|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 21:12:14, szombat
|
| |
| |
2013 márciusi hófergetegre és az ÖNZETLEN SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRA gondolva elővettem ezt az írásomat. HÁLÁS SZÍVVEL GONDOLOK VISSZA ARRA A HÁROM NAPRA, mert akkor senki nem úgy tekintett embertársára, hogy az JOBB- vagy BALOLDALI-e. Egyszerűen "csak" EMBEREK voltunk, akiket összekovácsolt a természeti(?) KATASZTRÓFA okozta egymásrautaltság.
2013. március 14-15-16-án ezrek rekedtek a jeges-havas utakon - köztük fiamék, 11 hónapos kicsi fiúkkal.
Képek itt is: http://furaila.xfree.hu/274498
A Facebookon próbáltam fiamékat és 11 hónapos kicsi unokámat kiszabadítani a hó fogságából 14-15-én. Közben, az asztali számítógépem lefagyott, mint minden nemzeti ünnep előtt és alatt. Majd, elővettem a féltve őrzött laptopot és azon próbáltam a Facebookon fórumozva segíteni. Most vettem csak igazán nagy hasznát, hogy "vakon" tudok gépelni.
. A katasztrófa-elhárítók ügyeletese hasznos tanácsokkal látott el, amit továbbítottam a hó fogságában,rekedteknek. Fontos volt, hogy a kipufogócső ne duguljon el a hótól. A folyamatos lapátolást is nehezítette az orkán erejű szél. Csakis 1 kézzel lehetett lapátolni, mert a másikkal meg kellett az autóba kapaszkodni...
12 órás küzdelem után elértem azt az információ-áramlást, melynek köszönhetően sikerült - az útmenti korlátot megbontva - KIVEZETTETNI fiamékat - és azokat, akikkel már tizedik órája, egy konvojban küzdöttek a hófúvással a hideg éjszakában
Fiamékat egy útmenti benzinkút biztonságába menekítették. Végül, 15-én reggel elhagyták a biztonságos benzinkutat és a tilalmam ellenére elindultak szállást keresni. Így kötöttek ki VÁRPALOTÁN, ahonnan sem ki sem be, mert olyan hótorlaszok zárták el a külvilágtól... Ekkor tettem közzé azt a felhívást, melyben a VÁRPALOTAIAKTÓL kértem segítséget és megadtam az őskori, de életmentőnek tűnő telefonom számát. Már az első jelentkezővel sikerült fiaméknak megegyezni és egy csodás estét, valamint éjszakát tölthettek egy VÁRPALOTAI családnál. Ahol, valósággal a tenyerükön hordozták 11 hónapos unokámat és ételt, italt, jó-szót és érdek nélküli SZERETET kaptak, melynek biztonságában tölthették a 16-ra virradó éjszakát.
Addigra már kiszabadították KAPOSVÁRT a hó fogságából és búcsút véve jótevőiktől, elindultak HAZA. Fiam, ismerve aggodalmamat már csak akkor szólt, amikor a mi utcánkban lévő bevásárló-helyre beugrottak pelenkáért meg mindazért, amire HIRTELEN szükségük volt... Majd, épségben, egészségben megérkeztek.
A viszontlátás örömét még most is érzem, annyira leírhatatlanul boldogságos volt!
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, AKI SEGÍTETT, VAGY SEGÍTENI AKART!!! KÖSZÖNÖM a facebookos csoportokon a segélykérő üzenetem megosztását, és legfőképpen, a VÁRPALOTAI EMBEREKNEK, akik egy-emberként akarták még 17-én is befogadni 11 hónapos kicsi unokámat és fiamékat!
Bocsánatot kérek mindenkitől, akinek nem tudtam a mobilomon válaszolni! És bocsánatot kérek azoktól is, akik hiába hívtak, mert én egy idő után kikapcsoltam a telefont...
Minden estre, csodálatos volt megtapasztalni embertársaim szeretetét és törődését.
Visszaadták az emberi jóságba vetett hitemet!
Érdemes jót akarni és cselekedni!!! Sőt, csak így érdemes élni és bármit megcselekedni!!!
