|
2019-12-10 19:18:26, kedd
|
| |
| |
Nehezen szántam rá magamat, de végül nem bántam meg. Persze a Bécsből induló Rjet húsz percet késett, nem először. Nem tudom van-e világrangsor a késésekről, de mi biztosan dobogós helyen állnánk.A minisztériumban a megbeszélni valókat csokorba gyűjtöttem, így hamar végeztem. A személyes találkozót nem pótolja semmi. Hétfőn és jövő csütörtökön is megyek, akkor programok vannak, összejövetelek.
Hideg, de tiszta idő volt.
Odafele befejeztem a Vadkacsát, s megállapítottam, hogy valóban ezért ma egy tizenhat éves gyermek nem lelkesedhet. Kissé poros már. Igaz, azt is ígértem, hogy kifejtem elképzelésemet az oktatásról, de sok értelmét nem látom. Annyira tönkrement, s mi pedig régi elképzeléseink szerint tekintünk rá.
Az egyik tartópillér: az írás-olvasás. Aki nem tanul meg alsóban írni olvasni, az elveszett később. S ma 90 százalék nem tanul meg. Vissza kell térni a régi módszerekhez, s ki jell hajítani a szörnyű alsós tananyagot. S mindent az alapműveletekre és a játékra, s a játékos ismeretszerzésre fordítani. Nincs felső tagozat értő olvasás nélkül. Bukás van, marasztalás. És szeretet. Aki végképp nem való a rendszerbe, azt a többi érdekében ki kell emelni onnét. A szúlő pedig nem tanár, együttműködésre sarkallt partner. Ha nem az, meg kell tőle védeni a gyermeket, s az iskolát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
