|
2019-05-15 21:55:54, szerda
|
| |
| |
Dáma Lovag Erdős Anna verse:
Ott, ahol a szobrok állnak
Ott, ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít a fák közt a rhododendo
virága
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek
Ahol az árvácska nő vadon
Ott átkarol a csendes nyugalom
Ott ahol tiszta levegőt visz a szellő
Magas fák csúcsa eget kémlelő
Madarak boldog éneke zeng
Hegyormok intenek neked
Nyugalomba ringat a lég
Ott szobrok állnak sorban
Üzenetet küldenek feléd
Fenn a hegyen erdők sűrűjében
,,Abigél" áll, karja vár ölelésre
Szeretetet várj, s hitet benne
Ki rátekint meggyógyul a szíve
Meggyógyul, mert szeretetet áraszt
Reményt, és hitet ad, hogy utat megtaláljad
Ott, ahol szobrok állnak sorban
Trianoni szenvedés nő alakban
A fájdalom soha nem múlik el
Szét darabolt magyar nemzetem
Száz év múlva is értünk könnyezel
Mint anya ki elvesztett gyermekeit hívja
Ökölbe szorult fáradt akarata
Bánat bronz szoborba öntve
Üzenet, a bocsánatkérés kőbe vésve
De a néma szobor csak áll magában
Úszik a fenyves ölén napsugárban
Egyszer megszakad e bronz szobor szíve
S megtalálja ismét az anyát elveszett gyermeke
Sopron városában vár e két szobor
Fenyves ölén, hogy ismét rátalálj
A remény a szívben nem veszhet el soha
Szoborral köszönt téged a hűség városa
Hogy emlékezzél, emlékeidben visszatérjenek
Köszöntsd őket, mert ők várnak téged!
2016.05.25.Sopron.
Dáma Lovag Erdős Anna
Róthné Nagy Zsuzsa..fotó.. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Legújabb verseim |
|
|
|
|
|
Offline