*
Szeretettel, Bóna Mária Ilona, a segítséget kérő és kapó nagymama
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 20:23:58, szombat
|
| |
| |
2. rész: ,,ÚGY KELEK FEL MINDEN REGGEL, mintha a HAZA SORSA MÚLNA RAJTAM." Az 1. rész itt olvasható: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2508838009152180&set=a.57438879259712 1&type=3&theater
Még évekig az volt az érzésem, egy-egy ilyen rendezvény után - hazaérve Pesterzsébetre - mintha egy másik világba, egy ,,Vörös Zónába" tévedtem volna! Évekkel később jöttem arra rá, hogy a háttérből Boross Péter világszövetségi elnöksége melletti kampány része volt tulajdonképpen ez az egész magyar nők világfóruma. Aztán, hogy nem választották meg őt a Magyarok Világszövetségének elnökévé, szépen el lett felejtve mindaz, amiről mi ott konferenciáztunk. Sőt, a Fidesz-kormányzás idején Boross Péter, mint miniszterelnöki tanácsadó, éberen őrködött azon, hogy az a bizonyos ,,Paktum" is be legyen tartva és a Magyarok Háza se kapjon többé állami támogatást a tevékenységéhez...
Ó, de sokszor keresztezte életutamat az az ember, aki kedvéért még Pongrátz Gergely is visszalépett a jelöltségtől! Könnyes szemekkel nyilatkozta a kamerába, hogy:
- ,,Magyar testvéreim, fogjunk össze! Könyörgöm, merjünk indiánok lenni!".
Döbbenten néztem a képernyőt és nem értettem, hogy miért akarja egy volt forradalmár, egy 1956-os hős azt, hogy a magyarok rezervátumává váljon Magyarország, ahol úgy élnénk, mint az indiánok Amerikában!
- ,,A csuda se akar indián lenni a saját hazájában! Még szerencse, hogy sem őt, sem Boross Pétert nem választották meg a Magyarok Világszövetsége elnökévé!" - gondoltam magamban gyanútlanul.
Viszont, ami ezt követően várt az új elnökre, Patrubány Miklósra, - hát az sem irigylésre méltó! Azóta már azt is tudom, hogy ez is egyfajta előzetes háttéralku tárgya volt.
Pongrátz Gergelynek írtam később egy levelet, amire választ nem kaptam, csak jött a hír nem sokkal később, hogy szívrohamot kapott és meghalt. Pedig, nagyon szerettem volna vele beszélgetni!!!
A Magyar Nők Világfórumát még egy-két alkalommal megrendezték, de hogy még a helyi MDF-esek sem voltak kíváncsiak az ott történtekre, azon gondolkoztam, hogy kilépek a helyi szervezetből.
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-12 20:20:51, szombat
|
| |
| |
,,ÚGY KELEK FEL MINDEN REGGEL ÉS ÚGY LÁTOK MUNKÁHOZ, MINTHA A HAZA SORSA MÚLNA RAJTAM." (Kovács Jánosné, Magyar Nők Világfóruma 1999)
1999-ben csodálatos érzés volt találkozni a világ minden tájáról összesereglett lányokkal, asszonyokkal! Volt ott a határon túli magyarok lakta területekről, Kanadától Ausztráliáig, valamint határon belül: Kecskeméttől Pécsig, Soprontól Nyíregyházáig, mindenféle foglalkozású és hitvallású magyar nőtársam.
Ott ismertem meg Sz. Fehér Violát, aki az árvák túlcsorduló szeretet-képességével és szeretet-éhségével - szép versekbe öntve mondta el érzéseit.
Ott ismertem meg Törley Mária szobrászművészt és műveinek egy részét. Szép (női)-szoboralakjai a szeretet-szépség közvetítői. (Ott tudtam meg róla, hogy a híres Törley pezsgő-gyáros dédunokája.)
Ott ismertem meg a Csillagszemű népi- gyermek-táncegyüttes vezetőjét. Az ötgyermekes családanya karcsún-szőkén olyan óvodákról mesélt, ahol a népi tánc hozzá tartozik a kicsinyek mindennapos tevékenységéhez. És, hogy ezzel, még mi mindent sajátítanak el gyermekkorban! Például, megtanulják a fiúk és lányok közti különbséget és azt a viselkedést, ami előkészítője lehet a későbbi egészséges párkapcsolat kialakításában.
Rajtuk kívül még számos, nagyszerű asszonyt ismerhettem meg! Például, Kovács Jánosnét, egy kecskeméti vendéglátós asszonyt, aki a színpadon, mikrofonba mondhatta vallomását életéről, munkájáról, hazaszeretetéről. Soha nem felejtem el egy mondatát:
- ,,Úgy kelek fel minden reggel és látok munkához, mintha a haza sorsa múlna rajtam..."
Akkor nagyon büszke voltam arra, hogy részese lehettem azoknak az eseményeknek... Ma már inkább szégyellem, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy egy újabb politikai játszma sakkfigurái voltunk csak... semmi több. De, hogy két évtized múlva is ez lesz a magyarországi közéletre jellemző, azt nem gondoltam volna.
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2019. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
30 db bejegyzés |
| e év: |
202 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 213
- e Hét: 7211
- e Hónap: 8158
- e Év: 44099
|
|
|
Offline
