2019-12-30 06:26:49, hétfő
|
|
|
az elmaradt katarzis
Kétezerért ültem a magyaróvári aréna első sorában az MKC-Kisvárda ( 12.-10. hely) női kézilabda meccsen december 29-én, várva egy extra utó karácsonyi ajándékot és pezsgő durrogtatós óév búcsúztatót a helyi csapattól.
De a szó bennszakadt, a hang fennakadt,a lehellet megszegett a látott első félidő játékán.
Ezért az egyik ezresem ár-érték tekintetében vissza is járna.
A másikért mondhatni megdolgoztak, de a végeredmény így is csak 24-24 lett. Holott nyerhettek is volna!
Így az elmaradt katarzis élményével kullogott haza "1100" szurkoló.
S ez még akkor is így van, ha letörlik a hozzászólásomat az MKC facebook oldaláról,( én meg őket) s akkor is, ha félsikerként (1 pont) értékelik a meccset.
A nézők eloldalogtak, az ultrák elnémultak.
Végigkövetve az óvári női kézilabda felélesztését, bukását, újbóli felépítését, majd gyakorlatilag a teljes csapat ,,újratervezését", azt gondolom, hogy a beleölt százmilliókért nem csak nagy arcot, túltervezett külcsínt kell mutatni a szurkolóknak, hanem mondjuk egy helyben játszott győzelmet is illik villantani. Ugyanis ők mind nem maguknak, hanem a nézőknek játszanak. Ha a szurkolók nem elégedettek, akkor nem kell ennek a kisvárosnak NB 1-es csapat (se).
keletlen lélekkel
Ami a magyaróvári templom előtt (is) van, az minősíthetetlen. Mosonmagyaróvár, többet érdemel(ne)! Így csak a szégyen, a gyalázat, nem a szépség, az emelkedettség, ami a város polgárainak jut. Én, aki járás szerte (is) fotózom a települések Betlehemeit, Adventi koszorúit különösen fájlalom, hogy az idén 80 éves Mosonmagyaróvár csak ennyire volt képes. Keletlen lélekkel fordultunk az év utolsó kanyarába. Már csak egy kérdés maradt idénre. A város megtartja-e a szilveszteri tüzijátékát vagy csatlakozik több más városhoz, akik lemondtak a durrogtatásról valamennyi élőlényük védelmében.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|