|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-12-30 20:03:10, hétfő
|
| |
| |
Az Úr tanít
Kint ülök a kertben és csendben hallgatom,
Amint szellő suhan át a lombok között.
Az Úr üzen, tudom - értem, amit beszél -,
Azért a szívembe szent béke költözött...
Egy rózsa éppen most ejtett le egy szirmot;
Nem hallottam hangot, de gondolkozom rajta:
Tegnap még díszes volt s gyönyörködtem benne,
- Aki megalkotta, ma változtat rajta.
Temetőben jártunk - ott csend van, azt mondják;
Egy kedves barátot kísértünk ki oda.
Magunkra gondolva álltuk körül sírját -,
De aki nem hisz, ott nem nyugszik meg soha!
"Éreztük" a csendet -, de akik búcsúztak:
Gyászolók szívében viharzott a bánat...
Vigasztaltuk őket: lesz még viszontlátás!
De ilyen reményt itt, csak hitszemek látnak.
Viharok sodrában kerültünk mindketten;
Barátok voltunk, sőt testvérek az Úrban.
Mégis elszakadtunk "igazunkat" védve,
És tövisszúrások sebeztek az útban.
Egy "halottasháznál" találkoztunk ismét;
A letűnt idő mintha nem is lett volna:
Béke szállt szívembe s míg mások gyászoltak,
Úgy éreztem: mi is beálltunk a sorba.
Ahol az emberek élet-halál harcban,
Süketítő zajban tapossák le egymást,
Hogyan is érthetnék az Isten kertjében
A virágnyílását s szirmának hullását?
Szellő susogása, viharok dúlása,
Rügyek fakadása, békét jelent nekem,
Mert a változásban - ahogyan én látom -
Mégha könnyezem is, velem van Istenem.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-30 19:29:25, hétfő
|
| |
| |
"Egyszer megkérdezte Dávid: Maradt-e még valaki Saul háza népéből, aki iránt hűséggel tartozom Jonatánért?" 2Sámuel 9,1
Méfibóset annak a Saul királynak volt az unokája, aki ismételten megkísérelte megölni Dávidot. Lázadó családból származott, amely joggal várhatta, hogyha Dávid trónra jut, akkor kiirtja. Azonkívül Méfibóset tehetetlen nyomorék volt, mert dajkája leejtette, amikor még kicsiny volt. Az a tény, hogy más házában lakott Lódebárban (ami azt jelenti: ,,nincs legelő"), arra enged következtetni, hogy teljesen elszegényedett. Lódebár a Jordán keleti partján feküdt, messze Jeruzsálemtől. Tehát nem Méfibóset érdeme volt, hogy Dávid kegyelmét elnyerhette.
Mindennek ellenére Dávid tudakozódott felőle, követeket küldött hozzá, elhozatta a királyi palotába, biztosította, hogy nincs mitől félnie, gazdaggá tette azzal, hogy neki ajándékozta Saul minden birtokát, és szolgasereget rendelt melléje. Sőt, megtisztelte azzal, hogy a király asztalánál ehetett, együtt a király fiaival.
Miért tanúsított Dávid ilyen nagy irgalmasságot és együttérzést olyan ember iránt, aki tulajdonképpen méltatlan volt rá? A válasz: ,,Jonatánért". Dávid szövetséget kötött Jonatánnal, Méfibóset apjával, hogy soha meg nem szűnik családja iránt jóságot tanúsítani. Ez föltétel nélküli kegyelmi szövetség volt (lásd 1Sám 20,14-17).
Méfibóset fölismerte ezt, mert amikor első ízben a király elé vitték, arcra borult Dávid előtt, és azt mondta, hogy egy olyan ,,döglött kutya", mint ő, egyáltalán nem érdemel meg ilyen kedvességet.
Nem nagyon nehéz ebben a képben önmagunkat fölismernünk. Lázadó, bűnös embernek születtünk, akik kezdettől fogva halálos ítélet alatt állunk. A bűn erkölcsileg eltorzított és megbénított bennünket. Mi is olyan földön laktunk, amelyen ,,nincs legelő", mert lelkileg éhen veszünk. És nemcsak elítéltettünk, tehetetlenül és szegényen, hanem ráadásul nagyon távol éltünk Istentől, Krisztus nélkül és reménység nélkül. Semmi sem volt bennünk, ami magára vonhatta volna Isten szeretetét és kedvességét.
