|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 21:39:58, vasárnap
|
| |
| |
Reminiscere!
Uram, Te mindenre emlékszel.
Hallgattad első szívverésem.
Irgalmas odafigyeléssel
kísérted kicsiny tipegésem.
Emlékszel az első sírásra,
a gőgicsélő első szóra.
Nincs pillanat, mit elfelednél
és nincs előtted rejtekóra.
Amikor én még nem is voltam
és amióta lett a létem,
hogy is lehetne számba venni,
amit megadtál s tettél értem?
Meleg otthont, szülőt, barátot,
templomot, dalt, mosolyt és könnyet.
Mert Uram, mindenben Te voltál,
s számlálni a fövenyt is könnyebb.
Létem előtt már messze-messze,
túl század, ezred-forduláson,
emlékszel: ott élt terveidben
rabságom és szabadulásom.
Kezed vezette minden útam:
áldott, kísért, ott volt felettem
mindig: Uram, Te jól emlékszel.
Én annyi mindent elfeledtem.
Kishitűen hányszor megállok.
Szívem a földi porral számol.
Nem emlékszem. Eltűnt egészen
minden csodád íze a számból.
Nem emlékszem. Megint megbénít,
körül ha háborog a hullám.
Elmerülök, ha nem jössz újra,
új irgalom, ha nem borul rám.
Hogy soha, soha meg ne álljak,
hogy mindig, mindig rád tekintsek,
hogy végig, végig hű maradjak,
hogy szerteszét is erőt hintsek,
hogy villámos, sötét borúban
napod mégis ragyogjon... bennem,
s menjek előre, higgyek mégis:
taníts meg emlékezni - engem!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 20:51:30, vasárnap
|
| |
| |
"Individualista, fogyasztáscentrikus társadalomban élünk, amely nem önmegtagadásra, hanem önérvényesítésre nevel - vagyis arra, hogy mindig az egyéni szabadság, az érdek és a szükségletek álljanak az első helyen. Az önérvényesítést hangsúlyozó kultúrában azonban a megtorlás az első természetes reakció a sérelmekre, míg az amishokéhoz hasonló ellenkultúrák részéről - az önmegtagadás elvének köszönhetően - nagyobb valószínűséggel számíthatunk megbocsátásra. 'A többség tehát olyan kultúrában formálódott, amely a megtorlást támogatja, a kegyelmet pedig kigúnyolja' - vonják le a következtetést a szerzők nagyon helyesen.
Ez az oka tehát annak, hogy a gonoszsággal és szenvedéssel szemben tanúsított békesség és szeretet - akár a lancasteri amishok, akár a jeruzsálemi István, akár a kereszten függő Jézus mutat rá példát - az egyik leghatalmasabb bizonyságtétel Isten létezéséről, dicsőségéről és kegyelméről."
- Timothy Keller - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 20:40:49, vasárnap
|
| |
| |
"A keresztények a szenvedésre hivatkozva érveltek hitük magasabbrendűsége mellett... [mivel ők] jobban viselték a szenvedést, mint a pogányok."
- Rittgers - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 20:12:30, vasárnap
|
| |
| |
"Ha türelemmel viseljük nehézségeinket, miközben környezetünk tudja rólunk, hogy hívők vagyunk, Isten hatalmáról teszünk tanúbizonyságot."
- Timothy Keller - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 20:10:15, vasárnap
|
| |
| |
"Ha szenvedéseink közepette is bízunk Istenben, embertársaink előtt is megdicsőítjük őt. Nemcsak Isten látja, amikor a hívők helyesen viszonyulnak nehézségeikhez (és ezáltal őt dicsőítik), hanem a világ is megtapasztal ilyenkor valamit Isten nagyságából. Sőt talán semmi sem mutatja be őt hitelesebben a világnak."
- Timothy Keller - |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 15:18:58, vasárnap
|
| |
| |
Szent forrás tövén
Szent forrás tövére ültetetten
oly jó lenni mindig élő fának!
Lenn gyökeremre zúgnak a habok.
Tavasz van, halk virágot bonthatok,
Selymes rügyeknek titkát leshetem,
és túl minden Igén, Ígéreten
lehetek gazdag, gazdag, véghetetlen -
a szent forrás tövére ültetetten.
Hajnali szélben halkan megremeg
és súgja, zúgja lelkem minden ága,
fakadó rügye, feslő virága:
nem én... nem én... a forrás Jézus... Ő!
Övé itt minden élet és erő.
Minden virág, a lenge szélben ringó,
minden rügy, minden édes titkú bimbó,
minden, mi bennem, rajtam él, ragyog:
A Forrásé, a Forrásé vagyok!
Övé! Itt minden Őt hirdetni vágyik.
Kibontja lelkem ébresztő virágit.
Ragyogjanak a fényben, tavaszban,
S illatuk árja hadd hirdesse szerte,
Él ez a fa, mely gyökerét a szent
Örök Forrás áldott tövébe verte!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 15:06:01, vasárnap
|
| |
| |
A szent forrás tövén
Itt állok én a szent forrás tövén.
