a viszkit és a vörösbort szeretted
s azt amikor felébred a víz felől a szél
s a skarlátvörös gömbtől naplementekor
bíborszínű lett a tenger amiben megfürödtél
szerettél élni s igazad lehetett
az élet olyan akár egy tele torokból feljövő kiáltás
nem kívántál bosszút de azt suttogtad amikor nagyon
fájt az emlékezés hogy nincsen megbocsátás
tudtad hogy nem jön jobb az egyesült Európa
leveti mint ócska rongyot s elhagyja elődei örökségét
s a pénznek hódol mert nem kell műveltség ott
hol minden ettől nyeri el fényét
beletörődtél hogy vége van és semmi nincs
boldogság sincs s nincsen öröklét
Offline
