|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 21:23:28, szombat
|
| |
| |
És minden dolgok mélyén béke él
És minden tájak éjén csend lakik
S a végtelenség összhangot zenél
S örök valók csupán mély álmaink.
És minden bánat lassan béke lesz
És mindenik gyötrődés győzelem
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.
Testvéreim: a boldogság örök
S e tájon mind elmúló, ami jó
S az élet, a szép, nagy processzió,
Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen
S egy stációja van: a végtelen.
(1912)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 16:11:27, szombat
|
| |
| |
Szép Húsvét jött most, cifra és derült,
Uram-Istenem, ez se sikerült:
Egy kalendáriumi szomorúság.
Húsvétot vártam, mely jön fagyoson
S melyből száz emlék lelkembe oson
És megfagyasztja egész életemet.
És szép Húsvét jött, cifra és derült,
Uram-Istenem, ez se sikerült:
Egy nagy, megvigasztaló szomorúság. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 16:09:17, szombat
|
| |
| |
Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét... azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.
Ellátogatni kis Betániába,
mindenüvé, amerre elhaladt.
És lélekben királlyá gazdagodni
a szent, ezer emlékű út alatt.
Nekem ez a vágy idegen maradt.
Más volt a vágyam: Nőtt... növekedett...
lett belőle sóvárgás, akarat,
követelés: egyedül arra menni,
amerre Jézus lába most halad.
Nem von a régi csodák földje.
Új csodák életföldje vár.
Feltámadást, erőt ujjongva hirdet
a száz virágba zsendülő határ.
S az élő Krisztus feltámadva jár.
Magyar nyomort gyógyít. Édestestvérem
vak szemét nyitja színre, fényre meg.
S bár útjait szememmel el nem érem,
A lelkemen sejtésük átremeg.
Mért mennék messze, idegen vidékre
keresni, földi útja merre vitt?
Most akarom a lépteit követni:
Az élő Krisztus lépteit. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 16:06:43, szombat
|
| |
| |
Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó - mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.
Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, - most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.
Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, -
Krisztus, ilyen voltam én.
Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.
Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szurnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és e sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.
Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.
Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.
Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.
Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.
Fennakadva tüskeágon,
éjsötét nagy pusztaságon
étlen, szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.
S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.
Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan...
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus a keresztúton |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 15:57:31, szombat
|
| |
| |
Ahogyan a kisze ég,
úgy tűnjön el minden jég!
Csorduljon a jégcsap könnye,
éltet adjon minden csöppje!
Amikor a kisze lángol,
fusson a fagy hét határról!
Dőljön le az összes hófal,
tavasz jöjjön minden jóval: |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 15:55:50, szombat
|
| |
| |
Szimatoló szőrmókocskák, rejtekhelyük az erdő...
Hímes tojást fest majd minden tapsifüles tekergő.
Ellesi a csínját-bínját, megtervez új mintákat,
mert ki suta, kétbalkezes, tojást nem is pingálhat.
Nem akadt még ügyetlen nyúl, leleményes mindegyik,
a kis művészpalántákat erdőn, mezőn ismerik.
Hegyen innen, bércen túl is hírét vitték a cinkék,
talpraesett minden szőrmók, pedig elég picinykék.
Rejtőzni is megtanultak, ott osonnak nesztelen,
a jácintoktól illatozó, tulipános kertekben.
Kis fészkeket építenek, nagy a sürgés reggelig,
virágágyás, bokrok alja hímes tojással telik.
Kora reggel izgatottan kutatnak a gyerekek,
húsvét derűs varázslatát átjárja a szeretet.
Mennyi pompás míves tojás; kék ibolyás, orgonás!
Holnap is lesz vidám móka, kezdődik a locsolás |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-04-06 15:49:22, szombat
|
| |
| |
Meseerdő szélén játszanak az őzek,
a tavaszi szélben vígan kergetőznek.
Az ibolya virág szirmait kitárja,
régóta vágyódik meleg napsugárra.
Minden állat vigad, örül a tavasznak,
de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak.
A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek?
Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.
Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak,
tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak.
Összenéz két csibész, farkas és a róka,
nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.
Súgta a farkasnak a ravaszdi róka:
- Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka.
A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt,
elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.
Fenn a fa tetején a harkály is hallja,
miként szövetkezik a két gonosz bajra.
Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte,
és azt, amit hallott, rendre elmesélte.
Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen,
elrabolják majd a tojásokat szépen.
Azután felveszik a nyúl álruhákat,
és az őztanyánál ejtenek gidákat.
Háborog a mackó:- Ők lesznek a nyulak?!
Na, majd résen leszünk, jöjjenek az urak!
Most az őzikékhez és nyulakhoz szaladj,
de ne tudjon erről semmit a két ravasz.
El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban
ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában.
A két gonosz gyorsan a hátára vette,
nyúl álruhát öltve indultak sietve.
De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve,
izzadt homlokukat gyakran törölgetve.
Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt,
lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.
Az őztanya előtt terhüket letették,
és az őzikéket nyomban hívni kezdték:
- Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban
sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.
Ezzel a zsákokat máris bontogatták,
és a tartalmukat ki is borították.
De amint meglátták, méregbe gurultak,
mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.
Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen,
kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen.
Egymást hajigálta farkas és a róka,
kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.
Gonoszokat végül a mackó elkapta,
vélük a barlangját kitakaríttatta.
Most is ott söpörnek és sikálnak egyre,
nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Húsvét |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2019. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
450 db bejegyzés |
| e év: |
4631 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1431
- e Hét: 3612
- e Hónap: 36766
- e Év: 270513
|
|
|
Offline
