Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Szót emelek
  2019-11-10 17:32:30, vasárnap
 
  Szót emelek

Azt mondanátok, nincs hozzá közöm.
De én mindennap összeütközöm
magammal, és csatázik szüntelen,
mert hallgatni nem adatott nekem.

Csak az hallgathat most, aki gyáva,
akinek nincsen szabadsága, mert
gúzsba köti a közöny, félelem:
nekem egyik sem a természetem.

Szót mindig azokért emelek,
kik jajgatnak, könnyet ejtenek.
Akit a zsarnok hatalmában tart,
akiket a nyomor korbácsa hajt.

Ha ártatlant űz fegyvernek éle,
és igaz ügyért folyik a vére:
az ereimben felforr a vér,
és elborít a szent szenvedély.

És messze szállok szabadon,
előttem nincs semmilyen határ.
Én nem ismerek parancsot,
vagy börtönt, ami magába zár.

Egy az én törvényem, és egy az én hitem.
Egy a parancs, ami lelkemben ég:
szeretni mindenkit az egész világon,
és gyűlölni a kínt, a szenvedést.

Odamegyek, ahol a nyomorult
segítségért nyújtja ki kezét:
viszem a lelkemben Isten szavát,
a szeretet szép üzenetét.

Páskulyné Kovács Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lélekben buzgó
  2019-11-10 16:42:46, vasárnap
 
  "...a lélekben buzgók..." Róma 12,11

A fizika egyik törvénye az, hogy a testek hajlamosak a mozgási energia elveszítésére, a leállásra, a kiégésre. Természetesen ez így nem tudományos meghatározás, de a mindennapi életben ezt tapasztaljuk.

Tudjuk például, hogy a Nap elképzelhetetlen gyorsasággal ég, és ha még sokáig képes is erre, ez az időszak egyszer véget ér.

Az élő testek megöregszenek, elhalnak, és ismét porrá lesznek. A kezünkkel mozgásba hozott inga egyre lassabban leng, és végül megáll. A forró víz a szoba hőmérsékletére hűl le. A fémek elveszítik fényüket, és homályosak lesznek. A színek kifakulnak. Semmi sem marad meg vég nélkül a maga állapotában, és nem létezik ,,perpetuum mobile" (örökmozgó). Változás és pusztulás ér minden dolgot.

Maga a világ is elöregszik. Mikor a Biblia az égről és a földről beszél, azt mondja: ,,Azok elpusztulnak, de Te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; Te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el" (Zsid 1,11-12).

Sajnos, úgy látszik, mintha a lelki világban hasonló törvény léteznék. Ez egyaránt érvényes egyes emberekre, gyülekezetekre, mozgalmakra és intézményekre.

Ha valaki jól kezdi keresztyén életét, mindig fennáll a veszély, hogy buzgósága alábbhagy, ereje csökken, és lelki látóköre fokozatosan elhalványul. Elgyöngülünk, önteltté válunk, kihűlünk és megöregszünk.

Ugyanezt lehet elmondani gyülekezetekről. Sok gyülekezet keletkezett már a Szentlélek által. Tüzük éveken át fényesen égett. De azután elkezdődött a hanyatlás. A gyülekezetben nincs már meg az első szeretet (lásd Jel 2,4). Az igehirdetés izzó buzgalmának helyét a rutinszerű szolgálatok foglalták el. A tanítás tisztaságát feláldozták talán valamilyen semmit érő egységért, és végül egy üres ház tanúskodik némán arról, hogy odalett minden dicsőség.

