|
2019-08-16 09:36:43, péntek
|
| |
| |
30 éve szabadon Emlékév
Érdekességek, furcsaságok a mosonmagyaróvári 1956-os emlékhelyek történetéből 1989-2019
1992. Városháza emléktábla
Mosonmagyaróvár város Önkormányzatának Képviselőtestülete 1992-ben két ötvenhatos vonatkozású határozatot hozott. Az egyikben hozzájárult, hogy az 1991-ben alakult, de bíróságilag 1992. március 30-án bejegyzett Mosonmagyaróvári '56-os Egyesület elhelyezhesse első emléktábláját, méghozzá a Polgármesteri Hivatal Fő utcai bejárata első oszlopának nyugati oldalára, 55x44 cm-es nagyságban.
A másik határozat pedig arról szólt, hogy a Képviselőtestület az Ipartelepen az 5091/1 hrsz. közterületet ( az 1956. október 26-ai sortűz helyszíne) 56-os emlékparknak nevezi el. ( Ennek megjelenítése se akkor, se azóta nem történt meg.)
A városháza egyik oszlopára szerelt tábla felirata: Ebben az épületben alakult meg 1956. október 26-án a magyar nemzeti tanács helyi szervezete.
Avatása 1992. október 26-án volt. Avató beszédet Ebinger Endre '56-ban óvári gimnáziumi tanár, az ötvenhatos nemzeti tanács, az 5-ös bizottság tagja, a forradalom leverése utáni megtorlások elszenvedője mondott.
Szavai így hangoztak:
,,A forradalom elfojtása után mindenki tudta, hogy 1956-ban Magyarországon forradalom volt, de senki sem beszélhetett róla valóságnak megfelelően szíve szerint, emlékét leplezni kellett, nevét sem lehetett kiejteni. Mi Mosonmagyaróváriak mindig emlékeztünk. Ki-ki a maga módján, szűk családi körben, barátok között, templomokban, temetőkben, börtönökben. Ez a lappangó emlékezés adta az erőt és bátorságot ennek a városnak, hogy három évtized eltelte után az országban szinte elsőként nyíltan és hangosan megszólalt.
Azóta e napon évről-évre emlékezünk alapkőletétellel, kopjafák állításával, emlékműavatással. Most is az 56-os emlékparkhoz indulunk.
Előtte azonban itt a városháza bejáratánál méltó és maradandó táblát avatunk annak a testületnek emlékére, amely a forradalom alatt a város vezető testülete volt. Megemlékezünk arról a Nemzeti Tanácsról, amely a forradalom viharában jött létre, a fegyverek, a gyász, az indulatok viharában.
A régi, rendíthetetlennek hitt hatalom összeomlására forradalmi erő még nem jött létre, az indulatok elszabadultak, a város összeroppant. Ezekben a sorsdöntő órákban az emberek városszerte az eseményeket tárgyalták és küldötteket választottak.
Akkor én gimnáziumi tanár voltam itt. 24 éves. A város pedagógusai - egy viharos gyűlés után - azzal a megbízással küldtek a városháza épületébe, hogy a pedagógusok érdekei mellett a mosonmagyaróvári ifjúságot is képviseljen.
Ebben az épületben alakult meg a Nemzeti Tanács, mely magára vállalta a város ideiglenes irányítását. Ezt a város polgáraival falragaszon tudatta, melyben a Nemzeti Tanács a forradalmat a magyar nép győzelmének nevezte, hitet tett a rend és nyugalom helyreállítására.
Említést érdemel, hogy később, a megtorlás idején pár soros falragasz nyomdai engedélyezése is bűncselekménynek számított és ezért hurcolták meg a városház akkori igazgatási osztályvezetőjét Pál Sándort is.
A Nemzeti Tanács megalakulása után osztozott a város gyászában, fájdalmában, halottait eltemette és előre tekintett. A város sebesültjeinek vér, Budapestnek segítség kellett. A mosonmagyaróvári Nemzeti Tanács tartotta kezében az ország egyik ütőerét, Hegyeshalmot. Hegyeshalom hirtelen kiemelkedő szerepet kapott. Óriásira nőtt a személy és áruforgalom, Az üzemi Munkástanácsoknak döntő szerepük volt a segélyszállítmányok továbbításában. Megalakult a Nemzetőrség. A határ őrzését a Katonai Tanács vette át Ambrus őrnagy vezetésével. A felesketett gazdászhallgatók járőröztek, vigyáztak a rendre. A Nemzeti Tanács a kórház orvosainak segítségével a rendkívüli nehéz körülmények ellenére is biztosítani tudta a város sebesültjeinek ellátását.
Később, a Nemzeti Tanács ez irányú tevékenységéről nyilatkozva Dr. Vida Ferenc - a hírhedt vérbíró - a Legfelsőbb Bíróságon ezt azért minősítette bűncselekménynek, mert a vér és gyógyszer az ellenforradalmárok számára érkezett. E kijelentés nemcsak a mosonmagyaróvári Nemzeti Tanács, hanem az egész emberiség arculcsapása volt.
A forradalom győzött. Benne részt venni csodálatos és megrendítő volt. A Nemzeti Tanács az üzemi Munkástanácsokkal egyetértve november 5-ére meghirdette a város egész területére a munka elkezdését.
November 2-án azonban már vészjósló jelek mutatkoztak. Abda, Öttevény sorra jelezte telefonon a rajtuk áthaladó szovjet páncélosok számát. A túlerő félelmetes volt. A határt a szovjet páncélosok hermetikusan lezárták.
A történelem fintora, hogy míg az ország ezekben a napokban az Amerikai Egyesült Államoktól várt hathatós segítséget, addig a város Nemzeti Tanácsának egyik utolsó tevékenysége éppen segítségnyújtás volt a vesztegzár miatt itt rekedt és a szovjetek őrizetébe került nyugati és amerikai diplomata-családtagok kimentésére és elszállásolására.
November 4-én hajnalban a szovjetek lefegyverezték az épületben tartózkodó kis létszámú nemzetőrséget és a városházát elfoglalták. PA szovjet páncélosok körülvették az Akadémia várépületét. A reggeli órákban a helyzet kritikussá vált. Lugosi Géza, a Nemzeti Tanács elnökének kérésére a gazdászhallgatók fájó szívvel, könnyes szemekkel letették a fegyvert. Elkerültük a további vérontást.
November 5-én Szuvorov alezredes erőszakkal átvette a hatalmat. A Nemzeti Tanács megszűnt.
Tagjai nem voltak hősök, csupán a városért, a forradalom teljes győzelméért tenni akaró polgárok.
Az 56-os forradalom befejezetlen maradt. 1989-ben újra elkezdtük. Folytatása, a forradalom teljes győzelmének kivívása a mai fiatal generáció kötelessége. Legyen ehhez példakép a Nemzeti Tanács tenni akarása, adjon nekik erőt és segítse őket 56 szelleme."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
