|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2019-11-28 21:02:36, csütörtök
|
| |
| |
Az adventi időszak a kis Jézus megszületésére való várakozásról szól és egyben a lelki elmélyülésre késztet. Advent 4 vasárnapja, illetve az azokat szimbolizáló gyertyák a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik. Az első vasárnap a legfontosabb, hiszen ekkor kezdődik el a felkészülési időszak. Éppen ezért ez a nap arra ösztönöz bennünket, hogy megnyíljunk. Mind magunknak, mind mások felé is.
A szívekben ekkor kell fellobbannia a lángnak, ami a Szent Este közeledtével egyre csak növekszik, s hagynunk kell e Fényes Lángot Lobogni egész éven át. Sokkal több Angyal van jelen ilyenkor a földön, Advent Angyalai szállnak közénk, s Szeretetüket, Fényüket árasztják a világra és az emberekre. Segítik az emberek között a kommunikációt és a lelkek egymásra találását, erősítik a Szeretetet az emberek között. Ha túlságosan a mindennapok gondjaival, teendőivel vagy elfoglalva, akkor észre sem veszed, hogy történik valami, nehezebben érzékeled a Szeretetüket, ha viszont elcsendesedsz, lassítasz, nyugodt vagy és befelé fordulsz, megérzed Jelenlétüket.
Ahhoz, hogy a lelkedet meg tudd nyitni Adventkor, előbb magadba kell nézned, van e benned bármi, ami meggátolja, hogy tiszta szívvel, nyugodt lélekkel fordulj másokhoz, s tudj szeretetet adni és befogadni. Van e benned sérelem, sértettség, önzés, düh, régen dédelgetett harag, esetleg elfojtott irigység.
Nincs tökéletes ember, de az Advent újabb esélyt ad mindenkinek arra, hogy jobbá váljunk, tisztuljunk, nemesedjünk.!
Áldott, nyugodt, békés, szeretetteli Adventi várakozást kívánok Mindenkinek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-28 08:34:47, csütörtök
|
| |
| |
Páncsics Hedvig
Várakozva
Hinned kell, hogy jók az emberek,
eltünnek majd sötét fellegek.
Együtt végül jobb lesz a világ,
a hold kisért sok tragédiát.
Advent napjai oly csendesek,
becsüljük meg e szép perceket.
Túl hangos mára a kapzsiság,
magányon virít a jégvirág.
Szívünk szeretetet rejteget,
szétosztva találsz szép életet.
Fényben nincsenek teóriák,
bennünk ébrednek melódiák.
Készség irányítsa tettedet,
Kit lehet, jóságba mentsetek.
A lángban eltünnek a hibák,
magunkért suttogj el egy imát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-28 08:28:27, csütörtök
|
| |
| |
Mindig, amikor úgy érzed, bezártál minden ajtót, arra kérlek, gondold át még egyszer. Mert bizony egyetlen ajtót talán mégsem kellene örökre zárva tartani. Hagyni kellene, hogy besétáljon rajta a legnagyobb vágyad. Lehet ez egy munka, egy szerelem, vagy csak egy parányi jó hír, amitől széppé válik a napod, egy illat, amit megérezve tudod, hogy még nincs veszve semmi. Nyitva kellene hagyni egyetlen ajtót, melyen bekúszik a fény a komor valóságban, és reményt ad, hitet, hogy nem vagy elveszett ebben a világban. Hagyd, hogy betérjen végre hozzád is az álmod, a hited, hogy mindaz, amit eddig csak álomnak hittél, egyszer végre valósággá válik. (Todorovits Rea) 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-28 08:22:46, csütörtök
|
| |
| |
"Egy nő nem csak elvárja a tiszteletet, hanem méltó is a tiszteletre. Egy női szerepeit megélő, kiteljesedett nőnek nincs bizonyítási vágya az élet férfias területein, nem akar mindenáron dominálni, maszkulin vonásokat magára ölteni. Nem akar férfiasabb lenni a férfinál. Nem álcázza a nőiességét, nem idomul a lénye az uniformizált, férfivilághoz, hanem lágy, nőies energiákat közvetít. Gondoskodásra, biztonságra, érzelmi komfortra vágyik, és férfira, aki mindezt nyújtani képes. A pasik sokszor nem bírják ezt a típust, úgy gondolják, a nő ,,túl sokat" vár el tőlük, például azt, hogy lovagiasak legyenek, kinyissák az ajtókat, foglaljanak asztalt az étteremben, udvaroljanak, vállaljanak felelősséget, gondoskodjanak, viselkedjenek férfiként, és egy idő után tisztázzák a játék nevét, vagyis hozzanak döntést a kapcsolatot illetően."
Király Eszter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-28 08:19:22, csütörtök
|
| |
| |
"Légyszi, ne!! Ne süss idén is ötfélét! Ne főzz huszonöt főre! Ne sírj a konyhában este tízkor a fáradtságtól! Ne akarj megfulladni a plázában tolongva! Ne szorítsa a torkod a fájdalom, hogy megint egyedül vagy hagyva a feladattal! Ne várd, hogy vége legyen az egésznek!
