|
2019-07-25 07:50:15, csütörtök
|
| |
| |
Papp Ádám: Nincs haragom
Megmosolygom már azt,
aki bánt, s aki valaha bántott,
hisz nem élhetjük meg sosem
ugyanúgy a világot.
Bármennyire szeretnénk,
van, kiben a jóság csak néhai vendég,
de van még, akiben - míg él -
szüntelen marad ez a szándék.
Nem könnyű mindig jónak lenni,
s nem várhatunk folyton ölelést,
de a jóság igazát adva
kivehetjük a másik kezéből a kést.
Én már nem törődöm azzal,
ki rám ront, ha épp azt akarja,
hisz lepereg minden, mert
az ilyet már a szívem se hallja.
Elkerülöm a rút tetteket,
s az emberi csaholást.
Csak a jóság java érdekel,
s hogy ne bántsak soha mást.
Nincs haragom, de ha lenne,
már rég elfelejteném.
Az van, ami könnyed, ami szép,
s amit magamban mindig szeretnék.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
Offline
