|
2019-10-30 15:33:27, szerda
|
| |
| |
Irta : Aranyos Ervin
Halottak napján,
gondolkoz el, kérlek !
Mennyire fontosak
azok akik élnek ?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel ?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el ?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmult szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnel
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a sziv nem ápol.
Pedig a halottak
a szivünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
Miért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földé porladt testet
látogatsz a sirnál.
Élőként tehetnél,
ahelyet, hogy sirnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg sem látod
-tudod- attól félek,
megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amig késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szivedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