És mégis tudakozódott Isten utánunk, megtalált és megváltott minket a haláltól való félelemtől, megáldott minden lelki áldással a mennyei helyeken, ünnepi asztalához ültetett, és kiterjesztette fölénk szeretetének zászlaját. És miért tette mindezt? Jézus Krisztusért! A kegyelmi szövetség az, amellyel Krisztusban kiválasztott minket a világ alapjainak lerakása előtt.
Egyetlen helyes válaszunk lehet minderre, hogy leborulunk Előtte, és az ő nevét dicsérjük, magasztaljuk. Mi is ezt mondjuk, mint Méfibóset: Micsoda a te szolgád, hogy hozzám fordultál?
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-30 18:44:54, hétfő
|
| |
| |
Elhagytam a gyermeki dolgokat
1 Kor 13,8b -11
Van amiben nem a gyermekekre kell hasonlítanunk, s ez a mérhetetlen önzés, öntörvényűség, önmaga körül forgás, amellyel egy gyermek csak a saját világában gondolkodik - amelyben ugyan minden lehetséges, de minden csak úgy, ahogyan az ő fantáziája parancsolja.
Hiszen a gyermek töredékesen látja a világot, bár azt teljességként éli meg. Minden rá vonatkozik, minden érte van, minden az ő sikere. A gyermek nagyon tud szeretni, de szeretete érdekből van - ez az egyetlen életben maradási lehetősége, olyan, mint az ölelő-, vagy szopóreflex. Képtelen veszíteni, képtelen másokban gondolkodni, másokat megérteni, saját világán kívül bármiben élni.
Ami nem baj, hisz ez az időszak szükséges, hogy az ember emberré legyen. A szeretetet először kapni kell, hogy később adni lehessen.
Azonban felnőtté kell válni a maga idejében. A hitben, a szeretetben, a világról való gondolkodásban, az érzelemvilágban, a szólásban - mindenben.
Elhagytam (eltöröltetett, hatályon kívül van helyezve) - gyakorlatban: mint a lepke a bábját, otthagytam, s engedem szemétté lenni, mert már nincs rá szükség. Nem rághatok többé leveleket, nem vagyok már hernyó..., szabad szárnyalni...
Tudod már fiam,hogy az erős
ki lehet?
Tudom édesapám: aki nagyon
szeret.
Muraközy Gyula |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-12-30 18:33:08, hétfő
|
| |
| |
"Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Jn 1, 12-13)
A keresztyén ember számára a születés a fontos. Nem igazítgatja és foltozgatja magát cselekedetekkel, mint ahogy a Mózes tanítványai teszik, és mindenki, aki cselekedetek által akar megszentelődni. Az ilyenek parancsolatok segítségével préselnek ki magukból imitt-amott egy-egy cselekedetet, de mégsem mennek semmire. Hanem aki Istentől született, az új ember kell hogy legyen, aki a Krisztus nevében hisz, vagyis szívvel ragaszkodik az Igéhez, mely szerint Isten Krisztus által megbocsátotta bűneinket, és az ilyet Isten kegyelmébe fogadja. Krisztus kétféle születésről beszél: a testi születésről - édesapától és édesanyától - és a lelki születésről, víztől és Lélektől. Akik testileg születnek, embereknek hívatnak, van testük, lelkük, értelmük és érzékeik, szemük, fülük és más tagjaik, amelyek az emberhez tartoznak. Akik lelkileg születtek, keresztyéneknek hívatnak, és Isten országába jutnak.
Nikodémusnak külön prédikál az újjászületésről, és azt mondja: aki keresztyén akar lenni, és az Isten országába akar jutni, annak más születésre van szűksége, mint az első, testi születés, az neki nem elég. Aki keresztyén akar lenni, annak le kell vetkőznie a régi Ádámot, keresnie kell az újjászületést, és újólag meg kell születnie.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. December
| | |
|
|
| ma: |
1 db bejegyzés |
| e hónap: |
676 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3637
- e Hét: 6009
- e Hónap: 35321
- e Év: 223123
|
|
|
Online
