Tóth Árpád: A tavaszi sugár,Dsida Jenő: Tavasz kezdetén,Tamás Ágnes: Úgy vágyom...,Lévay László : Még mindig remélek,Szabó M. Gita: A maradék idő,Rab Zsuzsa : Csavargóének, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

Tóth Árpád: A tavaszi sugár

2019-04-05 13:03:56, péntek

	Tóth Árpád: A tavaszi sugár A tavaszi sugár aranyburokba fonta A zsenge bokrokat s a bimbók reszkető Selyemgubóiból zománcos fényű pompa, Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén, A park-őrző, borús csillámu rácsvasak Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad. Egy lány jött az úton, virággal, sok virággal, Mellettem elsuhant, illatja megcsapott, Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal, Eltünt. Szívem zenélt. Merengve álltam ott...

0 komment , kategória: Tóth Árpád

Dsida Jenő: Tavasz kezdetén

2019-04-05 12:34:32, péntek

	Dsida Jenő: Tavasz kezdetén Néma várás ül ma a nagy világon. Csókos szellő rengeti vágyam árját, És kínzott szívek panaszos beszéde Tör ki belőlem. Vérszopó, vad zsarnok a tél. Nem enged Szóhoz jutni. Ámde uralma tűnik S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most Írt sebeimre. Merre jártatok, kicsi, zöld gyümölcsök, Illatos bimbók, fakadó rügyek, mind? Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk Egyre tirátok.

0 komment , kategória: Dsida Jenő

Tamás Ágnes: Úgy vágyom...

2019-04-05 12:25:28, péntek

	Tamás Ágnes: Úgy vágyom... Úgy vágyom a tiszta szóra, a csendre a suttogóra. A furfangot a kapzsit elvetem, a szívtelen hazugot megvetem! Úgy vágyom a tiszta szóra. mint tél a bársony hóra, mint tavasz a madárdalra, mint hívő ember, az isteni hívó szóra. Úgy vágyom a tiszta szóra, mint ritmust táncközben, a combok csókja, mint piruló pipacs a határba, ki a napfény ízét megkívánta. Úgy vágyom a tiszta szóra a csendre a suttogóra, mint feleség a hitvesi csókra, mikor a végtelent is átkarolja.

0 komment , kategória: Versek 4.

2019-04-05 10:57:48, péntek

	Lévay László : Még mindig remélek Minden nap egy másikat várok, Hol kékebb az ég, pirosabb a hajnal. Szebben süt a Nap, az emberek jobbak, S nem kell küzdeni annyi búval, bajjal. Minden nap egy másikat várok, Okos napot, hol nincsen már talány. Minden a helyén van, az ember ügyes, S boldogulhat végre valahány. Minden nap egy másikat várok. Bolond fejemmel még mindig remélek. És sétálok a szép ábrándok útján, Mert hiszek az emberben, amíg csak élek...

0 komment , kategória: Versek 4.

2019-04-05 10:34:38, péntek

	Szabó M. Gita A maradék idő Már így 80 felé lelassul az ember, lépése is lassú fáradt is talán, szembe alig jönnek, háta mögött többen kísérik mint emlék az út két oldalán. Már nem kergetik vágyak, csak úgy csendbe kéne eltölteni még a maradék időt, lassan mint egy patak pár halk csobbanással aminek a partján pár szál ibolya nőtt. Már fakuló szemére álmot sző a holnap, vagy az ősz borít rá tarka takarót, de lehet, a tavasz elűzi a felhőt s messzire sodorja a takarodót.

0 komment , kategória: Tigram (Szabó Gita)

Rab Zsuzsa : Csavargóének

2019-04-05 10:26:37, péntek

	Rab Zsuzsa : Csavargóének Csak az, aki senkié sem, az hihet még a mesében, az hihet még a csodában, mindhalálig- virulásban, az, akit sehol se várnak, annak mindig ajtót tárnak, aki üres már egészen, az hihet még a mesében, mehet fényben, lángzó szélben, didereghet napsütésben az, aki már senkié sem. Annak könnyű lépte alatt minden ösvény összeszalad, minden ösvény szerteszalad, szélnek háttal erre indul, megy egy kicsit, arra fordul az, akit sehol se várnak. Annak mindig ajtót tárnak. Lépdel könnyű szédülettel. Bámulnak rá rémülettel lehorganyzott, földbe ásott házak, vasketrec-lakások, ólom-arcra húzott zsákok, ól-melegű szuszogások. Aki üres már egészen, az hihet még a mesében, indulásban, érkezésben. Csak az, aki senkié sem.

0 komment , kategória: Rab Zsuzsa

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár