|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2019-05-07 07:36:03, kedd
|
|
|
A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek
van véleményük és akaratuk, akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak
kockáztatni, lehetőségeket megragadni, akik nem vesztik el egyéniségüket a
tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban, akik nem
hajlandóak megalkudni a rosszal, akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját
önző kívánságaikra, akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt
csinálja, akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és
bőségben, akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség
és makacsság, akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.
Ted Engstrőm
|
|
|
0 komment
, kategória: Nőkről 2. |
|
|
|
|
|
2019-05-07 06:30:34, kedd
|
|
|
Mentovics Éva
Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.
Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.
Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.
Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.
Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál...
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.
Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti
|
|
|
0 komment
, kategória: Anyák napjára |
|
|
|
|
|
2019-05-07 06:28:14, kedd
|
|
|
Szergej Jeszenyin
Élsz-e, kedves, jó öreg szülém még?
Én is élek és köszöntelek!
A bukó nap esthajnali fényét
árassza el kis kunyhód felett!
Hallom, sokat búslakodol értem;
titkolva, hogy szíved nyugtalan,
régimódi, ócska ködmönkédben
ki-kijársz az útra untalan,
és a kéklő esti derengésben
gyakran rémlik föl neked a kép,
mintha kocsmai verekedésben
finn kés járná át fiad szívét.
Semmi bajom, nyugodj meg, te drága,
hessegesd el lidércálmodat.
Nem hal úgy meg, hogy viszont ne látna,
nem oly részeges a te fiad.
Rád a régi szeretettel gondol...
Él bennem és éltet a remény,
hogy zaklató, bomlott bánatomból
kis lakunkba visszatérek én.
Hazamegyek majd szüleimékhez,
mire vézna kertünkben a lomb
újra zöld. Csak aztán föl ne ébressz,
mint nyolc éve, kora hajnalon.
Föl ne keltsd, mi szunnyad már örökre,
meg ne bolygasd kihúnyt álmaim.
Elfáradtam, testem-lelkem összetörte
a koránjött sok csapás, a kín.
S ne taníts már imádkozni engem.
Nem kell! Nem visz út a múltba már.
Te vagy vigaszom, segítőm, életemben
te vagy az egyetlen fénysugár.
Édesanyám, ne szomorkodj értem,
ne legyen a szíved nyugtalan.
Régimódi, ócska ködmönkédben
ne járj ki az útra untalan.
|
|
|
0 komment
, kategória: Anyák napjára |
|
|
|
|
|
2019-05-07 06:18:21, kedd
|
|
|
Szuhanics Albert
Régi édesanyák, őrző angyalok,
boldogok voltunk míg ránk vigyáztatok.
Ételszagú konyhák emléke lebeg
illatokkal átszőtt pára-felleget.
Tűzhelyen főtt ebéd, meleg vacsora
ízei a szánkban, nem múlnak soha.
Kötényetek mögé bújnánk ma is úgy,
félelmeink ellen, ha kísért a múlt.
Simítaná fejünk ráncos kezetek,
ahogyan hűs árnyak megérintenek.
Sóhajok szárnyain vigasztalva még,
mint ahogy könnyű s szép álmot ad az ég.
Régi édesanyák, galambősz anyók,
mosóteknő mellett tanultuk a jót.
Ajkatokról folytak ősigék, szavak
s mi ittuk mint forrást megriadt vadak.
Úgy formázott kis szánk, hangot, mondatot,
hogy rajta szemetek fénye ragyogott.
Féltve és vigyázón adtátok nekünk
magyar anyanyelvünk, édes ételünk.
S ha néha udvaron teregettetek,
dalolva lépkedtünk olykor veletek.
Tiszta volt a szívünk, s mint fényes ruhák,
úgy őrzi meg lelkünk idők illatát.
|
|
|
0 komment
, kategória: Anyák napjára |
|
|
|
|
|
2019-05-07 05:31:40, kedd
|
|
|
Jókai Mór: Csak egy délután
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
|
|
|
0 komment
, kategória: Munka |
|
|
|
|
|
2019-05-07 05:07:00, kedd
|
|
|
Májusnak dallama van, melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan
igyekeznek lekottázni. Már mindent megkíséreltek e célból: de mindig
csak dallamos zenebona lett belőle, célzásokkal a gyöngyvirágra és a
mérsékelten viszonzott szerelemre.
Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne
valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is.
Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel,
fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle. Az asztal
varázsosan megterül, füvekkel és kétlábú állattal. De az emberek szíve
nehéz és nyugtalan. A májusi ünnep pogány és harsány. Minden lármázik,
mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar
illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító fényességével.
Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke.
Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé.
Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes,
értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat.
A májusi napfény kegyetlen és veszedelmesebb, mint az őrjöngő,
augusztusi napsütés, amely arany szablyával vagdalkozik maga körül,
keleti harcos módjára, vérben forgó szemekkel, eszeveszetten. A május
mérgekkel és aranytűvel öl, orgyilkos módra, kivédhetetlenül. Van májusi
gutaütés is. A természet nem érzelmes.
E hónap közhelye a szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és
egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet
tüneményeiben van valami kontárságból és a remekműből. Ez a hónap,
mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint
ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi
szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem
az általános közhangulat rémuralmának engedelmeskedik, a májusnak.
A májusi szerelemnek szeptemberben hódolattal és mély elcsodálkozással
köszönünk vissza. Lehetséges? Hol volt a szemünk? Májusban minden
nő Titánia kissé. Egy napon felébred a varázslatból, megnézi a naptárt,
bámulja az imádott szamárfejet, csodálkozik.
Emlékezem egy májusra, a tengeren, virág és lomb nélkül, Afrika és Európa
között, amikor mindaz, ami szárazföldön nyugtalanítja e titokzatos és pogány
hónapban az embereket, a tengerből áradt felém, a fény sugártöréséből, a
meleg szélből. Virág nélkül is kegyetlen a világ. Emlékezem májusi reggelekre,
gyermekkoromból, mikor a házi kápolnában ministráltunk, Mária oltára előtt,
liliomok és pünkösdi rózsák között. E reggelek dallamát hallom néha.
Emlékezem egy májusi délutánra, mikor csaknem meghaltam egy nő miatt.
Ez már nem történhet meg velem. Tapasztalt vagyok, óvatos. Feltartom
arcom a nyers, erjedő májusi fénybe, s behunyt szemmel gondolkodom:
Kár.
MÁRAI SÁNDOR
|
|
|
0 komment
, kategória: Virágok 1. |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2019. Május
| | |
|
|
ma: |
4 db bejegyzés |
e hónap: |
201 db bejegyzés |
e év: |
4376 db bejegyzés |
Összes: |
34472 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 884
- e Hét: 1683
- e Hónap: 12623
- e Év: 121267
|
|
|