A mozgalmak és intézmények alá vannak vetve a romlásnak. Talán benső közösséggel kezdődtek, de azután áttértek a szociális területre, és elhanyagolták az evangéliumot. Vagy a Szentlélek tüzével kezdődtek, de azután visszaestek a szertartásosságba és formalizmusba. Óvakodnunk kell a lelki hanyatlástól azáltal, hogy megmaradunk ,,lélekben buzgók"-nak.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Krisztus követői vagyunk
  2019-11-10 16:36:23, vasárnap
 
  ,,Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek." (1Kor 3,4-5)

Kérlek, ne emlegessétek az én nevemet, és ne nevezzétek magatokat lutherieknek, hanem keresztyéneknek. Ugyan kicsoda Luther? Hiszen a tanítás nem az enyém. Nem is feszíttettem keresztre senkiért. Szent Pál nem szenvedte, hogy a keresztyének magukat Pál-követőknek, Péter-pártiaknak nevezzék, hanem [azt szerette, ha] keresztyéneknek. Hogy jöhetnék én, szegény, bűdös étke a férgeknek ahhoz, hogy Krisztus gyermekeit az én szerencsétlen nevemről nevezzék? De ha úgy véled, hogy Luther tanítása evangéliumi, akkor nem kell Luthert egészen elvetned, különben vele együtt tanítását is elveted, amelyet pedig Krisztus tanításaként ismertél fel. Ha Timóteusnak elég lett volna, hogy ő az evangéliumot ismeri, akkor Pál nem parancsolta volna meg neki, hogy ne szégyelje őt. Nem az ő személyét, hanem azt, aki az evangélium miatt fogoly volt. Ha Timóteus azt mondta volna:- Én nem tartok sem Pállal, sem Péterrel, hanem Krisztussal -, tudván azonban, hogy Pál és Péter Krisztust prédikálják, akkor ezzel Krisztust magát is megtagadta volna. Mert Krisztus ezt mondja Máté 10-ben: Aki titeket befogad, engem fogad be. Aki titeket megvet, engem vet meg.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
A nagy titok
  2019-11-10 07:36:11, vasárnap
 
  A nagy titok

Elég! Mondtam Illéssel összerogyva,
és ültem fájón, csendesen zokogva.
Elég, Uram! Elfáradtam már,
s ha visszanézek sok, elvesztett csatán,
miért volt a harc, a küzdelem?
- Most leteszem elbukott életem.
Vedd el, Uram, és tedd, amit akarsz!
Látod, nem arattam fényes diadalt:
pedig mennyi álom, remény
lelkesített az út kezdetén.
Hittem, hogy az út végén, mint győztes,
emelt fővel állok meg előtted.
S most megkopott hitem rongyaiba bújva
remegve mondom utolsó imám,
százszorosan érezve minden kínt,
sír bennem minden, minden ami fáj.
- Mondtam, mondtam még sokáig,
és én nem is tudom,
szívem keserű forrásából,
milyen szavak buggyantak ajkamon.
S mint idétlen, ki elvesztett mindent,
amiért már százszor fizetett,
üres kezeim az ég felé tártam:
Isten! Én vagyok elveszett gyermeked!
- Most nincs előttem út tovább,
fáradt fejem a porba hajtom:
Te akartad, hogy higgyek Benned,
mégis elveszett, elbukott a harcom.
- És ott az útszéli homokban,
mint elszálló, könnyű fuvalom,
valószerűtlen neszt hallottam, és
csitult a kín, enyhült a fájdalom.
Az időtlen időből hullt reám
az éltet adó, megújult remény,
tartalmat kapott újra az élet,
szépséget, mint az út kezdetén.
Percről percre új erőt kaptam,
míg vonult előttem az emlékezet:
Isten Lelke megpihent rajtam,
mint a hórebi sziklák szirjei felett.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte tőlem is -
Mit csinálsz itt? Lelked miért zokog?
Hát nem ismertél meg Karmelen?
Félelemre lehet-e okod?
- Tovább küldött úgy, mint ahogy Illést,
és feltárult előttem a nagy titok:
- a karmel-hegyi győzelem nagy hőse
nem Illés volt, és nem is én vagyok.

Páskulyné Kovács Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 533 db bejegyzés
e év: 7854 db bejegyzés
Összes: 35788 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 791
  • e Hét: 1995
  • e Hónap: 12406
  • e Év: 131498
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.