|
2019-06-28 06:43:47, péntek
|
| |
| |
Alattomos gyilkos a gyűlölet,
észre sem veszed, úgy öl meg,
lelkedet méreggel itatja át,
megváltozik általa benned a világ.
Mit szépnek láttál homályba vész,
nem fogja fel sem szív, sem az ész,
a színes álmok mind tovatűnnek,
mint a gólyák, mikor elrepülnek.
Sötétség veszi uralmát a tájon,
lehet forró nyár, a lelkedben fázol,
oda a reménység, hit és szeretet,
minden mi fontos volt örökre elveszett.
Az édes ízek keserűvé válnak,
nem tudsz örülni a nyíló virágnak,
úgy érzed, már senki sem vár téged,
hazugság minden, tán az egész élet.
Ha nem akarsz elveszni, egyet tehetsz,
kiirtod magadból a gyűlöletet,
arra kényszeríted, hogy távozzon tőled,
így még boldog ember válhat belőled.
Vedd a fáradtságot, s nézz lelked mélyére,
a szeretet ott van, csak éltetni kéne,
ha táplálod, hidd el hamar meghálálja,
virágot bont minden apró kis csírája.
S meglásd, mikor a lelked kivirágzik,
jöhet a fagyos tél, már akkor sem fázik,
színes álmaid hozzád visszatérnek,
ajkaidon a nyár mézcseppjeit érzed.
Mert a szeretet Isten ajándéka,
minden földi halandót ezzel indít útra,
hogy mivé válik bennünk, az csak rajtunk áll,
a szeretet az élet, a gyűlölet halál.
Írta: Jobbné Nyilas Ildikó (Nilda)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Léleksimogató |
|
|
|
|
|
Offline