Fa vagyok, állok és a mélybe' lenn
zúg, zúg a gazdag ár, a végtelen.
Ágaimon a forrás élete
bont rügyeket, fakaszt virágokat.
Tikkasztó szél hiába látogat.
A ragyogva emelkedő napot
rügyes-virágosan köszöntöm én,
mert itt állok a szent forrás tövén.
Forrásom, Jézus, a Te fád vagyok,
egyre élőbb és egyre gazdagabb.
És lenn örökre zúg a tiszta hab.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 13:16:49, vasárnap
|
| |
| |
Isten szava
A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.
Szívünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.
Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.
S míg födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.
Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 13:05:34, vasárnap
|
| |
| |
Semper Idem, vagy
Útban az életen át
Micsoda zengő, boldog áradás!
Nagy új tavasz derült a télvilágra.
Tegnapról mára minden újra más:
felérezünk madárcsapat dalára,
szívjuk a várt virágok illatát,
derűs utunknak nincsen semmi árnya.
Megyek a zengő, víg világon át:
Ímé, az Úrnak szolgálóleánya.
Tudom, hogy nemsokára itt a nyár:
kalászba szökken, ami most vetés még,
és peng a sarló, cseng a kasza már,
hordja a szél aratók nevetését.
Kasza kezemben én is elmegyek
aratni ott, amerre Ő kívánja,
zengve tovább a régi éneket:
Ímé, az Úrnak szolgálóleánya.
Tudom, hogy ősz lesz. Szertehordja mind
szele lehulló levelét a fáknak,
hogy sírni tudna, mikor széttekint,
aki csak egyet ismer, egy hazát csak.
A könnyes, bús világban én leszek
a költöző madárnak boldog szárnya,
mögöttem hagyva holt vidékeket:
Ímé, az Úrnak szolgálóleánya.
Tudom, a tél majd üldözőbe vesz,
már-már elér dermesztő ölelése.
De diadalma rajtam mégse lesz,
nem, győzedelme a halálnak mégse.
Ő jön elém, és megoldásra lel
benne tél és halál minden talánya.
Karján emel, hazám úgy érem el:
Élet Urának szolgálóleánya.
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-07-21 08:20:59, vasárnap
|
| |
| |
,,Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." 1Péter 5,7
Lehetséges egy hosszú életen át hitben élni úgy, hogy közben sohasem tanuljuk meg gondjainkat az Úrra vetni. Megtanulhatjuk könyv nélkül ezt az igeverset, sőt, prédikálhatunk róla másoknak úgy, hogy eközben nem váltjuk át saját életünkben cselekedetté. Értelmünkkel tudjuk, hogy Isten gondoskodik rólunk, törődik ügyeinkkel, még a legnagyobb nehézségeket is kezébe veheti! Ugyanakkor pedig éjszaka álmatlanul hánykolódunk ágyunkban, gondokat csinálunk magunknak, idegeink felőrlődnek, és a legrosszabbtól tartunk.
Pedig nem kell ennek így lennie! Van egy barátom, akinek több nehézsége és problémája akad, mint amit mi egyáltalán ismerünk. Ha mindezeket egyedül kellene hordoznia, hamarosan súlyos idegbeteg lenne. Mit tesz hát? Nyomorúságait teljes egészében az Úr elé viszi, és ott is hagyja. Feláll térdeiről, bebújik ágyába, talán elzümmög néhány strófát egy evangéliumi énekből, és azután egy szempillantás alatt elalszik.
Egy Bill nevű testvér mondta egyszer LeRoy Eimsnek: ,,LeRoy, vigasztalást találtam az 1Péter 5,7-ben. Rájöttem, hogy vagy én hordozom életemben a terheket, vagy az Úr Jézus. Elhatároztam, hogy Őrá vetem őket."
Eims elhatározta, hogy ő is megkísérli ezt. Ezt írta: ,,Fölmentem a szobámba, és imádkozni kezdtem. Amennyire csak tőlem tellett, megpróbáltam azt tenni, amit Bill mondott. Már hónapok óta valami súlyosan megfeküdte a gyomromat. És most szó szerint éreztem, hogyan oldódik fel bennem az a valami. Megtapasztaltam Isten szabadítását. Nem, a probléma nem tűnt el, mindmáig megvan. De a teher eltűnt. Többé nincsenek álmatlan éjszakáim, és nem sírom álomba magamat. Vidám lélekkel és hálás szívvel tudok becsületesen szembenézni a terhekkel."
Isten arra biztat engem,
hogy Reá vessem minden terhem,
s bizalommal tegyem kezébe
nehézséget, s életem!
S én mit teszek?
A váratlan jött bajok láttán
elvesztem mind bizalmamat,
s magam cipelem gondomat!
Pedig a Megváltó nekünk is mondja:
Ne erőlködj a lehetetlenen,
ne cipeld a problémáidat,
tedd hittel mind a kezembe,
és megnyugszol az én igám alatt!
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2019. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
191 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5227
- e Hét: 11473
- e Hónap: 40785
- e Év: 228587
|
|
|
Online
