2019-06-03 09:15:25, hétfő
|
|
|
" Életek hangja
Korszakok tanúi a csillagok,
kísérik a lét törékeny útját,
árnyak között született századok,
hallgatom sorsuk cserzett voltát.
Szívembe markol a tépett csend,
mert csillagok szemében látom
mérgezett világunk úgy reszket,
mint a szél fúj át a gyertyalángon.
Kevés az erő Földünk lelkében,
szívében a lángok elgyötörtek,
ereje fogytán a sors szelében,
s léptei is lassan megtörnek.
Méhéből az élet sikolya száll
az égre, csillag fényén lobogva,
de a pusztító vihar meg nem áll,
míg nem nyeli világunk magába.
Küzd a Föld szíve, de dobogása
megfárad az idő fodrában,
mert az életek sóhajtása
elcsendesül örvénylő sodrában."
|
|
|
0 komment
, kategória: Ismeretlen / versek / |
|
|
|