1. De a gyerekek...
A gyerekeidnek légyszi, ne mutasd azt a példát, hogy a beleket ki kell tekerni karácsony előtt azért a két várható bókért. Szerintem nincs szükségük rá. Jó emlékekre: vidámságra és figyelemre van szükségük, nem aszalt szilvával töltött csirkére mazsolás rizzsel és négyszáz szem házi készítésű bonbonra.
2. De a szülőkkel/rokonokkal nem lehet...
Nem, nem értenék meg az étteremből rendelt vacsorát, elhiszem. De a feleannyi süteményt, kisebb felhajtást, szolidabb ajándékozást meg fogják érteni, csak merd kimondani. “Fáradt vagyok, felnőtt vagyok, boldog akarok lenni és ehhez nem az kell, hogy még két tepsi zserbón dermedjen a csoki, hanem, hogy itt legyél velem, meg az unokákkal." Ha ez sem érthető... akkor ki miatt hozol éppen áldozatot?
3. De hát mégis egyszer egy évben...
Ott a pont! Miért csak karácsonykor lehet ünnepelni? Különleges receptet kipróbálni? Találkozni a messze élőkkel? Ami ezek közül neked fontos (és nem nekem, vagy a szomszédnak, vagy a keresztanyunak), azt megoldhatod év közben is.
Ami máskor sem fontos, azzal miért pont most kell foglalkozni? Nem kell irreális terheket vállalni és három napba belesűríteni azt, ahogyan egyébként élni szeretnéd az életedet.
4. De a dédi receptjétől/a fa illatától/a nagy ajándéktól lesz karácsony a karácsony...
Rossz hírem van: a karácsony olyan, amilyenné teszed. A dédire emlékszel a mákos süti nélkül is, a facipelős hátfájás übereli a fenyőillatot és a nyolc havi hiteltörlesztés rá fog telepedni a következő évre. Ülj le és írd már össze, hogy mi az, amitől te, most, 2017 karácsonyán boldog lennél?
+1. De a mama miatt meg kell hívni...
Nem, nem kell. Meg fog sértődni? Kellemetlen.
Mondjuk nem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc".
Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok." (De, meg lehet csinálni.)
Kérlek szépen, ne légy karácsonyi mártír.
A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után.
Tedd le idén a szokásokat, az udvariasságot és legalább ebben az egy évben próbáld ki, hogy milyen egy kicsikét máshogy. Milyen, amikor kipihent vagy, nem vállalod túl magad, nincs aggódás és az van körülötted, aki törődik veled. Hidd el, egy csomó mindenről ki fog derülni, hogy csak te hitted, hogy muszáj, valójában elhagyható és senkinek nem hiányzik. Nem a magas lóról beszélek. Én is átmentem ezen.
Légyszi, próbáld ki, hogy milyen a te karácsonyod igazából!"
Forrás: Internet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ADVENT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-28 08:08:12, csütörtök
|
| |
| |
"A nőnek először egyedül kell lennie. Mozdulatlanul. Megélni az egyedüllét mozdulatlanságának mélységeit, ami tulajdonképpen a nő lényege.
És a nő egyedül kezdi táncát. Nem kell hozzá zene sem. Nem azért, mert a nőben van zene. Hanem mert nem kell a zene a tánchoz. A tánchoz csak a tánc kell. Egyedül.
Kezdődik hát a tánc.
Megszületik a nő.
Ekkor a férfi azt hiszi, már jöhet, de ne jöjjön. Ez még nem az ő ideje.
A nő táncának első lépése mindig hátrafelé irányul. Vissza. Hátra, a még mélyebbe, vissza a többi nő közé. Köztük fejlődik, ellesi a nőséget, felkészül. Megtanulja, hogy befogadjon. Befogadjon, és aztán elengedjen. Be és ki. Egyszerű ez, mint a lélegzés. Megszorít, elenged. Sosem birtokol. Mert amit befogadok, arról azt hiszem, hogy az enyém. De semmi nem az enyém, csak a mélységem és az elengedni tudásom. Mindent el kell tudni engedni. Bele lehet halni, de el kell engedni. És ezt a nőnek sokáig kell tanulni, hogy már ne fájjon.
Most már a nő élvezi táncát - már egyedül is élvezi a mozdulatokat.
Aztán, ha tanult, eleget volt egyedül és tudja a lépéseket, tud befogadó és elengedő lenni, jöhet a zene.
Most gyere, férfi - kéri a nő. Szólíts meg. Itt várlak, egyhelyben tánccal.
A férfi zene. Zenével hív. Ő adja a ritmust, belőle árad az ütem, és az ő dallamai érnek el a táncoló nőig.
Nem lehet igazítani a táncot. Kár igazítani a zenét. A férfinek a nő zenéjét kell játszania már akkor is, mikor még nem látja táncát. A nőnek a férfi zenéjére kell táncolnia már akkor is, mikor még nem hallja azt.
Ha a nő tánca a férfi zenéjére áramlik, ha a férfi látja a nő lépéseiben saját muzsikájának dallamát, akkor - és csak akkor - lehet a kettőből egy.
És ez emel az égig. És akkor ,,odafönn a kezed s a kezem gyönyörű koszorút fon a nap köré."
Forrás: www.vilagkep.net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tánc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
333 db bejegyzés |
| e év: |
3944 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2878
- e Hét: 5441
- e Hónap: 45053
- e Év: 273990
|
|
|
Offline
