is.
Cser Zoltán
Mosonmagyaróvár, 1956. október 26.
Rab madár volt
a Szabadság!
Falak,rácsok között.
Tömeg.
Lyukas zászlók.
Himnusz, Szózat
Sortűz!
Vérbíróság!
Akasztás,
Börtön,
Akasztás.
Vér,vér, mindenütt vér!
A lánctalpak alatt széttiport szabadság halálhörgése!
Könnyek.
A teherautókról csöpögő
áldozatok vére!
Hősök sírján sárga láng,
Könnyek.
Szavak, szólamok!
Öntelt tettesek!
Ki vonja kérdőre őket?
Nády Mária mosonmagyaróvári költő, a Szivárvány Kör vezetőjének köszönhetően néhány újságcikk és vers alapján talán sikerül az emlékét Az én újságom 1956-ról c. blogomban megörökíteni.
A Kisalföld, 1995. október 12-ei számában jelent meg Klemencsics Szilvia Vele készült beszélgetése. Abból megtudhatjuk, hogy tizenkét éves korában írta első versét, s azóta versel. Alkotói kedvéhez a benne felgyülemlő feszültségek, indulatok adják a táptalajt. Mindaz, ami éri, a jó és a rossz egyaránt.
Önálló kötetben nem, de antológiákban és folyóiratokban jelentek meg versei. Mosonmagyaróváron a Szivárvány Kör alapításában vett részt, melynek haláláig megbecsült tagja volt.
Cser Zoltán filmezéssel is foglalkozott itt a városban, majd sokáig a Győri Filmstúdióban. Még filmesztétikai tanfolyamokat is szerveztek kollégáival az ország különböző településein. A filmezés mellett fotózott is, de betegsége már megakadályozta abban, hogy kiállítást rendezhessen belőlük. Betegsége okán tagja lett a Mosonmagyaróvári Mozgáskorlátozottak Egyesületének, akik harmincadik jubileumi közgyűlésükön külön is megemlékeztek róla. Nády Mária olvasta fel neki írt saját versét. (Nády Mária: Jelek, 2006)
Nády Mária
Titkok pántjai
(Cser Zoltán költőtársam emlékének)
Körüljárom tragikus életutadat.
Pályaíved szenvedésben csillog!
Titkok pántjai pattanva hullnak:
... Fájó magyar ősz
átkos, bús világában
ellentmondások között hallgatnak
leltárod értékéről ...
Szobád csendjében zenéltél
igaz, szabad éneket!
Hitet szórtál szerteszét
szolgagondok között.
Magadra találás magányában
szálfalánggal elégtél.
Elhunytakor Nády Mária a Szivárvány Kör vezetője búcsúzott tőle a Kisalföld 2002. augusztus 12-én számában megjelent írásával: Verseiben élt, égett
Megint szegényebbek lettünk ... A Szivárvány Kör tagjai és a magam nevében mély részvéttel veszünk búcsút Cser Zoltántól, a tehetséges szellemi szabadfoglalkozású költőtől, alkotótársunktól. Döbbenten fogadtuk a fájdalmas hírt.Tudtuk, hogy ,,gyermekparalízises-betegsége" miatt segítségre szorul, hogy nehezen mozdulhat ki szeretett otthonából. Tudtuk, hogy korunk szörnyű betegsége támadta meg, de nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan szakad ki örökre az életünkből. Szerettük, tiszteltük, segítettük alapító tagunkat: hitéért, szellemiségéért, veseiért, igaz barátságáért. Mostohagyerekként kezelték sokan, de ő nem adta fel.
Tudta hova tartozik. Köztünk és a hófehér papír előtt (ami szent volt neki) feloldódott. Szerelmes volt a szépbe, az álmaiba, a költészetbe: ez volt élete értelme, küldetése. Folyóiratokban publikált, húsz antológiában jelentek meg versei - ezekben és felolvasóesteken lépett a nyilvánosság elé. Szeretett volna egy kötetet. Már nagyon beteg volt, de a kéziratok eljutottak a kiadókba. Amikor utoljára felhívtam, azt mondta, hogy ,,tönkretettek". Most is hallom rekedtes hangját: káltón, halkulón, elcsuklón. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elhagy minket. Nagy a mi veszteségünk! Cser Zoltán alkotótársunk 52 évesen elköltözött földi világunkból az égiekhez. Nagyon hiányzik! Emléke szívünkben él. Versei örökségül ránk maradnak. Könnyes szemmel, nehéz szívvel búcsúzunk tőled, kedves Zoli! Nyugodj békében.
Sírja a mosoni temetőben található.
Sajnálatos, hogy még a halála után öt évvel, 2007-ben megjelent Merített örökség c. térségi (Szigetköz-Mosoni-síkság-Hanság) irodalmi antológiába sem fért bele neve, versei!
Azt nem tudom, hogy az elmúlt tizenhét év alatt aztán megjelent-e, de ha nem, jó lenne posztumusz kötetben tudni verseit, benne akár a fotográfusi időszakában készített helyi képeit is megmutatva! Hisz, ahogy az 1956-os verse, úgy az alábbi verse alapján is egy jobb sorsra, megismerésre, elismerésre méltó, fájdalmasan fiatalon elhunyt tehetséges költőre emlékezhetnénk.
Cser Zoltán
Irigység
A pénzemet nem irigyelhetitek
mert az nincs.
Irigylitek hát a szívemet.
Pszichikai légköri zavar!
Álnokság.
Oly kicsinyesek,
Oly szánandók vagytok
Ti intrikusok!
Már a szeretetet is irigylitek,
Azt amit én adok,
és azt amit én kapok!
Mert ti, Jánus-arcu
aljasok még azt sem tudtok!
Én igen, s ezért gazdag vagyok!
1995. április 28.
(Visszhang Antológia, 1997)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
